Mit kell tudunk Mágedli Majáról?

Tizenhét éves szombathelyi lány vagyok, a Művészeti Szakközépiskola másodéves hallgatója és a jazz rajongója.

A Lakatos Ablakos Dezső emlékére megrendezett országos jazz zenei versenyen jazz ének kategória I. korosztályában első lettél. Ennek a sikernek folyománya, hogy csütörtökön fellépsz a Lamantin Jazz Fesztiválon. Mit jelent számodra ez a siker, és az, hogy ilyen rangos eseményen léphetsz fel?

Óriási megtiszteltetés és egyben nagyon furcsa, sőt, egy icipicit ijesztő is. Azért ijesztő, mert látom azt, hogy milyen sztárok jönnek, és milyen komoly koncertek vannak, és látni a nevemet azon a prospektuson egy kicsit furcsa még. A siker abszolút új, és még mindig nem tudom feldolgozni. Olyan, mint egy eufórikus boldogság. Igyekszem, hogy ezt fenntartsam.

Mit jelent számodra a jazz, és maga az éneklés?

Az éneklés az egy olyan szerelem és lételem, amiről nem tudom elképzelni, hogy nincs. Anyukám szerint előbb énekeltem, mint beszéltem. Mesélte, hogy főzött, és teljesen meglepődött, amikor hallotta, hogy tisztán éneklek egy gyerekdalt. Hiába kezdtem el a klasszikus zongorát, valahogy mindig azt gondoltam, hogy az éneklés számomra az igazi.

A jazz? Klasszikus zenével kezdtem, mert anyukám klasszikus zenész, és igazából magam figyeltem fel a műfajra, ami talán a lemezek és a koncertek által fogott meg leginkább. Sokáig kacsintgattam a klasszikus zene mellett könnyűzenei műfajok felé is, de annyira megfogott az improvizáció és az, hogy egy jazz zenész mekkora tudással bír, hogy mennyire ki tud teljesedni, és az, hogy milyen, amikor az adott pillanatban születik valami a színpadon, hogy ezt szerettem volna választani.

Mi inspirált arra, hogy jazz énekes légy? Saját döntésed, vagy a tanáraid hallották meg a hangodban azt az egyediséget, amihez ez a műfaj passzol?  

Nagyon sokáig klasszikus zongorista pályára küldtek volna, amit szerettem és komolyan gyakoroltam rá. Aztán amikor elmentem klasszikus énektanárhoz, akkor abszolút megfogott az éneklés. Mindig éreztem, és érezték mások is, hogy kicsit reszelős a hangom, és ha szerettem volna, szerintem akkor se lehettem volna sem klasszikus, sem musical énekes, mert ahhoz kell hangerő, és más hangszín. Amikor jazzt kezdtem el énekelni, úgy felvételiztem, hogy még sosem énekeltem jazzt, és nem tanultam. Akkor azt mondták, hogy úgy hallatszik, mintha már csináltam volna. Ez dobott rajtam, emellett tényleg annyira azt érzem, ez az enyém, hogy lehet, ezért gondolják, hogy ez illik hozzám.

Van-e példaképed, akár jazz-énekesi, akár „csak" énekesi?

Nem tudok egyet sem megnevezni. Nagyon sok régi klasszikust hallgatok, és újakat is, és mindenkitől el tudok lesni olyan dolgokat, amiket tudok majd kamatoztatni. Épp ezért temérdek mennyiségű embert tudnék felsorolni a zenében. A magánéletben sem mondanám, hogy kiemelnék valakit, de ha kellene, akkor az anyukám lenne. Nagyon csodálom őt, és fantasztikus, ahogy mellettem áll, segít mindenben. A kapcsolatunk csodálatos, a barátnőmnek is tekintem. De ha mégis a zenéből ki kellene emelni valakit, akkor talán Winand Gábor tanár urat mondanám, akihez járok kéthetente tanulni. Úgy érzem, hogy szeptember óta annyi mindent kaptam tőle zeneileg, hogy talán többet, mint egészen eddig. Olyan dolgokat csempész bele az órába az éneklés mellett, mint például a zeneelmélet. Beszélgetünk a zenéről, énekesekről, megbeszéljük, hogy hogyan álljak egy zenekarhoz, és mindeközben csodálatos ember is.

Azt gondolom, hogy tényleg az a legfontosabb eleinte, hogy aki jazzt tanul, az a jazz standardekkel megismerkedjen, mert tényleg ez az alap. Nekem is most az a legfontosabb, hogy minél több ilyen alapdarabot megtanuljak, ugyanakkor nagyon vonz a különleges, egészen más, és újfajta zene is. Ezeket is próbálom tanulni, ezeket is hallgatom. Remélem, talán majd egyszer eljutok oda, hogy én is tudjak adni valami újat.

Mit szól a környezeted ahhoz, hogy ilyen fiatalon - mondjuk úgy - nem éppen populáris műfajban jeleskedsz, hiszen még csak diák vagy?

A kortársaim és a barátaim annyira nem rajonganak a jazzért, ők más irányzatokat kedvelnek, és nagyon sokan nem is tudják hogy milyen ez a zene. A baráti köröm és a családom örül neki. Anyukám különösen, hiszen ő zenész, apukám csak zeneszerető ember, de ő is örül neki.

Nem tartanak-e kicsit csodabogárnak a barátaid, és nyilván nem az osztálytársaidra gondolok, hiszen művészeti iskolába jársz, és ott ez természetes? Inkább abban a civil életben, ami nem a családodhoz, és nem az osztálytársaidhoz köthető. Mondjuk baráti csevegések, ilyesmik.

Az az igazság, hogy a baráti köröm nagy része a művészeti szakközépiskolába jár, eleve olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik a zenében és a jazzben otthonosan mozognak, valamint egy kicsit mindenki csodabogár. De ha elmegyek szórakozni, és lehet, hogy abban a cipőmben megyek, amiben most vagyok, akkor megnézik, és nem feltétlenül dicsérik, de ez nem zavar különösebben.

Mire számíthat tőled a koncerten az, aki eljön csütörtökön a Krúdy Klubba, miből fog felépülni a repertoárod?

Jazz standardekből indultunk ki, de igyekeztünk a műsort minél színesebbé tenni, a stílusokból és a műfajokból is válogattunk. Van benne blues ballada, bossanova, latin, és hasonlóak. Szerintem egy viszonylag sokrétű program lesz.

Hogyan tovább a művészeti után? Van-e konkrét célod a zenei karriered építését illetően?

Külföldön szeretnék továbbtanulni, mindenképpen ott képzelem el a jövőt. Nincsenek konkrét tervek, egyelőre nézegetek. Tervezem, hogy jövőre elmegyek meghallgatásokra, és szemezgetek a grazi egyetemmel is. Nagyon jó lenne, mert egy nagyon színvonalas iskola, de nagyon nehéz bekerülni. Megteszek mindent annak érdekében, hogy sikerüljön. Könnyebb onnan elhelyezkedni. Engem emellett még az utazás is vonz, és az, hogy külföldön tanulhassak, így ez is egy szempont.

Kikkel fogsz csütörtökön fellépni a Krúdy Klubban? Kikből áll a zenekarod?

Ez úgy kezdődött, hogy egy zenekari gyakorlat keretében állt össze a csapat. Az iskolában kiadták, hogy van egy ilyen óra. Barátságok születtek a zenekarban, és amikor ez a verseny ilyen jól sült el és jött ez a lehetőség, akkor egyértelmű volt számomra, hogy őket kérdezem meg, ők pedig lelkesen beleegyeztek. Novák Barnabás fog basszusgitározni, Wolford Benjamin fog zongorázni, Radics Igor dobol.

Nagyon szeretném megköszönni Dr. Timár Péternek ezt a lehetőséget, azt, hogy ezen a színpadon állhatok, és ilyen nevek mellett mi is felléphetünk, valamint Maloschik Róbertnek is köszönöm, mert ő is lelkes támogatója volt ennek a debütálásnak.  

Kávé vagy tea?

Kávé.

Vörösbor vagy rövid ital?  

Egyik sem, de inkább a vörösbor, ha választani kell.

Vörös vagy szőke? 

Belül szőke, kívül vörös, de legyen vörös.

Jazz vagy popzene? 

Egyértelmű, azt hiszem.