Okostelefonon szkrollozás az utcán, tableten pötyögés egy kávézóban, instagramozás és facebookolás - ezek a tevékenységek napjaink szerves részévé váltak.

Kim Dong-Kyu koreai grafikus mindezeket „befecskendezte" a művészettörténet néhány világhírű alkotásába, és ezzel egy disztópikus világot teremtett. A mai technológiai eszköz jelenléte furcsa módon a képen szereplő alakokat magányossá és szomorúvá varázsolja. Ki tudja, miért?

Pablo Picasso: Az álom

Az 1932-ben festett portré Picasso szeretőjét, Marie-Thérése Waltert ábrázolja. Hat évvel ezelőtt a kép akkori tulajdonosa, az amerikai milliárdos és rövidlátó Steve Wynn, véletlenül kilyukasztotta a vásznat a könyökével.

Georges Seurat: Vasárnap délután Grande Jatte szigetén

A festmény kis pontokból, apró körökből áll. Ezzel a képpel vált Seurat a neoimpresszionizmus vezéralakjává, a pointilista stílusirányzat elindítójává.

Paul Cézanne: Kártyajátékosok

A világhírű posztimpresszionista festmény tavaly cserélt gazdát, méghozzá rekordáron. Katar emírje 250 millió dollárt fizetett érte, és ezzel ez a kép lett a világ legdrágábban eladott festménye. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez csak egy Cézanne kártyajátékosokat ábrázoló képsorozatából.

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett

Az eredeti mű (ahol egyébként a vándor keze teste mellé leeresztve pihen) a német romantikus festészet leghíresebb képe. Nagy hatással volt a későbbi expresszionistákra is, nem véletlenül, hiszen Caspar David Friedrich mottója ez volt: „A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát."

William Blake: Napok Öregje

A 18. századi angol misztikus költő és rézmetsző alkotása a művész saját mitológiájának egyik visszatérő alakját, a zsidó misztikus irodalomban is feltűnő Napok Öregjét ábrázolja. Blake gyűlölte az olajfestményeket és az elmosódott kontúrokat. Nála mindennek határozott kontúrja volt, és ezzel a stílusával mintegy fél évszázaddal megelőzte az angol prerafaelitákat.

Edgar Degas: Abszint

Az 1876-ban készült kép szinte lélektani pontossággal ábrázolja egy alkoholista pár kiüresedett, apátiába fulladt viszonyát. Ezért is passzolnak hozzá kiválóan a netbookok és a képbe betolakodó technológia ridegsége. Az eredeti festmény a Musée d'Orsay-ben látható.

Diego Velázquez: Vénusz tükörrel

A 17. századi spanyol barokk festőt folyton azzal vádolták, hogy csak fejeket tud festeni. Hát fogta magát, és megmutatta, hogy nem csak. Festményét ma a spanyol képzőművészet legszebb aktjaként tartják számon. Egyben ez volt a spanyol festészet első aktja is, Goyáig senki más nem mert meztelen nőt festeni, mivel az inkvizíció az ilyesmit szigorúan torolta meg. Velázquez azonban a király kedvenc festője és kamarása volt, nem nyúlhattak hozzá.

Gustave Caillebotte: Férfi a balkonon

A francia festő, mecénás és fotográfus az impresszionisták nagy pártolója volt, noha ő maga inkább realista manírban festett. Parketta-gyalulók című képét például, a három derékig vetkőzött munkás valósághű ábrázolása miatt vulgárisnak tartották, az Esős idő című festményével pedig az volt a bajuk, hogy „mindent ábrázolt, csak az esőt nem."

Edvard Munch: Sikoly

A norvég festő leghíresebb festménye tulajdonképpen A természet sikolya című képsorozat része, amin a művész közel húsz évig dolgozott. Konkrétan ennek a képnek van olajfestékkel, temperával és zsírkrétával készített verziója is. Mindegyiket ellopták már, de eddig sikerült visszaszerezni őket.