Ameddig van bádogdoboz, addig lőjenek is - Heaven Street Seven koncert a moziaulában
Képgaléria megtekintése2009.04.11. - 15:00 | dancspista - Fotók: Büki László 'Harlequin', Bonyhádi Zoltán
Hiába kopogtattunk péntek este a Mennyország u. 7. kapuján (idevonatkozó klasszikus: Bob Dylan - Knockin' on Heaven's Door), az igencsak nyikorogva és résnyire nyílt ki. Az a némi kis fény, ami átszivárgott a réseken ahhoz elég volt, hogy megvilágítson egy együttest. A trojka kalandot, akik persze csak tévedésből kerültek oda. A pokolravaló, kamikaze-rockot nyomó csapat épp a HS7 szabadságos tömbjét lapozgatta: április 10, 22.30, Szombathely. Ott lesznek a srácok, mi csak helyettesítünk itt...
Ilyenkor, Húsvét táján, amikor Krisztus Urunk feltámadásáról beszélgetnek diszkókban, szoláriumokban, érdemes félrevonulva takarodót fújni, és az utcán lófrálva, koncertplakátok után kutatni. Ha szemfüles az ember, könnyen beleakadhat a HS7 hívogatójába. Hát ilyen csúnya plakátot még életünkben nem láttunk! (hacsak a cikk írójának sajátjait nem számítjuk ide - a szerk.) Viszont a Trojka kalandot eddig csak kiállítás-megnyitón-aláfestő zenével-riogató csapatként ismertük, így nemcsak a honi indie-mogul HS7 miatt, hanem az első "nagyközönséges" Trojka-koncert végett is érdemes volt péntek este a moziba ind(ie)ulni. Ahogy utólag kiderült, leginkább az utóbbi csapat miatt.
 |
| Kultúrmosoly - Heaven Street Seven koncert a moziaulában |
"Kék tintába lépett az isten"
Abban a pillanatban, ahogy beléptünk a mozi előtérbe, már tudtuk, hogy itt valami nem stimmel. Ha egy szóval össze lehet foglalni, akkor A trojka kaland - vagyis Szarvas Péter- gitár, ének; Koller László- basszusgitár, vokál; valamint Horváth Norbert- dob - odaszabott. Ha több szóval össze lehetne foglalni akkor jó volt. Az volt az érzésünk, hogy akik eredetileg indián zenére jöttek, azok fejvesztve fognak majd menekülni az első taktusok után. De nem ez történt, mert egyrészt csak félig volt a ház, másrészt a zenekar funkos-jimihendrixes-zappás zenéje könnyen magával tudta ragadni az embereket. Minden egyes hangszer önálló karakterrel bírt, és képes lett volna önmagában is elvinni a koncertet, de ők mindenáron valami "zenekarosat" akartak játszani - talán ez rá a legjobb kifejezés. A trojka kaland az egészet egy nagy játszótérnek fogta fel, tiszteletben tartva a homokozó és csúszdázó közönséget azzal, hogy nem lépett rá a várakra, és nem nem húzta meg a lányok haját. Csak simán szórakoztatta őket. Trojkáéknak egyből volt koncepciójuk és végre-valahára felvállalták önmagukat, hozzátéve azt, hogy a zenekari tagok elég érettnek látszottak ehhez. De nem úgy, mint a cseresznyepálinka. Lehetett érezni rajtuk, hogy szeretik a barackdzsemet, mert folyamatosan a lekvározás lázában égtek, de ez a beállítottságuk akkor sem veszett el, ha egy koncertnyi anyagot kellett összehozni. Magasról raknak mindenféle divatirányzatra vagy „hatásra", amit átlagos, karakter nélküli zenekarok előszeretettel lógatnak bele az arcunkba.
 |
| A trojka kaland - Szarvas Péter-gitár, Horváth Norbert-dob, Koller László-bass |
Hétköznapi, játékos, mégis mondanivalóval bíró szövegeik alkalmasak arra, hogy hatásukra valaki széttakarítsa a szobáját. Az a szertelenség, ami a zenekarból áradt, tökéletesen megfelelt arra, hogy a közönséget kirobbantsa az apátiából. Akik meg nem táncoltak, csak szörnyülködtek, azokon is láttuk, hogy leköti őket a zene. Kinek a pap, kinek a Trojka Kaland. KRESZ-módosító javaslatainkat is inspirálta a zenekar: a magasfeszültséget jelző táblát a közeljövőben A trojka kaland zenekar képével javasoljuk szimbolizálni, sőt, az utak mellé a "Vigyázat, Trojka Kaland-veszély 300 m hosszan" tábla fontosságára is felhívjuk a figyelmet. Természetesen a meglévő szarvas- és tehénveszély mellett. S ha majd rápippant és kék tintába lép az isten, akkor kicsit se lepődjünk meg azon, hogy a mennyországi jukeboxba az ATK cd-jét betéve így szól: Na menjen emberek!. Hamvadó cigaretta, vége.
"Vajon erőltessek-e kultúrmosolyt ábrázatomra?"
Kevéske hangolás-átpakolás után következett az est másik (direkt nem írjuk le, hogy fő, mert ebben az esetben ez nem állja meg a helyét) zenekara, a Heaven Street Seven (Szűcs Krisztián- ének, gitár; Ábrahám Zsolt- gitár; Takács Zoltán- billentyűs hangszerek; Németh Róbert- basszusgitár; Orbán Gyula- dob, ütőhangszerek) vagy ahogy kevésbé jó arcok mondják, a Heveny Szívlebeny. A 90-es évek egyik nagy öregje nem akar megújulni, mondjuk rosszul is állna neki. Az azonban vitathatatlan, hogy teljes mértékben tisztában vannak azzal, mely fortélyokkal tudják az emberek hangulatát befolyásolni. Szűcs Krisztián stílusa az a kategória, akin nem tudni, hogy miért, de nevetni kell. Egy egészséges flegmaság fut ámokot az arcán, de ez egy másodpercig sem irritáló vagy klórszagú. Tökéletes frontember, egy ilyen kaliberű zenekarhoz nem kell szebb, jobb, okosabb. Jó úgy, ahogy van. Ki ne akarna a golyós rágó mellé Szűcs Krisztiánt kapni ajándékba? Mivel a tegnapi egy lemezbemutató koncert volt, ezért a Tudom, hogy szeretsz titokban, a Szállj ki és gyalogolj című albumokról is ontódtak jó kis zenék, valamint a slágereket is bebombázták a küzdőtérbe. A bő másfél órás zenei "lengyel-piac" alatt az együttes kipakolta portékáját, ahonnan mindenki rághatta, főzhette, keverhette betonba a kedvére valót. Vagy énekelhette.
 |
| Heaven Street Seven - Németh Róbert (basszusgitár) |
Egy nagyon metál kezdeményezés hatására - amit annak idején a Radiohead lőtt fel először - a tavaly megjelent, Jazz című albumot a megjelenés előtt le lehetett tölteni. Ez volt a koncert alapja, azt viszont sajnáltuk, hogy a régebbi klasszikusokat, mint például a Valami, a Budapest Dolls, A Jól van, vagy az Éjszaka nem hallhattuk. Valamelyest kárpótoltak minket a Krézi sráccal, a Dél-Amerikával és a Sajnálommal, és ebből a hármasból a Krézi srác kabát alóli mutogatása volt a legjobb. Annyira átható és megindító volt, ahogy elindult a zongora, mert a kezdőhangok olyan hatást keltettek, mintha Takács Gábor a szívbillentyűin játszotta volna le őket. De a végén azért duzzogtunk tovább.
 |
| "Szia, hogy vagy?" - Heaven Street Seven koncert a moziaulában |
A közönség három részből állt - fej, tor, potroh. Ez tegnap sem volt másképp: a fej a színpad előtt táncolva szabadult fel, a tor a háttérben figyelt, elemzően, fehér köpenyben, műszerekkel, a potroh pedig mi voltunk. Aki péntek este ezt a szórakozási formát választotta, az nem vesztett semmit - a Trojka Kaland kitett magáért, a Heaven Street Seven nem annyira, de ők már csípőből tüzelnek. Ameddig van bádogdoboz, addig lőjenek is.
A hírhez tartozó képgaléria
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Valamint Takács Gábor tuti nem játszott szívbillentyűkön, mert Takács Zoltánnak hívják.
A többi jó.
A Gábor meg jobb! :D Egyébként köszönöm a kiigazítást, nekem már régóta gyanús volt, hogy nem az a gyerek játszik a gitáron, mint aki szokott. :D
Pedig bírom a Szűcséket.
Minden jót!