Áldd végre azt, ami élet - Szabó Tibor zenés estje a színházban
Képgaléria megtekintése2013.04.18. - 15:00 | Bangó Mária Mira, BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Április 17-én a Weöres Sándor Színház nagyszínpad lépett fel a társulat művésze, Szabó Tibor. Ezúttal nem prózai szerepben láthatta őt a publikum, hanem önálló zenés esttel szerzett a közönség számára meghitt perceket.
Életutunkat dalok (is) övezik. Mindenünk a dal, az ének, s történjék bármi is az életében, a dal mindig kapaszkodónk. Az üzenete, a dallama meghatározója, sűrítménye lehet egy-egy korszakunknak, s ha esetleg felednénk, a dallal megidéződik, megelevenedik. A dallamok képpé alakítják bennünk az emlékezést.
Mi is tulajdonképpen az emberi élet? Felfogható egyfajta utazásként is, amely során összegyűjtjük életünk kincseit és fűzzük őket, akár a láncot. Hogyan is fűződnek szép sorjában az évek történései, az állomások, mint egy gigantikus nyaklánc szemei? Mikor érdemes visszatekintenünk e láncszemekre és vajon lesz-e miért? Melyik pillanat morzsolódik fel az idő folyamán, vagy kopik mattra, színtelenre a távoli visszatekintéskor, és mely marad elmét csalogatóan - vagy éppen facsaróan - fénylő? Megannyi állomáson át utazunk, vagy táncolunk át - éppen kedvünktől vagy az élet ritmusától, dallamától függően.
Szabó Tibor András színművész éppen most látta elérkezettnek az időt, hogy visszatekintsen és meséljen útjáról, "Útközben" - többnyire dalban, de némi verssel és prózával is keverve a (gyöngy)szemeket. Zorán, LGT, Fonográf, Ákos, Ghymes - a magyar könnyű- és világzene jeleseivel volt megfestve egy-egy életszakasz. Volt, ahol a bossanovás-csángós gitár- és hegedűkíséret, s volt, hol a harmonika dobbant szívverésként, és sodorta a művész mellé lelki társként a hallgatót.
A zenés est tisztelet a szülőknek, a családoknak , mindazoknak , akikben volt tartás és volt kitartás, akik bölcs mosollyal tűrték a bántásokat. Főhajtás a túlélők előtt. Túlélni nemcsak háborút lehet, túlélni, megoldani tudni kell családi gondokat, együtt átvészelni, egymásban támaszt találni és hinni, az nem kis feladat.
Az est dalba szőtt mese volt egy múltszázad derekán született fiúról, aki elindult az úton, élete útján, olykor félszeg, talán ügyetlen léptekkel. Aztán férfivá nőtt, volt szerető, törtszívű szerető, barát, társ, A dalok meséltek helyette, de mindenképpen róla.
Az előadás végén búcsúztunk daltól ölelt lélekkel és mosolytól csillanó szemmel egyszer, kétszer, majd harmadszor is, mint ahogy kisvárosban élő barátok teszik azt.
„Megyek várnak már otthon, haza visz a cipő
Mikor a villanyt leoltom egy érzés a szívemre nő
Mert bárhogy van, úgy tesz, mindig úgy tesz velünk a jövő
Hogy visszanézve majd most lesz a régi szép idő"
Mindenki Tibkéje az alábbi ajánlást adta estjéhez:
„Énekelni támadt kedvem. És mesélni. Mesélni a születésről és az elmúlásról, a gyerekkorról és az ifjúságról, és persze a felnőttkorról. Vagyis mindarról, ami egy emberrel az élete során megtörténik, illetve megtörténhet(ne). És mivel énekelni támadt kedvem, a meséléshez dalokat hívok segítségül. Dalokat, amelyek helyettem mondanak el gondolatokat és érzéseket, amelyekről egyébként csak úgy nem beszélnék, mert a beszéd szegényes, a dalok pedig - a zene és a szöveg költőisége révén -, többnyire szebben mesélnek, mintha én mondanám. Persze néha megpróbálok majd beszélgetni is a dalok között, ígérem, hogy keveset."
Művész Úr, köszönjük a meséket, az egyszerűségben rejlő igazságokat és a dalok nagyszerűségében rejlő élményt!
Közreműködők:
Berki Antal - hegedű
Korponay Zsófi - ének
Kovács Attila - basszusgitár, bőgő
Müller Péter - zongora, billentyűk
Peltzer Géza - harmonika, billentyűk
Valastyán Tamás - dob, ütőhangszerek
Völgyi Attila - gitárok, pengetős hangszerek
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások