Számos színdarabban láthatta a közönség kitűnő alakításait; hogy merült fel mégis Önben színészként egy önálló dalest ötlete? 

Sőt, nem is az első! Tulajdonképpen már jó sok évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egy teljes estét betöltő műsorom legyen. Nem azért, mert nem volt dolgom színészként, ez inkább belső kényszer volt számomra. A rossz nyelvek azt mondják színházi berkeken belül, hogy az a színész önálló estezik, akinek nincsen elég feladata, és valamiképpen meg akarja mutatni magát. Hál' istennek nálam nem ez történt, viszont tudnivaló, hogy én valamikor énekeltem. Ahogy teltek az évek, a színházban évadonként ugyan volt egy-egy zenés előadásunk, de ezek nem jelentettek számomra túlságosan nagy lelki kielégülést - kivéve a Kabaré című produkciót -, ezért úgy döntöttem, hogy mindenképpen összehozok egy olyan műsort, amelyben legalább egy órát csak én énekelek. Ennek az első változata az volt, amikor próbálkoztam mindenféle zenékkel. Volt, hogy csak én gitároztam saját magamnak és úgy énekeltem, néha más gitározott, olykor az is megtörtént, hogy zenekar játszott.

Később arra gondoltam, hogy jó lenne olyan dalokat énekelni, amiket nem reprodukálok. Így jött létre A pincér dalai című előadásom, ahol egy szerzőpáros nekem írta a dalokat, a zenét és a szöveget is. Tulajdonképpen az is egy élettörténet, aminek az első része rólam szól, a második pedig fikció egy pincér életéről. A valós történés a születésem előttről, a nagyszüleimmel indul, és egészen a pincér megjelenésének pillanatáig tart. Nagyon szép sorozatot élt meg ez az előadás még otthon, Sepsiszentgyörgyön, aztán itteni zenészekkel is megcsináltam. Majd megint eltelt egy kis idő, és ismét arra gondoltam, hogy jó lenne egy új műsor, szintén valami történetbe ágyazva, mert hát ez a színházi ember betegsége, hogy nem tud elvonatkoztatni, mindenképpen történetet akar mesélni. Akkor arra gondoltam, hogy szintén egy életutat végigkövetve, ismert dalokból készüljön el az összeállítás egy kevéske prózával, magyarázószöveggel kiegészítve. Így született meg az Útközben.

A dalválasztások önállóan történtek, vagy valaki közreműködésével kerültek a műsorba? 

Kezdetben egy dramaturg hölggyel, Harangi Marcsival beszéltük át, hogy hogy szeretném, ő segített a válogatásban. Az egész eddigi életutamat, a születéstől a gyerekkoron át, mindenféle megpróbáltatásokkal, párkapcsolatokkal, szerelmekkel, a felnőtt férfikor velejáróit is tükröző dalokkal szerettem volna átfogni.  Ő is tett javaslatokat, részemről is voltak ajánlatok, többféle változata is volt a dallistának, míg aztán véglegesedett a produkció.

A közel kétórás esten huszonegy dal csendül fel, amelyekbe eddigi életét sűrítette. A teltházas bemutató áprilisban volt a színházban. Hány előadáson vannak túl?

A bemutatót követően ugyanitt volt még egy májusban, aztán jött az évadszünet, a nyár, amikor a zenészek is szétszéledtek. A következő szeptemberben Táplánszentkereszten tettünk eleget egy meghívásnak, majd most november elején ismét a színházban, illetve Vasszécsenyben léptünk közönség elé. Így összesen öt volt eddig, és most készülünk a hatodikra.

Még mielőtt elárulná a hatodik előadás helyszínét (no meg a hetedikét, hiszen meglepetésre is készül), beszéljünk még arról, hogy mit kell tudni a dalok hangszereléséről? Nem az eredeti verzióban halhattuk őket, nem egyszerűen csak reprodukálták a számokat. Mitől lesznek mások, izgalmasak ezek a dalok? Avassuk be egy kicsit az olvasókat ebbe is!

Az alapgondolat az volt, hogy semmiképpen sem szeretném lemásolni a dalokat, és egy az egyben úgy kiállni velük, ahogyan az eredeti előadóktól hangzanak. Kerestem segítséget a hangszereléshez, ehhez ajánlottak egy színházi zeneszerzőt, aki egyébként is hangszerel nagynevű énekeseknek, zenészeknek. Az újrahangszerelés legolcsóbb változata, amit ajánlatként kaptam, egymillió forintba került volna. Mivel saját erőből kellett létrehozni ezt a produkciót, ez szóba sem jöhetett, így aztán igyekeztem olyan zenészeket találni, akikben nem csak a hangszertudás van meg, hanem a kreatív készség, képesség; akik alkalmasak arra, hogy a közös munka során „újraalkossák" a dalokat. Tulajdonképpen próbáról próbára haladtunk, míg egységes hangszerelést kapott minden dal. Így jött képbe a hegedű, vagy a harmonika az alaphangszereken túl.

Bátran kijelenthetjük, hogy nagyon jól eltalálták a hangszerelést. A mostani előadás az áprilisihoz képest viszont mintha más lett volna. Mivel magyarázható ez a változás?

Egyrészt tagcsere történt, ami mindenképpen befolyásolja a közös munkát, hiszen velük -a zongoristáról és a basszusgitárosról van szó- újra kellett venni az anyagot, illetve nyilván ők is jöttek friss ötletekkel, amiket beépítettünk a dalok hangszerelésébe. Mindezeken túl pedig eltelt egy kis idő, az embernek volt ideje újragondolni a koncepciót. Majdnem fél évről beszélünk, az emberrel ennyi idő alatt sok minden történik, másképp gondol, másként érez dolgokat, az anyag megérik az a lelkében, és ez valószínűleg a produkcióban is tükröződik.

Eddig hazai előadásokról beszéltünk, de van külföldi felkérés is, és van még egy meglepetés is idehaza, ami egészen pontosan itt, Szombathelyen lesz. Mondana ezekről is pár szót?

Hazahívtak nagy örömömre a szülővárosomba, illetve fogadott szülővárosomba, mert én egy szilágysági faluban születtem, ahogy az az előadásban is elhangzik, viszont ötéves koromtól egészen harminchárom éves koromig Nagykárolyban éltem, így tulajdonképpen szülővárosomnak tekintem. Ott lesz egy színházi fesztivál november 18-24. között, a SPOT Fesztivál, ennek a fesztiválnak a zárónapján lesz a koncertünk. Teljesen véletlenül huszonöt éves lesz (egy nap különbséggel) az akkor alapított színjátszó csoportunk, ez alkalomból igyekeznek az otthoniak minél több volt színjátszót összegyűjteni erre az alkalomra, ahol találkozó, kiállítás és koncert is lesz. Nagy reményekkel nézek elébe a dolognak. A másik meglepetés pedig, hogy most hétfőn, november 18-án a Magházban lesz egy nyílt próbánk, ami azt jelenti, hogy nem a színház valamelyik eldugott termében próbáljuk le az anyagot még az elindulásunk előtt, hanem szeretnénk, ha néhány barát, illetve más érdeklődők is hallhatnák ezt, és akár a reakciójukat is szívesen hallva szeretnénk egy kellemes estét tartani.

Ebben a színházi körülményektől eltérő közegben ismét új arcát mutatja majd a produkció, teljesen más lesz a hangulata az estnek. Mik a távolabbi tervek?

Nyilvánvalóan más lesz. A mesét mellőzni fogom, nem fogok ragaszkodni a szigorú színházi formához, hanem minél szabadabban szeretném megmutatni ebben a miliőben azoknak, akik eddig hallották az előadást, és azoknak is, akik nem. Mindenkinek izgalmas élményt rejteget ez az alkalom, hiszen közvetlenebb, bensőségesebb körülmények között csendülnek fel a dallamok. A későbbiek folyamán szeretnénk majd újabb előadásokon, minél többször játszani, talán már az ünnepek tájára érkezik majd ismét felkérés, aminek örömmel tennénk eleget, nyitottak vagyunk. Volt érdeklődés a színházszervezés részéről az ünnepek tájára, de aztán a decemberi programban mégsem szerepel.

A pincér dalai című műsorommal is vannak terveim, mert túl mély nyomokat hagyott bennem. Nagyon remélem, hogy valamikor még átdolgozott formában - hiszem mára azt is picit másként érzem - ismét közönség elé tudom vinni, nem tettem félre véglegesen, szerintem lesz még belőle valami.

Természetesen újabb terveim is vannak. Amióta itt vagyok Szombathelyen, elég sok műfajban kipróbáltam magamat: big band éneklés, kamarazenélés, fúvószenekarral is felléptem, egy gitáros-zenekaros formációban is álltam közönség elé; nagyon szeretnék majd továbblépni. Az Útközben produkciót egyébként sok helyre meghívnák, csak a meghívó felek panaszkodnak, hogy túl sokan vagyunk, túl költségesnek tartják, holott mi nagyon szerény árakat szabunk, hiszen elsősorban az az érdekünk, hogy minél több helyre eljusson, lássák, hallják, és nekünk is jó, ha ezt csinálhatjuk, nekem különösen. Szeretnék egy szűkített létszámú zenekarral egy új műsort létrehozni, akár ebből átemelni valamit, kiegészíteni, szintén valami sajátos hangszerelésben, szóval vannak új gondolatcsírák a fejemben, fejünkben. Egy-két zenészbarát is be van már avatva, és elkezdtünk gondolkodni a következő anyagon.

Áldd végre azt, ami élet - Szabó Tibor zenés estje a színházban

2013.04.18. - 15:00 | Bangó Mária Mira, BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Április 17-én a Weöres Sándor Színház nagyszínpad lépett fel a társulat művésze, Szabó Tibor. Ezúttal nem prózai szerepben láthatta őt a publikum, hanem önálló zenés esttel szerzett a közönség számára meghitt perceket.