Fut a TV2-n egy sorozat Bűnök és szerelmek címmel, ami talán a magyar Sopranos kívánt lenni, de helyette egy kurucinfós ihletésű ál-reality lett, ahol kivarrt, zselézett-feketehajú bűnözők bűnöznek, és időnként egy narrátor bemondja, hogy „Bodzás Lajos nehéz döntés előtt áll."

Persze azt hazudjuk, hogy a szereplők nem is cigányok. Hiszen nem hangzik el a szó. Mennyire jellemző ez az attitűd Magyarországon! A barátságos és toleráns Jobbik sem mondja ki a kulcsszavakat, ergo nem fasiszta (és néma fasiszták sincsenek), csak angyali ártatlansággal érthetővé teszi, mire gondolna - amikor radikális megoldást javasol - ha fasiszta lenne.

Most hazudok egy kicsit, de te értsd jól.

Értem én, hogy a Bűnök és szerelmek nem nekem szól, hanem azoknak, akik délutáni szórakozás nélkül maradtak a Győzike Show megszűnése után, és elvonási tüneteik támadtak, amikor Mónika fogatlan feleségverői lekerültek a képernyőről. Nem is azon kesergek most, hogy a butaság és igénytelenség milyen elképesztő méreteket öltött, bár szívesen tenném.

Ahol Hajdú Péter a legbefolyásosabb tévés személyiség, ahol Fekete György áll a legnagyobb hatalommal bíró kulturális intézmény élén, és ahol a szakértelmet bármikor fölülírja a vak lojalitás, ott akadjunk fenn egy újabb silány szappanoperán?

Nem is ezen akadtam fenn. Miért érdekelne engem, hogy abban az idősávban, amikor a 12-14 éves gyerek is tévé előtt ül, zselézett-feketehajú bűnözők rendőröket gyilkolásznak? Legalább megtanulja az a gyerek. Az élet kemény, fiam, most már legalább tudod, hogy kell elintézni azt a féltökű osztálytársadat, aki tengerimalacnak nevezett. Kérsz egy .45-ös Magnumot szülinapodra?

Hanem feltűnt a hír, hogy a sorozat egyik szereplőjét letartóztatták. Ő ilyen, időnként lecsukják egyért s másért. Most éppen csoportosan elkövetett rablással gyanúsítják, és úgy hírlik, hogy a film készítői megvárják a szabadulását, majd folytatják vele a forgatást.

Emlékszünk még arra, hogy amikor Stohl András balesetet okozott, rögtön szerződést kellett bontani vele? Nem mondom, hogy ez helytelen volt, csak nehezen fér a fejembe, hogy köztörvényes bűnözőknek miért igen, ami másnak nem. Vagy csak én érzem úgy, hogy valami fura nagy képmutatás folyik itt.

***

Egy érdekes cikk Markó Anita tollából a Magyar Narancsban, arról, hogy mi a hazugság, és miért hazudunk. Eddig úgy tudtam, és azt hiszem, ezt már le is írta valaki, hogy az embert az különbözteti meg az állattól, hogy képes hazudni. A cikk azonban rácáfol erre:

„A verebek például speciális csipogással figyelmeztetik társaikat, ha ragadozó közeledik. A fifikásabb egyedek viszont akkor is így csipognak, ha éppenséggel csak túl sok a vetélytárs az elfogyasztandó magok körül."

Azt hiszem, itt az idő, hogy a „hazug kutya" és a „hazug kígyó" szókapcsolatunkat átfogalmazzuk. Bár a „megdöglesz, hazug veréb!" nem hangzik túl fenyegetően.

Különben sincsenek hazug kutyák. A kutyák és az álmok nem hazudnak. Gondolom, a kígyó is csak azért került ilyen peches helyzetbe, mert villás nyelve van, és ez jól jött a metaforikus gondolkodás számára. Igaz, a fecskének meg a farka villás, mégsem lett belőle a hűtlenség metaforája.

Apropó nyelv. „Nietzsche szerint, »aki hazudik, az rosszul használja a nyelvet«" - írja a cikk. Képzeljük el a férfit, aki, mondjuk úgy, intim nyelvmunkát végez egy nőn, de valamiért nem nagyon megy a dolog, ezért a nő leszól neki: ne hazudj, Béla!