„Fokhagymát is lehet vele passzírozni”- egy nagy teherautó sofőrje - Fezen 1. nap
Képgaléria megtekintése2013.08.03. - 01:00 | Dancs István - Fotók: Boros Ferenc
Székesfehérvár középkori királyi koronázó hely, 223 évvel 1790 után is megrendezi a Fehérvári Zenei Napokat, ahova már nem 6 fogatú hintókon érkeztek a főméltóságos urak, hanem mindenki, ahogy tudott. Valaki például tűzoltóautóval. Hátha melege lesz, illetve tűzoltó. Vagyis tüzet hűsítő szakemberből és koncertekből nem volt hiány.
A MÁV nem csak a helyszín biztosításával tette felejthetetlenné a nyarat, hanem azzal is, hogy nagyon komolyan veszi az évszakot, hiszen ha valaki úgy gondolta, hogy a Lenti-Zalaegerszeg utat a Piroskával teszi meg, biztos, hogy nem kellett kesztyűt felvennie. Vagy vehetett, de akkor kétségtelenül olyan dolgon munkálkodott, amihez elengedhetetlen eme kötött kézmelegítő berendezés. Mondjuk jéghegy kompótot készített édesanyjának, aki cserébe atommeghajtású jégtörőt adott neki ajándékba, hogy ne kelljen olyan sokat bíbelődnie a szeletekre vágással.
Székesfehérvárra történő zökkenőmentes, este 8 órakor történő megérkezésünk után a fesztivál bejáratnál fiatalokra lettünk figyelmesek, ami nem volt meglepő, mert fiatalok nem csak Kamcsatkán vagy Pápua Új Guinea dzsungeleiben szórakoznak, hanem itt is fellelhetőek, kedvvel tele. Kedvenc ételük pedig az idétlenkedés, esti programjuk pedig ennek kifőzése és egy macskanyávogó berendezés szüntelen megszólaltatása volt. Két lehetőség adódik ebből. Pontosítanék. Három. Előfordulhat ugyanis, hogy maguk a macskák is ezt kapcsolják be nyári estéken, aztán elmennek színházba vagy maguk a srácok vernyákolnak állandó jelleggel az ablak alatt, diákmunkában, a macskák hálálkodása közepette. Arról nem is beszélve, hogy konzervatóriumba járnak, erre a tanszakra.
A Tito and Tarantula koncertjének kellős közepén járt már az idő, amikor kendőzetlenül állapítottunk meg, hogy a zenekar a TittyTwister-béli koncertje után már nem tud meglepetést okozni. De tudott. Ugyanis nem lábakon, kezeken, hanem hangszereken játszottak, és amint vége volt a koncertnek, elköszöntek és hazamentek. Az is bizonyos, hogy gyalog. Semmi vér vagy vámpírok. Érthetetlen. A kísérőgitáros pedig egy aranyos mexikói lány volt, aki tökéletesen beleillett abba a miliőbe, ami a bandát körülveszi. Energiával teli bölcs rock and roll, ezt játsszák ők. Sallangmentes gitárzene, amely minden egyes riffjével apró tölteteket helyeztek az embernek az minden porcikájába, amit aztán síppal-, dobbal-, nádi hegedűvel sütöttek el. Tehát semmivel sem volt rosszabb hangulat, mint ama fenn említett filmalkotásban.
Mint minden nagyobb fesztiválon, itt is fellelhető csomagmegőrző objektum. Telefont tölteni és csomagot megőrizni is lehetett, illetve extraként, állófogadás és lelki segélyszolgálat is szerepelt a repertoárban. Kár, hogy nem volt egy szem zöldborsójuk. Erre lett volna leginkább igény. Bár, lehet kérésre ültettek volna. Ami aztán vasárnapra meg is érik. Lehet, valaki csak ezért jött. Fel is merült az a kérdés, hogy mi is az állófogadás elmélete. Erre hátulról egy hang: Hát fogadjunk, hogy állok. Mindezt fekve. Hát nem nyert. Szegényre aznap rájárt a rúd.
Mivel csak a megőrzési díj felével rendelkeztünk, konkrétan 100 forinttal, adódott a kérdés, nincs-e lehetőség arra, hogy csomagjainkat csak félig őrizzék meg. Mondjuk úgy, hogy a sátorból félig kiteszik a fehérvári éjszakába.
Péterffy Bori és a Love Band koncertje olyan volt, mint gyermekkorunk egy legizgalmasabb időszaka. Konkrétan az, amikor minden kisgyerek édesanyja hazahozta fonott kosárban a Kinder tojást. Olyan izgalommal vártuk, hogy melyik kezében van, és amikor megkaptuk, mindig valami pompás, kézzel festett happy hippo vagy egyéb kellemes, hasznos vacakság volt benne. Vagyis, sohasem csalódtunk. Ez az érzés pedig végig kitartott, köszönhetően Tövisházi Ambrus zeneszerzőnek, mi pedig elégedetten csettintettünk, abból a megfontolásból, hogy valahogy így lehet kihozni egy számból a legtöbbet. Remek kalamajka, méretes pszichedélia. No, ez a szó körülbelül olyan gyakran hangzik el környezetünkben, mint édesapám szájából a fúziós reaktor, fűnyírás közben. Az is csak akkor, ha káromkodik. Tehát folyamat- és hangulatzene jól eltalált, arányos egyvelege, amit illendő hallgatni.
Minden koncertlátogató életében eljön az a pillanat, amikor elhívja a természet egy helyre. Fotós kollégám is jó képet vágott ehhez, és miután megtette kötelességét, ki is jött rögtönözött munkahelyéről. Hát olyan fényár és taps valószínűleg életében nem fogadta, mint tegnap este. Persze ennek lehet valami köze a közeli Tankcsapda nagyszínpadi koncertjének is. A népszerűségtől megrészegülten eldöntötte, hogy nem is fog sokat váratni magára az albumra. Természetesen Best Of válogatásról lenne szó, a címe pedig: Életem.
Éjfélkor feljött a Kiscsillag - ami a Nagy Göncöl és a Lant apai iránymutatása mellett - bele is kezdett a tündöklésbe, és annyit mindenképpen elmondhatunk róluk, hogy szeretik a pulykás gulyáslevest, főleg a kisszigetit. Valamint azt, hogy zeneileg jól, szövegileg kevésbé tudja visszaadni azt, amit akár a Pál Utcai Fiúk, akár a Kispál És A Borz után természetes lenne az ember számára. Ja, és a Lábazati Alapvakolat kevésbé lett volna részükről jó névválasztás.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás