„Üzenem mindenkinek, hogy mélyen a szívemben el van rejtve minden jó pillantás és minden taps" - ezzel a gondolattal zárult az este, amelyet a háziasszony egy Cseh Tamással készült interjúból idézett. A szeptember 30-i, zsúfolt kávéházi program bizonyára eljutott Cseh Tamás szívéhez is - ritka, hogy ilyen sok tiszta tekintetű, kíváncsi, zenére, költészetre nyitott ember egyszerre, egy helyen idézzen fel valakit, valamit - egy embert és rajta keresztül sok évtizednyi meghatározó élményt.

A zenészre emlékező esten barátai, zenésztársai: Bereményi Géza író, dramaturg, közel negyven évnyi munkában alkotótársa, Másik János zenész és Márta István zenész, fesztiváligazgató beszélgettek Juhász Annával, s együtt idézték meg a több évtizednyi élet-hullámzás fontosabb, meghatározóbb pillanatait, zenei élményeit, eseményeit. „Hogy ki tudunk-e emelni egy-egy „könnypontot", olyan pillanatot, amire mindig emlékezni fogunk Tamással kapcsolatban? Nem!" - hangzott egyöntetűen a válasz a kérdésre - több évtizednyi testvér-barátság, alkotás, együttélés, koncertek, fájdalmak, örömök közül egyszerűen nem lehet.

Természetesen azért mindhárman felidéztek élet-morzsákat, így Bereményi Géza a közös, Iskola utcai albérletről mesélt, ahol annyi ismert, közkedvelt dal és szöveg született, Másik János a Csengery utcai lakásról, ahol annyit próbáltak többek közt Novák Jánossal és Márta Istvánnal együtt, utóbbi pedig az Ad Libitum együttesről, közös koncertekről és a kapolcsi közös létről. Juhász Anna is felelevenítette, hogyan ismerte meg 1997 körül Cseh Tamást: Kass János grafikusművész egy budapesti kiállításán mutatták őket be egymásnak, s pár évvel ezután már barátaival hallgatta hajnalig tartó összejöveteleken a Cseh-Bereményi dalokat. A dalok a '70-es évektől kezdve aktuálisak, érvényesek, szerethetőek. Hogy mi a titok? Márta István szerint az, amit korábban már mások is megfogalmaztak: a Bereményi Gézával közös együttműködés, egymásra hatás, munka termékeny és mindent-átlényegítő volt. A dallam és a szöveg, vers tökéletes összhangját hozták létre, s Cseh Tamás egyéni előadásmódja és egyszerűsége „bálvánnyá" tette őt korában, és azóta is.

Az est második felében egy különleges alkotópáros mutatkozott be: Nagy Péter színművész és Dobri Dániel zenész fiatal tehetségek, akik Bereményi Gézával együttműködve jó ideje foglalkoznak Cseh Tamás dalaival, melyeket feldolgoztak és Bereményi új dalokat is írt Dobriékkal. Habár Bereményi állítja, Cseh Tamás halálával elvitte magával azokat a dalszövegeket, amiket csak neki tudott megírni, a fiatalokkal való közös munka megható és ihlető munka. A két fiú öt számot játszott az esten, szerényen, halkan, mégis olyan erővel, egyedi hanggal, stílussal, hogy méltó és izgalmas feldolgozásaik az est egyik csúcspontját adták.

A Cseh Tamás dalok mellett Bereményivel közös új szerzeményeket is hallhatta a közönség, s nem egy látogatónak a könnye is kicsordult a meghatottságtól. Másik János is több alkalommal zenélt, lenyűgöző és szintén megható pillanatokat adva ezzel mindannyiunknak. A program végén pár másodpercig ülve maradt a közönség, sokan állították, érezték Cseh Tamás közelségét a Hadik Kávéházban, aminek felújításakor még maga a művész is terveket szőtt, milyennek képzeli majd a lakásától nem messze lévő helyet. A hely zsúfolásig megtelt, több száz ember egyszerre lélegezve idézte meg az indiánt, Füst a szemében-t, s a vendégek közt feltűnt Cseh Tamás felesége, Éva is.
Három nagy ember ült az asztalnál, de négy nagy ember volt jelen -Cseh Tamás is velünk volt, ezt éreztük mind.
A hazafelé úton lecsukott szemmel utaztam a villamoson, dalokat dúdolva és szövegeket mormolva. Csönded vagyok - ezzel léptem be a lakásba, s feltettem a Levél nővéremnek albumot. Azóta is azt hallgatom.

70 éves lett hát Cseh Tamás - Isten éltesse, hisz itt van velünk!