Hogyan kerültél kapcsolatba az erősítőkkel?

Az elektroncsövekbe a szakmunkásképző elején szerettem bele. A működéséről még a 405-ösben Mészáros tanár úrtól tanultunk elektrotechnikából. Ahogy elkezdtem ismerkedni ezzel a témával, meg is ragadtam ennél, mert bár vannak technológiák, amiket figyelemmel kísérek, igazából ebben érzem magam a legjobban, ez érdekel igazán. Legelső munkám dédpapám csöves rádiója volt anno, amit most is őrizgetek. Az évek folyamán sok értékes tapasztalatra tettem szert, mindig új műszereket vettem, így idővel kiépítettem a saját kis műhelyemet.

Játszol valamilyen hangszeren?

Gitározom, de nagyon alap szinten, csak pár dalt tudok eljátszani, de igyekszem! :) Néha-néha pengetek csak, ami arra is jó, hogy kipróbáljam az erősítőket. A technikai rész az, ami engem rabul ejtett. Ebből próbálom kihozni a maximumot, szeretnék kikísérletezni új gitárpedálokat, és minél jobb erősítőket. Az erősítő a gitár jelét felerősíti, ad a zenének egy bizonyos hangzást, de a torzítók határozzák meg azokat a jellegzetes hangokat, amit a dalok közt hallasz. Próbálok olyan torzítókat készíteni, amik egyediek, és még senki nem csinált meg csöves kivitelben. Most például csöves wah pedált raktam össze, amit jelenleg tudtommal összesen hárman készítenek a nagyvilágban. Aztán a treble booster-t is megcsináltam, az hat hónapig tartó fejlesztés eredménye volt. Zenészekkel szoktam együttműködni, közös munka és sok tesztelés eredménye egy-egy újításom. Nagyon sok ötletem van még, de ahhoz, hogy ezeket meg tudjam valósítani, sok-sok időre és befektetőkre lenne szükség.

Gondolom itt is fontos, hogy folyamatosan képezd magad. Ez hogyan történik? Van, aki segít neked ebben, vagy esetleg az internetről, könyvekből tájékozódsz?

Az interneten is találok hasznos információkat, de igazán Plachtovics Gyuri bácsi segít nagyon sokat, amit ezúton is köszönök neki. Ez egy elég elvont szakma, iskolában már sehol nem tanítják, csak önszorgalomból lehet megtanulni. Szombathelyen talán ketten vagyunk, akik erősítőkkel foglalkoznak. Ez egy nagyon zárt világ. A zenészek nem mindenkinek engedik meg, hogy a féltett, drága erősítőikhez hozzányúljanak, ezért ez egy bizalmi viszony is. Eddig általában szombathelyi zenészeknek javítottam és készítettem erősítőket, dolgoztam többek között Erős Attilának, a Lord gitárosának, Kutrovics Tamásnak, Szalai Marcinak, aki az Ocho Macho basszusgitárosa, Szénich Jánosnak, ő pedig Hoboval játszott együtt, és Scheer Viktornak a FuzzBox-ból.

Gyakran hallhatjuk zenészektől, amint az előfokról, végfokról, kombóról vagy erősítőről, pedálokról beszélnek. Elmondanád, hogy melyik szakkifejezés mit takar pontosan?

A kombó egy olyan láda, amiben az erősítő, illetve a hangszórók is benne vannak. A fej az csak maga az erősítő, külön a láda pedig csak a hangszóró. Az előfok az erősítőn belül egy olyan egység, ami a gitárnak a lejövő jelét erősíti. A végerősítő, az maga a teljesítményerősítő, amivel az egészen pici jelből elég nagy jelet lehet kihozni, ezzel aztán be lehet hangosítani, egy szobát, egy termet vagy akár egy csarnokot is. Az előerősítő és az erősítő általában egyben vannak, egy egységet képeznek. Előtte vannak a pedálok: rengeteg féle létezik, a hang karakterisztikáját, jellegét lehet változtatni, torzítani. Van például az overdrive, ami egy csöves torzító, ezzel túlvezéreljük az elektroncsövet, ekkor a csőnek van egy jellegzetes torzítása, ami fura mód emberi fülnek kellemes. Vannak az úgynevezett booster-ek (clean booster, treble booster), amik megemelik akár az egész jelet, vagy csak egy részét. Népszerűek a wah pedálok is, Jimi Hendrix is szívesen használt ilyet. Vannak még a tremolo pedálok is, ami modulálja a jelet.  A delay pedálokkal pedig késleltetni lehet a hangokat, ezek is színesebbé, izgalmasabbá teszik a zenét. Minden egyes zenei korszaknak megvolt a jellegzetes pedálja, ami rendesen rányomta a bélyegét az adott korszakra.

A javításhoz és a fejlesztéshez szükséges eszközöket, alkatrészeket mennyire nehéz beszerezni?

A szükséges alkatrészek egy részét Magyarországon is be lehet szerezni, de elég sokat kell külföldről rendelni. Árban is jobban jön így ki, és ott szélesebb körben elterjedtek ezek az alkatrészek. Itt nálunk egy-egy alkatrészért hónapokig kell néha könyörögni. A műszerparkom átlagéletkora nagyjából 40 év, mind a 60-as, 70-es évekbeli műszerek, de van egy 1955-ös hanggenerátorom is. Ebben a szakmában a régi csöves műszerek sokkal jobbak, mint az újabb digitális műszerek. Hiszen ha hirtelen feszültségváltozás van, akkor ezeknek a mutatója normálisabban mutatja az eltérés mértékét, mintha egy digitális számot néznék, ami ide-oda ugrál, és nehéz eldönteni, hogy most pontosan épp mi is történik. Szerencsére elég sok régi szakkönyvet is sikerült beszereznem. Egy része erősítőkről szól, található benne elméleti és gyakorlati rész is. Vannak elektroncső atlaszaim is, illetve régi tankönyveim, valamint régi rádiók kapcsolási rajzait tartalmazó könyvek, de ezeket is elég nehéz beszerezni, és emellett még meglehetősen drágák is.

Mit lehet tudni az erősítők történetéről? Honnan indult ez a dolog, hogyan és mennyit fejlődött a mai napig?

Amikor elterjedtek az elektromos szólógitárok, akkor a csöves erősítők voltak nagyon népszerűek, ez az időszak az 50-es évek végére, a 60-as évek elejére tehető. Később, a 70-es évek közepén már bejöttek a tranzisztoros erősítők, de azoknak a hangja érezhetően ridegebb volt, mint a csöves erősítőké, ezeknek ugyanis alapvetően kellemesebb, meleg hangja van.  Ezért ez persze nagyságrendekkel drágább is, és jóval népszerűbb, mint a tranzisztoros. A csövek sem éppen olcsóak, és ezeket bizonyos óraszám után kötelező lenne cserélni, emellett pedig a rázkódást sem bírják jól. Az autóban történő állandó cipelésük a koncertekre, a gyakori pakolás nem tesz jót az erősítőknek. A tranzisztoros erősítőkben a tranzisztort nem kell cserélni, illetve a rázkódásra sem olyan kényesek, könnyebbek is, tehát ez az olcsóbb megoldás, viszont hangzásban nem adja vissza azt a feelinget, mint a csövesek. A csöves erősítők ebben a negyven évben gyakorlatilag nem változtak semmit. Az 1960-ban épített erősítőkben, amelyek a vintage kategóriába tartoznak, ugyanazok az áramkörök vannak, mint az újabbakban is, csak egy kis ráncfelvarráson esnek át néha, de a legtöbb nagy erősítő gyártó ugyanazokat a kapcsolásokat hozza ki. A legtöbb zenész megszokta ezeknek az erősítőknek a hangját. Tehát ha én kitalálnék egy újat, ami mondjuk teljesen jól szól, az lehet, hogy életidegen lenne a gitárosok körében, mert szükség lenne egy bizonyos időre, amíg a zenészek is megszokják.

A csöves és a tranzisztoros erősítők között vannak átmeneti darabok?

Igen, ezeket az erősítőket hibrideknek nevezik. Ezekből többféle verzió létezik: Az előfok lehet tranzisztoros vagy csöves is, az a legjobb, ha a végfok mindenképpen csöves, mert akkor az adja a csöves, meleg hangot. Én személy szerint azt szeretem leginkább, ha minden csöves az elejétől a végéig, a gitártól a hangszórókig, és közte minden. Ezért vannak a csöves pedáljaim is. Ezeknek az a jelentősége, hogy azok a felharmonikus hangok, amelyek játék közben képződnek, nem vesznek el. Minden cső felharmonikusokat termel, ezek pedig egy kicsit dúsabbá teszik a zenét. Ha már az elején telerakjuk felharmonikusokkal, akkor az elő- és végerősítőnél felerősítésre kerülnek, ezáltal sokkal gazdagabb zenét kapunk. Ezért van az, hogy nagyon sok gitárerősítő készítő cég készít csöves pedálokat, amiket stúdiókban is előszeretettel alkalmaznak.

Azt hallottam, hogy érdemes attenuátort használni az erősítőkhöz. Mit jelent ez pontosan?

Az attenuátor egy teljesítménycsökkentő. Ha teljesen feltekered a hangerőt, és az attenuátoron keresztül megy a kimeneti hang, akkor ez nem fog teljes hangerőn szólni, hanem csak egy bizonyos részén, vagy fél, vagy negyed hangerőn. Ez főleg akkor jó, hogy ha mondjuk koncerten játszanak a zenészek, ahol nincs túl nagy hely, de szeretnék, hogy az erősítő jól szóljon, de azért ne legyen túlságosan hangos. Ugyanis a csöves erősítőknek van egy olyan tulajdonsága, hogy van egy pici kis torzítása, ami ha jól fel van tekerve az erősítő hangereje, akkor jön létre. Ha nem használna attenuátort, akkor nem lehet megmaradni a helyiségben, hiszen nagyon hangosan szólna. Ezért kell egy ilyen hasznos eszközt beiktatni, hogy relatíve „kitekert" erősítőnél is halk legyen a hang. Mostanában éppen azt kísérleteztem ki, hogy ez az attenuátor ne szóljon bele a hang karakterisztikájába.

Az érdeklődők hol találhatnak meg, hol vehetik fel veled a kapcsolatot?

A https://www.facebook.com/MateWorks címen lehet megtalálni. A Jam Music Hangszerüzletben lesz egy workshop napom június környékén, ahol majd kipróbálhatóak az elkészített pedáljaim, és lesznek bemutatók, demonstrációk is szombathelyi zenészek közreműködésével.