Szabó Tanya

Szarvaskend az őrség lábánál fekszik, helyszínünk pedig a Döröskei tótól másfél kilométerre, a falu déli részén található. A közösségi és szabadidős programokat befogadó és előtérbe helyező, hat hektáron fekvő tanya egy városlakónak szinte mindent kínál, amit csak a vidék adhat.

Az aprócska falu déli részén fekvő birodalom mintapéldája a hagyományok és a modern világ szerencsés találkozásának. Láthatóan a tulajdonos és az ott dolgozók is megtesznek mindent, hogy az odalátogatók a lehető legjobb kiszolgálásban részesüljenek.

Parkoló, jól felszerelt játszótér - természetesen fából készült eszközökkel -, 80 fős szállás, szintén natúrfa bútorzattal, összkomfortosan berendezve, fedett rendezvénycsarnok, konyha, közösségi helységek csocsó és biliárd-asztallal, egy gyönyörű és hatalmas udvar tűzrakó helyekkel, és fa kertibútorzattal. Az ott lakóknak - akik a személyzeten kívül 90 gyönyörű paripát jelentenek-, két hatalmas angoltartásos istálló, továbbá szűrök és pajták sokasága áll rendelkezésére. A magunkfajta betonkoptatókat a csend, a tiszta levegő, a „furcsa" szagok, az állatok által kibocsátott hangok, és a táj szépsége elsőre kissé megilletődötté tette. A megnynyitóig hátralévő időt arra használta fel 15 fős társaságunk, hogy közelebbi ismeretséget kössön a patásokkal. Korántsem tudunk annyit ezekről a nemes és gyönyörű állatokról, mint amennyit kellene, azonban azt laikusként is felismertük, hogy az istállókban többnyire értékes és nem - úgymond - egyszerű szekérhúzók laknak. A kezdeti félszegségünket másodpercek alatt feloldották, öröm volt nézni, ahogy vegyült a kétféle „társaság".

A magyar lovasnép mondják, és ez így is kell legyen, hiszen a csapat összes tagja egyből megtalálta magának a neki legszimpatikusabb négylábút, és önfeledt össznépi becézgetés és kacarászás vette kezdetét, komoly horkantásokkal fűszerezve. Az is kiderült még, hogy a karikásostor elsőre nem „passzol" a magunkfajta aszfaltbetyár kézbe (értsd: nem szól, nem pattog), pláne, ha a másik zsebre van vágva. A kiállításmegnyitó előtt részünk volt egy lovasbemutatóban a már említett "nyeles veszedelemmel", amit egy korhű hacukát viselő magyar legény vezetett elő fehér-tarka, valószínűsíthetően magyarfajta zömök paripán. A koreográfia része volt a vágtából szinte fékút nélküli megállás, lovassal leülés, és lefekvés.

Megnyitó és díjátadó

A tanya „lovagtermében" és „söntésében" kiállított 125 db képet három kategóriába nevezhették az ifjú művésznövendékek, ekképp az általános alsós, felsős, és középiskolás korosztályok lettek megcélozva a pályázattal. Mint a szép számú beérkezett alkotások is bizonyítják, a rajzolás cseppet sem veszített népszerűségéből a gyermekek soraiban. Az állatok amúgy is hálás téma ebben a korosztályban, hisz szinte minden gyermek életében fontos szerepet játszik az aktuális házi kedvenc. A rajzok legalábbis ezt bizonyítják.

A kiállítást Baki Orsolya szervező nyitotta meg, pár szóban méltatva a beérkezett munkákat, majd rövid zenés műsor után az eredményhirdetésre került sor. A zsűri elnöke Tóth Csaba festőművész, egyetemi tanár, segítőtársa Farkas Imre festőművész volt. A három kategória alapján - a különdíjakkal kiegészülve - tizenöt pályaművet díjazott a zsűri. A rajzok készítői közül azonban csak egyhez tudtunk valós személyt kapcsolni, mivel sem a helyszín, sem az időpont nem kedvezett a családosok számára a megjelenés szempontjából. A megjelentek száma ennek ellenére elégedettségre adhatott okot, az csak a sors fintora, hogy pont a díjazottak közül nem voltak ott többen.

Díjazottak:

Általános alsós

1. Tóth Macell
2. Kovács Botond
3. Szanyi Zsófia

Különdíj: Tóth Gabriella
Különdíj: Menyhárt Viktória

Általános felsős

1. Németh Roland
2. Boncsics Gergő
3. Petővári Anna

Különdíj: Honfi Kira
Különdíj: Bognár Zsanett

Középiskolás:

1. Giczi Nikolett
2. Kocsis Helga
3. Szabó Szimonetta

Különdíj: Horváth Tibor
Különdíj: Gábriel Mónika
Különdíj: Pathy Dóra

www.szabotanya.hu