Az est címe már elsőre felkeltette érdeklődésemet. Mióta az iskolában hallottam a Báthory családról, majd pár éve a moziban a Báthory Erzsébetről szóló filmet is megnéztem (azt a filmet, melyben a főhősnő - a legendának megfelelően - fiatal, szűz lányok vérében fürdik), tudtam, hogy itt még számtalan titok, rejtélyes szál van, amire ha időm engedi, szeretnék jobban fókuszálni. Többször jártam már Erdélyben, tudom, érzem, a világ egyik szív-csakrája az a sok város, tiszta tekintet, falu, erdő, rét - Kolozsvár, Nagygalambfalva, Torockó, Csucsa és a többi csoda. Jártam várost nézni, jártam vásárban, találkoztam magyarokkal, olvastam történetükről, beszélgettem írókkal. Hallottam az arisztokraták régi, ódon kastélyokban megrendezett báljairól, s elképzeltem, milyen lehet ma arisztokrataként Erdélyben élni. Felvett allűr vagy a vér szava, természetes lét vagy megjátszott póz? Mikor megkaptam a szerkesztőségben az est hirdetését, azonnal tudtam, itt a helyem, mert mindannak összefoglalását ígérte a program, ami engem is foglalkoztatott.

Már a vendégsereg gyülekezésekor zeneszó hallatszott: Selmeczi György helyett Csörsz Rumen István irodalomtörténész érkezett az estre, s több hangszeren játszott a közönség legnagyobb örömére, majd beszélt is az egykori hangszerek használatáról, szerepéről. Ő a Musica Historica együttes vezetője, a klasszikus és régi zenei hangszerek ismerője és használója - ez kiderült a New Yorkos estén is (A cikk írójának kedvence az est közepén felhangzó duda-játék volt.).

A főszerepbe a zeneszó után rögvest a gyönyörű Ugron Zsolna írónő legújabb kötete, mely egyben első történelmi regénye is - az Erdélyi menyegző került. Az írónő elegáns, finom, csöndes volt egész este, amilyennek elképzelünk egy vérbeli úrinőt. Igazi meglepetés volt Várkonyi Gábor történész előadása a XVII. századi Erdély történelméről, hőseiről, Bethlen Gábortól Báthory Annáig és a Báthory családig. Ahogy a könyv kiadói ismertetőjében olvashatjuk: a 17. eleji Erdély és Magyarország a politikai intrikák, az állandó háborúskodás világa volt, ahol hitviták, árulások és érdekházasságok döntötték el országrészek és emberek sorsát. A végvárakban az ostromlott falak mögött csodálatos jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttogtak. Várkonyi ezt kiegészítendő számos érdekességbe avatta be a hallgatókat: például abba a rejtélybe, miszerint 1590-ben a családban sok férfitag volt még, majd eltelt 15-20 év, és az egész család eltűnik. Hogyan lehetséges ez? S hogy lehetséges az, hogy akkoriban egy ötven éves férfi, mint Báthory Anna férje, Bánffy Dénes már idősnek számított, amúgy köszvényes volt - a rengeteg húsételtől? Ez utóbbiról, s más étkezési szokásokról már Benda Borbála történész mesélt, akinek, mint megtudtuk, kutatási területe a 17. századi arisztokráciához, társadalomtörténetéhez és étkezési szokásaihoz kapcsolódik az uradalmakban és a főúri udvarokban a Királyi Magyarországon és Erdélyben.

Arra a kérdésre, miért választotta Báthory Annát Ugron Zsolna regénye témájául, mi fogta meg benne, az írónő rögvest olvasásélményeivel válaszolt. Móricz Zsigmond és Makkai Sándor regényei keltették fel érdeklődését, és kutatásai mellett regényírói tollát is elindították. Miképp olvas a történész irodalmi művet, melyben a történelem hősei kulcsfontosságú szerepet játsszanak, vagy miképp ír regényt a történelemre fogékony írónő? Várkonyi Gábor szerint a lényeg az, hogy minden viszonylagos: egyfajta valóságképet tükröz a regény, ami ugyanúgy kiindulási forrás lesz majd pár évszázad múlva, mint ma a múltunk írott forrásai. Ezt a történelmi képet egészítette ki az irodalom vonatkozásából Nyáry Krisztián, aki arról szólt, milyen kevéssé ismerjük Erdély szerzőit, Gozsdu Elektől, Bánffy Miklósig, Hunyady Sándortól Tamási Áronig, Kemény Zsigmondig vagy épp Jékely Zoltánig. Üdvözölte, hogy Ugron Zsolna könyve feléleszti a manapság nem túl divatos hagyományt, a történelmi regényt.

A program izgalmas, mondhatjuk, New York Művész Páholyos vetülete az volt - hisz a sokszínűség és a szereplők egyedi, különleges párosítása a New York Művész Páholy vezetőinek sajátja -, amikor Abodi Dóra világhíres divattervező mutatkozott be és mesélt saját erdélyi gyökereiről és arról, miképp építi be munkájába, ruháiba származását. Dóra titokzatos személyiség, egész este vibrált a lénye, tekintete. Kolozsvárott született, családjával csak később költözött Magyarországra. Bár művészcsaládból származik - szülei képzőművészek, nagypapája festő - már gyermekkora óta érdekelte a divattervezés, mégis először a jogi egyetemet végezte el, és csak később tért vissza a divathoz. Mesélt arról a multikulturális légkörről, ami Kolozsvárt és a gyerekkorát jellemezte és arról, hogy az erdélyi színek, szagok, motívumok ugyanúgy megtalálhatóak tervezéseiben, mint az olasz hatás: jelenleg ugyanis Milánóban él és az itáliai környezet, díszítés, aranyozás és hagyomány szintén kézzelfogható munkáiban. Várkonyi Gábor történelmi vetítése és izgalmas elbeszélése után Abodi Dóra állított össze kollekciójából képanyagot, majd az est végén egy kisfilmet láthattunk: a péceli Ráday kastély szolgált hátteréül ruhái hangulat-filmjének.

Kivételes, hogy egy este alatt a XVII. századi hagyományoktól eljussunk a XXI. század legmodernebb divatjáig és zenéjéig, közben beszélgessünk irodalomról, boszorkányságról, történelemről. Ismét egy jól sikerült este, hála a New York Kávéház kultúrapártoló missziójának.

Az est előtti fotózáson a háziasszony, Juhász Anna is megmutatta arisztokratikus vérét: kék selyemruhájában a New York Palota enteriőrjében állt a kamerák elé. S hogy milyen volt Báthory Anna? A háziasszony a kötetből idézett: „Báthory Anna. A bátor, mindig sértett, semmit sem váró, sokat szenvedett Báthory Anna, aki már gyerekkorában sem volt kislány, hanem öregaszszony, aki tudta, mikor miért és hová mennek, aki előbb tanult meg írni és olvasni, mint nevelőanyja - a kislány, akinek a Párka legtitkosabb üzeneteit diktálta, mígnem maga is betűvetésre adta a fejét. Báthory Anna, aki nem járhatott szép ruhákban, Báthory Anna, aki mindig mást akar, máshogy, s nem úgy, ahogy annak lennie kell." A választ azonban mindenkinek magának kell megkeresnie - vagy elolvasnia az Erdélyi menyegzőben.