Az eddigi évekhez hasonlóan az idén is sokan érdeklődtek a Múzeumok Éjszakája programjai iránt. Két héttel ezelőtt a Smidt Múzeum, a Savaria Múzeum, a levéltár és a skanzen rendezvényeire látogathattak a múzeumok szerelmesei, július 5-én az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház, illetve a Szombathelyi Képtár tárta ki kapuit a közönség előtt. „Alvilági utazás", ezt választotta az Iseum az est mottójául, ami nem véletlen, hiszen az ókori hiedelemvilágban roppant nagy szerepet játszott a halál utáni létezés, a túlvilág kérdése. Győry Hedvig egyiptológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa Egyiptomi alvilág című előadásában elmondta, hogy az egyiptomiak hittek a halál utáni létezésben, és úgy gondolták, hogy aki méltó rá, az élni fog a túlvilágon is. Ebben kiemelkedő szerepet kapott Anubisz, aki az alvilág és a holtak oltalmazója, a balzsamozók istene volt. Általában sakál vagy kutyafejű ember alakjában jelent meg.

Az óbirodalom túlvilághitéről a Piramisszövegek árulkodnak. Ezek a szövegek az V. illetve a VI. dinasztia piramisainak belső falain és királyi szarkofágokon maradtak fenn. Piramisszöveget találhatunk például Unisz fáraó szakkarai piramisában, Dzsószernél pedig, akit az egyiptológia az Óbirodalom első királyának tart, szintén megtalálhatjuk a túlvilágra utaló jeleket. Az óbirodalomban úgy tartották, hogy Ré napisten a bárkájában éjszaka a halottak birodalmán utazik keresztül, és ítélkezik felettük. Később Ozirisz ítélkezett a halottak fölött. A túlvilágot többféle módon meg lehetett közelíteni, például létrán, ezért voltak az első piramisok lépcsősek, hogy ezen keresztül jusson a fáraó lelke az égbe, vagy Hórusz sólyom szárnyán, a lényeg, hogy fölfelé kellett haladniuk, mert a csillagokban helyezkedett el, elsősorban a sarkcsillagban, mert az sohasem bukott a látóhatár alá. A középbirodalom idején készült ábrázolásokon láthatjuk a tűzfolyamot, ahol a lelkek elégtek.

Az újbirodalom túlvilághitéről többek között a Halottak könyve ad leírást. A halottaknak Ozirisz színe előtt kapukon kellett áthaladniuk, mondásokat, mágikus szavakat kellett mondaniuk, csak akkor mehettek át. Megjelenik a Sásmező is, mint az örök élet színhelye, ami egy tökéletes világ, ott ugyanúgy élnek, mint a földön, vetnek, aratnak, szőnek, mulatnak, táncolnak, annyi a különbség, hogy ott minden tökéletes, a lelkek hófehér ruhában töltik mindennapjaikat. A Naplitánia könyvéből, melyet az újbirodalmi királyok sírjának falára írtak, megtudjuk, hogy az örök élet Ré napistennel zajlik. Az egyik feliraton például láthatunk korongot, skarabeuszt és kosfejű embert, melyek Ré szimbólumai. Az Amduat könyve szerint az alvilág egy sötét helyen van. A Kapuk könyve szerint 12 kapun kell keresztüljutni az alvilághoz, a kapukat kígyó őrzi, névmágiával lehet tovább jutni. A Nappal könyve leírja, hogy Nut istennő minden este lenyeli a napkorongot, ami éjjel a testében halad végig, reggel pedig megszüli. Nut könyve a kor csillagászati, asztrológiai ismereteit is tartalmazza. Az Égi tehén könyvében a tehén a szarva közé vagy a hátára veszi a napistent.

A halottkultuszban fontos szerepet töltött be a szájmegnyitás szertartása. Erre azért volt szükség, mert amikor valaki meghal, kiszáll belőle a lélek, de a szájmegnyitás lehetővé teszi, hogy újra visszatérjen. Anubisz a szív mérlegelésénél volt jelen bíróként. Az elhunyt szívét mérlegre tette az egyik serpenyőbe, a másik pedig Maat-nak az igazság istenének a tollát. Ha a lélek igaznak bizonyult, a mérleg egyensúlyban maradt, és alélek örökké élhetett Ozirisszel, ám, ha bűnösnek találtatott, akkor Ammut bekebelezte a szívet.

Csapláros Andrea ókortörténész az ókori görög és római halottkultusszal ismertette meg hallgatóit.  A túlvilágra való átjutáshoz szükség volt egy folyóra, amin a holt lelkeknek át kellett kelniük. A folyón rendszerint volt egy révész is, akit meg kellett fizetni, ezért az elhunyt szemére vagy szájára pénzérmét helyeztek. Csapláros Andrea filmbetétekkel illusztrálta előadását, melyben láthattuk Cézár búcsúztatását és hamvasztását, illetve egy közember halotti ceremóniáját is. Sosztarics Ottó régész pedig Égi, földi és alvilági utak kultuszai az ókorban címmel tartott előadást. Az Iseum állandó kiállítása iránt érdeklődők pedig rendhagyó tárlatvezetésen vehettek részt.

A képtárban Párizsi randevúk címmel francia est zajlott, melynek részeként egy mini francia nyelvóra keretében egy francia gyermekdalt tanultak meg az érdeklődők, melyet a Szombathely az én Párizsom kiállítás megnyitóján elő is adtak. A dalocska a népszerű Sur le Pont d'Avignon kezdetű ének volt. Lelkes gyermekek és felnőttek csapata énekelte a dalt a szép számban összegyűlt közönség előtt.