Vadas Zsuzsa vidéki lapoknál kezdte az újságírást, majd a Petőfi Népénél lett a lap budapesti tudósítója. Az Ifjúsági Magazin olvasószerkesztője, a Képes Hét magazinrovatának szerkesztője, a Képes Vasárnap főmunkatársa volt. Írásai megjelentek a Magyar Ifjúság, a Képes Újság, a Népszava, a Rádióújság, a Taps színházi magazin és az Elite hasábjain. Húsz éve a Nők Lapja egyik meghatározó szerzője. A La Femme magazin főmunkatársa. Két könyve jelent meg, az első az Úti dilik - 40 év a világ körül címmel 2006-ban, majd egy év múlva a Tuti dilik: 50 év a sajtó körül.

"Utazni mindenki szeret. Távoli földrészeket, idegen kultúrákat megismerni - kívánhatunk-e ennél nagyobb kalandot? Ma már sokan meg is tehetik, ha van pénzük. amikor Vadas Zsuzsa a hatvanas években fiatal újságíróként csavarogni kezdett a világban, még számtalan más dologra is szükség volt: meghívólevélre, bürokratikus macerákra, undok hivatalnokok és vámosok előtti meghunyászkodásra, de mindenekelőtt valami nagy-nagy szomjúságra a nagyvilág iránt. Felnőve sokakból eltűnt ez az érzés: az utazásból üzlet lett, pontos tervekkel, foglalókkal, számlákkal. Zsuzsa viszont megmaradt bohém világcsavargónak. Még senkit sem láttam ilyen könnyedén váltogatni a kontinenseket, az évszakokat, a járműveket, a szállásokat. Mintha egy láthatatlan hétmérföldes csizmát hordana a lábán. Ám miközben lelkes műkedvelőnek álcázza magát, Vadas Zsuzsa igazi profi utazó-újságíró: mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent megkóstol, és ami emléktárgyat, olcsó cuccot csak lehet, meg is vásárol. Afrikában ugyanúgy feltalálja magát, mint Izlandon, mindenkivel szót ért, akkor is, ha nem ismeri a nyelvet, ha pedig végképp nem boldogul, elkiáltja magát magyarul. Tapasztalatból tudja, valaki válaszolni fog rá. Aztán hazajön, és élvezetes írásokban osztja meg velünk élményeit a Nők Lapjában. Megtanulhatjuk belőlük, hogyan érdemes világot látni: lelkesen, nyitottan, folyvást útra készen". - olvashatjuk az Úti dilik fülszövegében a könyvről. 

A Tuti dilikről - második könyvéről - így nyilatkozik:

"Második kötetem - alig merem leírni - másról szól, mint az Úti dilik, mégis olyan, mintha folytatása lenne az elsőnek. Vagy ikerpárja. Az egyik arról szól, hogyan láttam a világot, a másik pedig arról, hogyan vándoroltam végig a pályámon. Hogyan éltem meg újságíróként az elmúlt század második felét. Ötven év az fél évszázad, elborzasztóan sok, ha kimondom. Ha pedig visszagondolok rá, mégis úgy tűnik, mintha most lett volna, hogy zakatoltam Celldömölkön, és megírtam első zsengémet Rákosi pajtásról. Miközben fogalmam sem volt arról, mi fán terem az újságírás. Hogyan lettem mégis újságíró? Ezt írtam meg a könyvemben. Nem szabályos pályatörténet, hanem szertelen, bolondos útirajz arról, hogy merre jártam, kikkel találkoztam, miről írtam és hogyan az elmúlt évtizedekben."

A Faludi Ferenc Könyvtár Olvasótermében sok minden kiderül majd a kalandozásokról a nagyvilágban, és az újságírói pályán.