Katlanfüst: Kortárs Robinson - Alexander Balanescu és Ada Milea az Ördögkatlan Fesztiválon
Képgaléria megtekintése2013.08.05. - 00:45 | Büki László 'Harlequin'
Az utolsó katlannapon megkaptuk azt a csodát, amire vártunk, amit a fesztivál mezítlábas ártatlansága mellett elsőként húzunk majd elő emlékeink már-már berozsdált tárlóiból. A szürrealista román költő, Gellu Naum szövegeire írt sajátos Robinson Crusoe-dalokat hozta el a nagyharsányi Narancsligetbe Alexander Balanescu kortárs hegedűművész és Ada Milea színész-gitáros. Nekünk katlanvég volt, vastapssal.
Téblábolok a Narancsliget bejárata körül. Szinte a semmiből bukkan fel Alexander Balanescu. Csak úgy egymagában. Fellépni jön. Újra. Gép a nyakamban - lekéstem. Lehet, illetlenség is lett volna lerohanni, hogy Hey, Mister....., lehet, nem is tudnám hirtelen mondani neki, hogy mit szeretnék.
Bemenni szeretnék. Bejutok, remek helyet szúrok ki magamnak. Korán vagyok még, legalább 20 perc a kezdésig. Sötétedik, lassan 9 lesz, de jól kivehető, hogy a nézőtér szélén egy fehér inges, kalapos ember ül. Mögötte lesz a helyem. De hisz ez Ő! Itt ül! Mellette a cigije, amellett négy fiatal fecseg. Mellettük pedig ott ül Balanescu... Koncentrál, ejtőzik vagy csak simán élvezi, hogy nem ismerik meg? De én megismertem.... Excuse me, Mr.... can i take a photo? - töketlenkedem össze, hogy mi szándékból állok szemben vele... Talán azt mondja, sure, de bólogat és ez biztató. Exponálok hármat. Mosolyog. Úgy, ahogy már csak a koncert végén láttam.
Alexander Balanescu a kortárs-, a klasszikus- és a világzene virtuóz ötvözője, aki játszott többek közt Michael Nyman zenekarában, s a vonósnégyesre átírt Kraftwerk-feldolgozások tették világszerte ismertté. Zenei zuhany, felfrissülés a léleknek - tiszta forrásból. Zenésztársáról, Ada Mileáról nem tudtunk semmit, ám egy erős óra múlva szinte mindent. Ő volt az a meglepetés, aki majdan a visszaemlékezésekkor elsőként idézi meg az idei Ördögkatlant. Ha szabad ilyet mondani: Péntek gitárral. Ám a fiús lányokban mindig van valami megfoghatatlanul lebilincselő. Mintha a nőiességüket dobnák sutba a kreatív önkifejezés kedvéért, amihez nem is állna feltétlenül jól a feminimitás. S bizony, ez az este Mileáról szólt.
Ő magyarul hozzánk. Eljátszott pár dalt szólóban, hogy szokjuk a hangját, mimikáját, lényét. Befogadjunk egy ezerarcú "koboldot", aki volt Péntek, volt prosti hableány, vagy épp heavy metal énekes - ahogy a szürreális Robinson-parafrázis naplójelenetei megkívánták. Hanglejtésével, arcjátékával tán még a vonatsínt is elhittük volna. Az ő hangjára festette hegedűfutamait Balansecu, a vonószálon visítva kiszakadó és reménytelenül lehalkuló motívumokat.
"A központi szál azonban, amelyre mindez fel volt fűzve, a magányról szólt, arról, hogy a főhős, a narrátor (aki Balanescu rezignált hangján szólalt meg) végül mindig oda lyukadt ki, hogy egyedül van a világban, hogy magányos, akárhányan is veszik körül. Mindez azonban egy olyan színes, humoros, szürreális-meseszerű kavalkádba volt csomagolva, amely üdítően nélkülözte a nárcizmust, az affektáltságot, a túlintellektualizálást - egyszóval nem vették túl komolyan magukat, csak egyvalamit, de azt nagyon: hogy a közönséget szeretni kell. " (Bán Zsófia)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Ismét eklatáns példáját hallottuk a koncerten és látjuk ezen írásban azon elfogultságból és/vagy tudatlanságból eredő tévedésnek, amikor összekeverik a "kortárs" művészetet a dilettantizmussal, a szürreálist a gagyival. A hölgy három akkordja a gitáron, a "kortárs" úr nyers, faragatlan technikája, művészkedő manírjai ezek szerint "csodát" teremtenek, s ez igazán szomorú. Megtudtuk azt is, hogy például Kelemen Barnabás, Baráti Kristóf vagy Rolla János nem "kortárs", viszont legalább hegedűművész.
Kedves Pánczél Kristóf! Ormótlan sorait olvasva csak arra tudok gondolni, hogy nyilván kompetens abban, hogy Balanescu-t faragatlannak, nyersnek, manírosnak titulálja, Gellu Naum művét gagyinak, az egyébként elsősorban hangjával és mimikájával játszó Ada Mileát pedig lekicsinylően illesse. Az, hogy rám és az írásra hogyan utalt, úgy gondolom, ezekután már-már piha. Ön az übermensch, a kulturálisan hoch, és ami az ön szűrőjén nem megy át, az bizony dilettáns. Hogy másnak esetleg más véleménye van, adj' isten TETSZIK neki, amit hall, az szinte főbenjáró bűn önnél... és ezt nem elfogultságból és/vagy tudatlanságból írom.
Azért ajánlanám, olvasgasson utána annak, ami ellen szólt.
Köszönöm igényes, felvetéseimre érdemben válaszoló sorait.