Mondanánk, hogy helyi közönség előtt léptek fel a zenei színtérre egyre markánsabb színnel feliratkozó előadók, ám ez nagyon nem fedné a valóságot. Valamiért hiányzik a nyitottság, a fiatal tehetségek iránti érdeklődés az emberekből, pedig úgy gondoljuk, kiszámíthatatlant vagy éppen meglepően újat, az átlagtól eltérőt csak tőlük kaphatunk.

Begubóznak a népek, nehezen mozdulnak programokra, talán még mindig a régről "beégett", "a kultúrban úgy sem lesz semmi" az alap. Holott a "kultúrban" már évek óta van valami, ami egyre színesebb, és megszólítja a Bük-Csepreg térség kultúrára érzékeny és fogékony közönségét. Az intézmény igyekszik minden korosztály kedvére tenni, s teljesen érthető az a törekvése, hogy az új, az ismeretlen iránt legfogékonyabb generációt, a fiatalságot célozza meg könnyűzenei programokkal. Ez az egyébként logikus feltételezés azonban nemcsak Bükön futott lyukra...

Pedig azt gondolnánk, fiatal előadóknak van akkora és olyan aktív baráti köre, akik elkísérik őket egy-egy fellépésre,  az adott településen, s annak vonzáskörzetében annyi érdeklődő, hogy ne üres székeknek kelljen zenélni. A virtuális közösségépítés, a laza kapcsolatok és a neten köttetett "barátságok" összes hátulütője visszaköszön ilyenkor. Hiába van ezer ismerősöm és 200 követőm, ha senki nem kíváncsi rám élőben. Pedig ha ebből a generációból kikopik a nyitottság és az érdeklődés, a megismerés iránti igény, akkor egy nem túl biztató jövőképet vizionalizálhat magának. Nyilván szelektál, mert van miből, s nyilván befogad a maradóból.

Ha ezt vesszük alapul, akkor kijelenthetjük, hogy egy fiatal, tehetséges zenekarnak lehet, sokkal mostohább helyzete van az összes technikai, kommunikációs és egyéb vívmány mellett, mint amilyen régen volt a dohos pincékben megalakuló, s ott próbáló bandáknak, akik közül nem kevés szinte kultikus lett a nyilvánosság vagy épp a zárt közösség előtt előadott dalaival.

Hiába volt itt Szatmári Juli, akit egy másik tehetségkutató épp a hétvégén választott a legjobbnak - interjú holnapi cikkünkben! -, hiába zúzott emberest a Stone Desert és hiába úsztatta dalait az alternatív zene oldalvizén az Újvilág Utca, látva az érdeklődést, BKV-fílingünk támadt: az ajtók és a fülek záródnak.

A jelenség nem egyedi, számtalanszor belebotlottunk már. Látva Bükön is a helyzetet, kölcsönvettük Aldous Huxley világhírű regényének címét, s némileg átfogalmaztuk: nem vár ránk más, mint Szép Újvilág.