"14 éves lehettem, amikor a szüleimmel sokat jártunk kirándulni, akkor még egy kompakt géppel fotóztam a tájat, naplementét, virágokat vagy a macskámat. Természetfotókból viszont temérdek van, ezért én valami újra vágytam, valami izgalmasra - ekkor kezdtem el magamat fotózni. Sokan felkértek fotózásokra, viszont az elmúlt egy évben főként magamat örökítettem meg.

Autodidakta módon, illetve az internet segítségével képzem magam. Számomra a fotózás önkifejezés, az érzéseim kivetítése a képekre. Szeretem ha egy kép összetett és extrém módon ábrázol érzéseket, ha többféleképpen értelmezhető a megragadott pillanat. A képek átható hangulatának kreálása a legfontosabb számomra." - mondja el magáról Zsófi felvezetőként. 

Az első tárlat mindig örök emlék marad, olyan nyom egy alkotó ember életében, ami kijelölheti, ambicionálhatja a további alkotói folyamatokat. Hogy érzed, hogyan sikerült bemutatkoznod?

Először is nagyon örültem a lehetőségnek, hogy megnyílhatott ez a kiállítás, amiben sokat segítettek a barátaim. 16 képet kellett kiválasztanom, ami elég nagy feladat volt nekem, mert rengeteg képem van, ezért napokig gondolkodtam, hogy melyikeket is tárjam a közönség elé. A megnyitó előtti pár órában nagyon izgultam, hányan jönnek el, mit szólnak majd a képeimhez? Boldog voltam, amikor elismerő szavakkal illettek. Úgy érzem ez a kiállítás egy mérföldkő, amit most leraktam az elmúlt 3 év után és most új irányba fejlődhetek. A szemléletem, a látásmódom folyamatosan változik, új dolgok kezdenek érdekelni.

A fotókat elnézve inkább az emberábrázolásról szólnak a képeid. Ezt az irányt szereted a leginkább, vagy csak ez a tárlat szólt erről?

Az emberekkel tudom kifejezni magam, az érzéseimet. Vannak tájképeim, állatfotóim, de az mégsem az én világom, nem tudom eléggé kifejezni rajtuk keresztül magam. Az ember folyamatosan mozog, érzéseket közvetít, miközben a természetben ez sokkal lassabb folyamat.

Mi inspirál, mi vonzza a "fotós szemed"?

A múzsám a barátom, legfőképp ő ihlet. Ha meghallok egy zenét vagy akár olvasok egy idézetet, bevillan egy kép vagy előre megálmodom, és meg kell valósítanom. Imádom a '60 éveket, a divatfotókat, évek óta bújom a nagy divatházak kampányképeit.

Mennyire domináns fotóidon a képzelet, a fantázia hangsúlyozása, s mennyire fontos a valóság ábrázolása? (pl. Elképzelt valóság vs. Végtelen út képek)

Legszívesebben minden képembe belecsempésznék egy kis fantáziát, olyan dolgot, ami elrugaszkodás a valóságtól. Ezzel ellentétben meg akarom mutatni a valóságot is, szeretem az egyszerűséget. A stílusom folyamatosan változik, még nem tudom melyiknél fogok végül kikötni.

Van-e célod a fotózással kapcsolatban, amit feltétlenül szeretnél elérni?

A tervem, hogy a közeljövőben beiratkozok egy bécsi fotós képzésre, és szeretnék venni egy új fényképezőgépet. Szeretném, hogy a képeim minél több emberhez eljuthassanak, hogy megismerjenek. Szívesen fotóznék divattervezőknek, akik nem bánják, ha eleresztem a fantáziám.

Fekete-fehér vagy színes?

Fekete-fehér

Férfi vagy női modell?

Női modell

Művészi akt vagy puritán szoció?

Művészi akt

Érzékenység vagy érzékiség?

Érzékiség