A Romániában fekvő Máramarossziget közelében található Szaplonca vidám temetője. Itt nem a szokványos melankolikus, búskomor hangulat fogad; a temető kis, színes fejfái már messziről láthatóak.

A temető története a 20. század első felére nyúlik vissza, és Stan Ioan Patras nevéhez fűződik, aki a falu görög katolikus papjának sugallatára kezdett 1935-ben a hagyományosnál szélesebb fejfákat faragni, melyekre verseket is felvésett, és általában az elhunyt munkáját, vagy szokását ábrázolja egyénileg. Patras 1977-ben bekövetkezett halála óta tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatja a munkáját.

Van olyan elhunyt, akit a kedvenc lovával vagy traktorával örökített meg, a nőket általában mosás, varrás, vagy szövés közben ábrázolja. Azonban minden fejfa a maga nemében egyedi, hiszen nincs két egyforma életút.

A síremlékek tölgyfából készülnek, a színek közül a legjellegzetesebb az ún. „szaploncai kék", amely a maga sajátos keveréke nyomán vetekszik a suceavai kolostoroknál használt „voroneci kék"-kel. 

A sírfeliratok sem ütik meg épp a hétköznapi, borús, könnyes strófákat. A falubeliek általában maguk fogalmazzák meg, mi álljon majd a fejfájukon és átadják a készítőnek.

A helyi kocsmáros így fogalmazta meg fejfájának szövegét: "Itt nyugszom, szerettem a bort nagyon, mértem is bátran belőle másnak, talán ezért fogott meg az asszonyok átka."

Vagy egy másik: "Itt nyugszom én idelenn, Braic Ileana  a nevem, volt öt legény gyermekem, isten tartsa valahányat, neked Griga megbocsátok, bár a késed belém vágtad, mikor leszúrtál részegen, de eltemettél tisztesen, itt a nagy templom tövén, te is megtérsz majd mellém."

A legfrissebb információk szerint több tucat felbecsülhetetlen értékű fejfa tűnt már el a világörökség részeként elismert vidám temetőből.

A károk nemcsak egyes fejfák eltűnéséből származnak, hanem abból is, hogy helyi mesteremberek a szakhatóság engedélye nélkül, nem megfelelő módszerekkel láttak neki a fejfák restaurálásának. A kihágások miatt pénzbírsággal sújtották a szabadtéri múzeumként is működő vidám temető tulajdonosát, a szaploncai ortodox egyházközséget.