Geocaching - Modern kori „kincskereső játék" a nagyvilágban
Képgaléria megtekintése2013.03.19. - 00:45 | Lakatos Reni - Fotók: Lakatos Arnold
Hamarosan beköszönt a tavasz, ilyenkor egyre többen vágynak arra, hogy az otthon falai közül kimozdulva a friss levegőn szebbnél szebb tájakon barangolhassanak. Akiknek még nincs konkrét ötletük, hogy ezt hogyan is tehetnék, vagy egy kis izgalmat is szeretnének csempészni a természetjárásba, azoknak ajánlanánk a geocaching nevű játékot. „Elvezeti olyan helyekre az embert, aminek a létezéséről enélkül talán tudomást sem szerezne. Célt ad azoknak, akik mennének, de nem tudják, hogy hová, s merre érdemes... A sok szép és érdekes hely emléke úgy gondolom, megfizethetetlen.” Lakatos Arnold geocaching túrázóval beszélgettünk élményeiről.
Mi a geocaching?
Amolyan modern kori „kincskereső játék" a nagyvilágban. Lényege, hogy a közösség tagjai ládikákat rejtenek el országszerte és a határon túl egyaránt olyan helyeken, amiket érdemesnek találnak arra, hogy bemutassák a túrázást, utazást szívesen művelőknek. A feladat pedig az, hogy felkutassuk eme dobozkákat, és megkeressük benne a jelszót. Közben gyönyörködjünk a tájban, feljegyezzük ottjártunkat a helyszínen talált naplóba. Esetleg az előző látogató által ott hagyott ajándékot kicseréljük egy általunk vitt apróságra. A megtalálás tényét a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület hivatalos honlapján lehet rögzíteni, s a célpontok adatait is itt lehet megtalálni.
Lehet tudni a történetéről, vagy arról, hogy honnan ered az ötlet?
A geocaching történetéről személy szerint annyit tudok, hogy a 2000. évben indult el - egészen pontosan május első napjaiban - amikor egy amerikai fiatalember meglátva az alig pár napja nyilvánossá tett GPS rendszerben rejlő lehetőséget, elrejtette az első ládát, és meg is osztotta annak koordinátáit az interneten.
Bár olvastam arról is, hogy nem ez tekinthető az igazi kezdetnek, mert kincskeresés tevékenysége már akkoriban megközelítőleg 150 éves múltra lehetett büszke. Ma letterboxing néven ismerjük az elődöt. Minden rejtések őse a legendák szerint a 19. század közepén Angliában egy kőrakásban került elhelyezésre, ami egy üveg volt, s benne egy névjegy. Aztán ugyanezen írásban találtam az igazságra utaló mondatokat is, mely szerint a játék 1841-ben vette kezdetét Magyarországon. Egy erdőmester akkor helyezett el egy üveget egy vízfolyás közelében, hogy az általa vadászni odavitt nemesek beletehessék névjegyeiket.
Hogyan találtál rá a geocaching-re?
A www.geocaching.hu oldalra véletlenül akadtam rá, amint éppen túracélpontot kerestem magamnak. Szóval a véletlenek néha elég jó tanácsadók, ötlethozók. Örülök, hogy rátaláltam erre a közösségre.
Mióta foglalkozol vele?
Bár a fent említett honlapot már 2010 őszén felfedeztem, csak a következő év nyarán éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy magam is nekivágjak a keresésnek. Addig érlelődött a gondolat, s figyeltem az aktív tagok bejegyzéseit.
Milyen gyakran veszel részt túrákon?
Eddigi ténykedéseim alapján havonta átlagosan 5 megtalálásom volt, de ebben benne van az elmúlt nyári szezon kiemelkedően termékeny időszaka is, ami kétségkívül erősen javítja az átlagot.
Milyen helyeken jártál eddig?
Összesen több mint 100 helyszínen jártam, és ez ugyanennyi sikeres találatot is jelent. Néha meglepően sokáig tarthat megtalálni a célpontot, de kitartással és logikus gondolkodással célt lehet érni, csak meg kell próbálni a rejtő fejével gondolkodni. Volt közte romtemplom, kőhíd, kilátó, kápolna, forrás, kastély, arborétum, szentkút, körtefa, rotunda, keresztút, állatpark, tó, harangláb, tölgyfa, gesztenyefa, kálvária, hegy, barlang, tanösvény, vár, zsilip, völgyhíd, sziget, emlékhely, golgota, kard, pantheon, malom, „világ közepe", meg minden. A sok szép, és érdekes hely emléke úgy gondolom megfizethetetlen. Magyarországon belül eddig Zala, Vas, Veszprém, és Somogy megyében jártam kincskeresési céllal. Külföld tekintetében Horvátország és Lengyelország szerepel a találatok listáján. Belföldön a távoli pontokat autóval, a közelebbieket kerékpárral, a helyben lévőket pedig gyalog szoktam megközelíteni.
Szerinted milyen hatással van az emberekre a geocaching?
Elvezeti olyan helyekre az embert, aminek a létezéséről enélkül talán tudomást sem szerezne. Célt ad azoknak, akik mennének, de nem tudják, hogy hová, s merre érdemes. Ennek hatását mindenki mérje fel maga, miután kipróbálta.
Egyedül vagy csapatban előnyösebb nekifogni a „kincskeresésnek"?
Lehet ugyan egyedül is, mégis izgalmasabb minimum két fős csapatban nekivágni. A megtalálás dicsőségének elnyerése ilyenkor ösztönzi az embert a cél mielőbbi elérésében.
Milyen „kincseket" találtál eddig?
Nagyrészt kisméretű játékfigurák találhatóak a nem túl nagy dobozokban, meg minden más, ami méreténél fogva belefér. Kulcstartók, kártyanaptárak, pénzérmék, valamint időnként különleges, egyedi készítésű ékszerek, ajándéktárgyak is fellelhetők. Három lényeges szabály van e tekintetben. Az egyik, hogy édességet, élelmiszert nem szabad elrejteni, mert sok bonyodalmat, kellemetlenséget okozhatnak. A második, hogy „Ne vigyél semmit, ami illegális.", a harmadik, pedig a „Ha nem hoztál semmit, ne is vigyél el semmit.".
A GPS használata mennyire elengedhetetlen? Anélkül is lehet boldogulni?
Én személy szerint anélkül kezdtem, és a mai napig nagyon sokszor kapcsolom ki a navigációt a rejtés közelébe érve. Egyrészt így izgalmasabb, jobban tudok a leírásra koncentrálni, és nagyobb az esély arra, hogy a logikus gondolkodás felülkerekedik a technika által javasolt „toronyiránt mindenen át" hozzáálláson. Mert ez utóbbi ugyan mindig a lehető legrövidebb utat mutatja, de közel sem biztos, hogy az az út járható is. Másrészt erdős-fás helyeken könnyen lehet, hogy egy mezei autós GPS tévútra visz. Ha van részletes leírás, esetleg több fénykép is a helyről, akkor érdemes azt többször átolvasva alaposan áttanulmányozni, és az alapján felmérni a terepet. Ha jó a dokumentáció, akkor a siker nem marad el.
Milyen pozitív és negatív tapasztalataid vannak a geocaching-ről?
Bár még nem volt rá szükségem, de hallottam hírét, hogy a rejtők telefonon szívesen adnak segítséget azoknak, akik valami okból nem találják a kincset rejtő dobozt. A láda adatlapján minden esetben megtalálható az azt elhelyező elérhetősége. Rossz tapasztalat? Természetesen az is van. Időnként eltűnik, megrongálódik, kifosztásra kerül egy-egy láda. Nyilván mint minden tevékenységnek, ennek is van ellenzője, vagy csupán csak valaki, aki ott tesz rosszat a társadalomnak, ahol tud. Nekik ez a hobbijuk.
Kiknek és miért ajánlanád ezt a szabadidős tevékenységet?
Mindenkinek, korcsoporttól függetlenül. Akik már tudnak járni, és akik még tudnak járni, mind mehetnek. Túracélpont keresőnek tökéletes azok számára, akik szeretnék kis hazánk lehető legtöbb szegletét megismerni. Emellett pedig remek lehetőség testmozgásra, és a fotózás kedvelői is örömüket lelhetik benne.
Milyen tanácsokat adnál a kezdő keresgélőknek?
Ha autóval közelítjük meg a helyszínt, fogadjuk el a rejtő által javasolt parkolóhelyet, ne próbáljunk meg minél közelebb jutni a ládához négykerekűvel. Kincskeresés közben fokozott veszélye áll fenn a kullancsbegyűjtésnek, ezért célszerű ennek elkerülésére különféle praktikákat bevetni. Iránytű legyen kéznél, mert ismeretlen helyen, felhős időben könnyen megeshet, hogy nem tudjuk, merre van az arra...
Reméljük ezen interjú sokaknak meghozza a kedvét a geocaching-hez. A bizonytalanok bátorságot merítenek, a kételkedők pedig meglátják a benne szunnyadó lehetőséget, útra kelnek, és felfedezik országunk rejtett kincseit.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás