"A kineziológia egy holisztikus szemléletű megközelítésmód, amely a személy energiarendszerének kiegyensúlyozásával foglalkozik a szabad energiaáramlás biztosítása révén. Alternatív és komplementer jellegű, pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség- és személyiségfejlesztő prevenciós módszer, amely hatékonyan befolyásolja a test energia áramlását. Az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s aktivizálja öngyógyító mechanizmusát. Egyedülálló módja a stressz kezelésének és a lelki egészség fenntartásának." (Forrás: wikipedia)

Szabó Andrea Krisztina egy súlyos vesebetegség kapcsán ismerkedett meg a kineziológiával. Már azt hitte, nincs számára gyógymód, amikor hat-hét kezelés után megszűntek a panaszai. Elmondta, hogy a kineziológia mindenre jó, de nem mindenkinek. Kell hozzá nyitottság és elszántság, az, hogy a gyógyulni vágyónak - ahogy neki is annak idején - „tele legyen a hócipője a saját betegségével".

„Tíz éve dolgozom kineziológusként, de inkább a spirituális gyógyító megnevezést szeretem használni. Elsőként a gyógyító érintéssel, majd négyféle gyógyítási móddal ismerkedtem meg. Egy ismerősöm mondogatta, hogy jó lenne könyvet írni a tapasztalataimról, de ezt először lehetetlennek tartottam. Sokféle könyv kapható a kineziológiáról, de mégis a magyarok valamilyen oknál fogva a külföldi írók könyveit részesítik előnyben, pedig nagyon sok jó magyar gyógyító írt jó könyvet ebben a témában. Majd találkoztam egy interjú kapcsán Zelina Györggyel, és akkor jött a gondolat, hogy mégis könyvet kellene írnunk." - mesélt az írás kezdeteiről Krisztina.

A Csillogó lelkek című könyv tulajdonképpen beszélgetések sorozata, amiből lépésről lépésre haladunk közelebb afelé, hogy megismerjük az írónőt, és talán saját magunkat. „Ott kezdődik a probléma, hogy amikor valakinek baja van, rögtön elrohan valakihez, hogy gyógyítsa meg, vagy beszed valamit, hogy meggyógyuljon. Nem vesszük észre, hogy sokkal könnyebb valamit elrontani, mint megjavítani. Sohasem lesz már olyan, mint régen volt, csak másmilyen lehet. Ne mástól várjuk el, hogy helyrehozza azt, amit fölöslegesen, felelőtlenül én rontottam el. A tudatosság azt is jelenti, hogy tisztában vagyok vele, mit miért teszek. Figyelek magamra, és a jelekre" - írja könyvében Szabó Andrea Krisztina.

A beszélgetésen rámutatott arra, hogy amikor belefogott az írásba, senki nem készítette fel őt a sikerre, és rá kellett eszmélnie, hogy hatalmas benne a sikertől való félelem. Az iskolában sem tanuljuk meg, hogyan kell örülni, talán ezért is mondják ránk, hogy a magyar ember búskomor. A könyvvel is azért járja az országot, hogy szembe menjen a félelmeivel, és elmondja, hogy figyeljünk tudatosan önmagunkra. Hiszen most szinte csak gombokat és billentyűket nyomogatunk, türelmetlenek vagyunk, azonnal szeretnénk mindent, és nem tanultunk meg kapcsolatba lépni önmagunkkal. A könyv segítséget nyújt ahhoz, hogy a szívünkben éljük meg az életünket. Sokszor halljuk, hogy minden fejben dől el, és kiskorban is azt tanítják, hogy okosak legyünk, pedig az érzelmeinkre, a szívünkre kellene nagyobb hangsúlyt fektetnünk.

Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hiszen ha boldogok vagyunk, akkor ettől a vidám embertől boldog lesz a környezet is. Egy boldog ember boldogságot ad át, míg egy búskomor csak szomorúságot. Amikor Krisztina Peruban járt, azt tapasztalta, hogy az embereknek szinte semmijük sincs, olyan házakban élnek, amikben mi sátorozni sem mernénk. Mégis barátságosak, tudnak mosolyogni. Nekünk folyik a víz a csapból, van fürdőszobánk, tévénk, lakásunk, és mégsem tudunk örülni semminek. Ha mi is ki tudnánk nyitni a szívünket, akkor boldogabbak lennénk.

Így pár nappal a családias könyvbemutató után, mikor úgy gondoltam vissza a beszélgetésre, mint egy kellemes délutánra ahol jól érezte magát a lelkem, belekezdtem a könyvbe. Pár óra olvasás után olyan kérdések merültek fel bennem önmagammal kapcsolatban, amikről nem is gondoltam volna, hogy egyszer felteszem őket. Krisztina úgy beszél a könyvben saját életéről, gondolatairól, hogy ha figyelmesek vagyunk, akkor rájövünk, hogy ezáltal tőlünk kérdez, és a sorok között irányt is mutat, hogyan válaszoljunk ezekre a kérdésekre. Ehhez persze nyitottnak kell lennünk, főként magunk előtt. Hiszen a válaszok bennünk vannak...