Szerkesztőségünk Karácsony ünnepe előtt sorozatot indít, melyben ismert és megbecsült helyi és megyei polgároktól, valamint a kulturális élet országosan elismert szereplőitől kérdi meg, mit jelent számukra az ünnep és milyen hagyományai vannak náluk családi körben.

Az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. Mit jelent Ön számára a Karácsony?
2. Van-e, ami minden évben állandó, mondhatni tradicionális hagyomány a családon belül Karácsonykor?
3. Ha tehetne mindenki karácsonyfája alá ajándékot, mi lenne az?

Lakner-Bognár Nóra karnagy

1. Ha lehet, kissé visszatekintenék az elmúlt négy hétre és ezzel bővíteném a válaszadást, hisz számomra Karácsony ünnepe elválaszthatatlan egységet képez adventtal, azaz a várakozással. Egyházzenészként, evangélikus kántorként megélni adventet, Jézus Krisztus eljövetelét várva egészen különleges élmény. Szolgálat ez- nagybetűkkel, de egyben spirituális töltekezés, ráhangolódás Karácsony igazi titkára.

Karácsony ünnepe előtt mindenki számára felgyűlnek a teendők, nagy a rohanás, sok a stressz és sajnos sok esetben ilyen lelkülettel esünk be a fa alá. Ilyenkor az egyik legnagyobb kincs a türelem és az idő: nekem is nagyon csínján kell bánnom mindkettővel, hisz hol karnagyként- hol orgonistaként, pedagógusként máskor pedig koncert- szervezőként kell helytállnom, amihez járulékosan sok fellépés is tartozik. Gyermekkarok, Evangélikus Liturgikus Kórus, Vox Savariae Énekegyüttes... feladat van bőven, de én nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezt az életpályát szánta nekem.

A Szombathelyi Evangélikus Egyházközségben ez évben töltöm tizedik karácsonyomat. Tíz év után először van lehetőségem a Szentesti vacsorát családom körében tölteni, hisz eddig minden évben a gyülekezetben hagyományos családi istentiszteleten is szolgáltam. Visszatekintve- nagyon érdekes érzés, hogy soha nem éreztem ezt egy percig sem tehernek, sokkal inkább (el)hivatásnak. Idén Szenteste a családi villámlátogatás után természetesen folytatódik a „munka", hiszen az Éjféli Istentiszteleten már kórussal énekelünk. Az ünnep első napján 25-én a 9 órás Ünnepi Karácsonyi Istentiszteleten orgonálok, illetve a Karácsony esti vesperás alkalmon végzek szolgálatot.

2. Azt gondolom, hogy más családokhoz hasonlóan nálunk is „hagyományos" módon zajlik a készülődés és maga az Ünnep. Édesanyám már minden bizonnyal panírozza a halat, a káposzta már kész, s a sütemények pedig már rendre sorakoznak, s csak a kóstolókra várnak. Amikor mi érkezünk, a fa már teljes pompájában díszeleg. Az ünnepi étkek elfogyasztása után közös éneklés és imádság következik, majd pedig természetesen az ajándékozás. Különleges tradícióval nem tudok beszámolni, de talán nem is kell... nekünk így, ebben a formában egész és teljes az ünnep.

3. Sok-sok szeretetet egymás iránt, törődést, odafigyelést és türelmet. De ami talán még fontosabb: egymásra szánt aktív időt, mert mai őrületesen felgyorsult világunkban ez a legnagyobb kincs.

Áldott, békés szép Karácsony kívánok Nektek nagy szeretettel!

Juhász Anna, a Hadik Irodalmi Szalon művészeti vezetője 

1. Exupery azt mondja, az ünnep az ünnepi előkészületek megkoronázása. Én is így vagyok ezzel: számomra az év legmelegebb, legérzelmesebb időszaka a december és a karácsony. Jó előre készülődöm és feldíszítem a lelkem és a környezetem, lakásom. S az ünnep legfontosabb része az együttlét, a szeretetteljes közös időtöltés a család tagjaival.

2. Karácsony előtt igyekszünk még több időt együtt tölteni, a család nő tagjai közösen vásárolják meg az ünnepi menü hozzávalóit a piacon, közösen főzünk, közösen díszítjük a lakást és az asztalt. A karácsonyfát azonban minden évben én állítom, csinosítom, díszítem a családban.

3. Biztos tennék egy-két könyvet a fa alá mindenkinek, mert az olvasás, a gondolatokba való elmélyülés, az irodalom nagyon fontos az életünkben: vigasz, örömforrás, tanulás vagy akár boldogság lakozik a lapok között, ami felfedezésre, olvasásra vár!

Fejős Éva írónő

1. Leginkább azt jelenti, hogy ilyenkor óriási csönd lesz az emberben, puha, finom csönd, és megnyugvás. Nem "hallatszik be" semmiféle durvaság a kinti világból, nekem olyan a karácsony, mint egy óriási relaxáció. Nincs a hétköznapi rohanás, szinte időtlenül együtt lehetek azokkal, akiket szeretek, órákig beszélgethetünk néhány szelet bejgli mellett bármiről, amire gyakran nincs elég időnk év közben, amikor mindenki siet, mindenkinek "dolga" van. Én az ünnepek előtti időszakot is igyekszem már bosszankodás nélkül megélni, a bevásárlást, a nagy rendrakást. A lakás feldíszítését pedig hihetetlenül élvezem, gyakran már jó néhány héttel korábban ünneplőbe öltöztetem a lakást. Nem tartom cikinek a karácsonyi dalok hallgatását sem, ezeknek a szerepük az, hogy még jobban ráhangoljanak a közelgő ünnepekre. Egyszóval nekem a karácsony: minőségi együttlét azokkal, akik a legfontosabbak számomra.

2. Szerintem semmi olyan, ami másutt ne lenne: halászlé és ünnepi vacsora, ajándékozás, nagy beszélgetések. Tavaly elég szomorú volt az ünnep, mert édesapámat tavaly márciusban elvesztettem, de érdekes módon vele kapcsolatban is inkább a szép emlékek jöttek elő karácsonykor is. Persze nagyon nehéz elengednem őt, és sokszor rám tör, hogy mi volt tavalyelőtt ilyenkor, meg négy éve, tíz éve... de örülök, hogy sok karácsonyt együtt tölthettünk, és hogy érzem: most is mellettem van.

3. Nyilván hazabeszélek, ha azt mondom, hogy sok jó olvasmányt. Sőt, idén már nemcsak a saját könyveimet tudom ajánlani, hanem - mivel létrehoztam egy kis könyvkiadót - a Fejős Éva könyvtára-sorozatban néhány, számomra nagyon kedves külföldi regényt. Ha valamit még tehetnék a jó olvasmányok mellett a karácsonyfa alá, legalábbis virtuálisan, akkor azt a képességet és persze lehetőséget adnám, hogy mindenki hihessen abban, és tudjon is hinni benne, hogy a nagy álmai megvalósulhatnak. Mert ha valaki hisz ebben, akkor már jó úton az álmok megvalósítása felé.

Fotó: Szabó Adél

Szurovecz Kitti írónő

1. A Karácsony számomra a béke és a befelé fordulás Ünnepe. Szerencsés vagyok, mert a két ünnep között sosem dolgozom, így igazán megtehetem, hogy kikapcsolom a telefont és kizárólag azokkal foglalkozom, akik a legfontosabbak nekem. Imádom a Karácsony hangulatát, ilyenkor rendre felszedek 3-4 kilót és mindig sokat haladok az aktuális regényemmel is, mert rá tudok hangolódni gondolatilag, nem terheli le a hétköznapi stressz a gondolataimat.

2. Évről évre a párom, Péter készíti el a család kedvencét, az almás-fahéjas, cserépedényben sült csirkét, én pedig süteményeket sütök. A kisfiammal együtt díszítjük fel a karácsonyfát, együtt akasztgatjuk rá a mézes süti díszeket, amiket szintén közösen gyártunk hatalmas lelkesedéssel. És persze ipari mennyiségű forralt bort gyártok, és megnézzük a Reszkessetek betörők, a Szomszéd nője mindig zöldebb és a Harry Potter összes részét. No és jó meleg, vállalhatatlanul színes zoknikat húzok. Összekucorodom, hagyom kisimulni a lelkemet, otthon vagyok. A színes égősorral díszített karácsonyfa bámulása is külön tevékenység számomra.

3. Nagykanállal merném a magyar emberek lelkébe a derűlátást és a hitet.

Fábián Janka írónő

1. Számomra a karácsony több jelentéssel is bír: a család és a szeretet ünnepe, esély egy kis év végi visszavonulásra, csendre, magamba fordulásra, és végül, de nem utolsósorban római katolikusként a Megváltó születésnapja is.

2. Több is van, de szerintem ezek nem különböznek más magyar családok hagyományaitól. Összejön a család, jó nagyot ebédelünk (pl. finom halászlevet), aztán ajándékozunk, örülünk egymásnak, a többi napokon pedig meglátogatjuk a távolabbi családtagokat, majd megpróbáljuk kikúrálni az ekkorra bizonyosan jelentkező gyomorrontást.

3. Mondhatnék nagy általánosságokat, mint pl. világbéke, stb. ... De inkább maradok a "kaptafánál". Sok szép és értékes könyvet kívánok mindannyiunknak, szeretettel!

Bosnyák Viktória írónő

1. Nekem a karácsony leginkább a gyerekeimet jelenti, ezért sajnos idén, úgy, mint az elmúlt két évben is már, nem lesz igazi ünnep. Mindketten külföldön tanulnak már harmadik éve, és nem tudnak hazajönni. Persze, nem szabad szomorkodnom, mert csodálatosan alakul az életük, de remélem, lesz még karácsony, amit majd együtt tölthetünk.

2. Sok éven át 24-én mindig itthon maradtunk négyesben, a lányaimmal és a férjemmel. Ilyenkor a legjobb és kihagyhatatlan az volt, hogy hosszasan társasoztunk. Igyekeztem minden évben találni valami jó, új játékot, de a régebbi kedvenceket is elővettük. Ha itthon lennének a lányok, ezt most is így csinálnánk, és tudom is mivel, mert tavaly kaptam tőlük nyáron egy jó társast.

3. Nehéz erre válaszolni, mert mostanában akkora a gazdasági baj, hogy legtöbben talán azt szeretnék legjobban, ha nagyobb összeget találnának a fa alatt. De szerintem legalább akkora a lelki válság is. Sok családot a politika oszt meg. Azt hiszem, legfontosabb a béke és a harmónia lenne. Még csak be sem kellene csomagolni. Nagyon boldog karácsonyt!  

Buti Zsanett zongoraművész

1. Karácsony nekem nagyszüleim és szüleim együttlétét jelenti nyugalomban, körben állunk a fánál s éneklünk. Számomra egyszemélyben a béke, a gyermeklélek visszatekintése.

2. Néha zongorázom, és úgy énekelgetünk és imádkozunk - amolyan tradicionális dolog ez nálunk. Ahogy anya finom ételei és az apa által díszített ragyogó karácsonyfa.

3. Mindenki fája alá egy tükröt tennék. :)

Szabó Tibor András, a Weöres Sándor Színház színművésze

1. Most, ahogy a választ megfogalmazni próbálom, régi hangulatok jönnek elő bennem. Méghozzá egy félévszázados (Úristen!) emlék: egy tanyai kis szobában az egyetlen szoba közepén álló ágyban kuporgok, és onnan nézem, ahogy édesanyám sikálja a padlót. Közben kalácsillatot érzek (a konyhában lévő kemencében sül a kelesztett tésztából készült diós és mákos kalács, mert nálunk nem volt divatja a bejglinek), és tudom, hogy nemsokára csengetést hallok. Akkor pedig el kell bújnom a kamrába, mert a szobában titkok fognak történni, aminek én gyerekként még nem lehetek szem-és fültanúja (háborogtam is miatta eleget).

2. Karácsonykor szokás volt nálunk, hogy a rokonok és ismerősök szenteste megénekelték egymást, azaz elmentek egymás háza elé, és az ajtó előtt, vagy az ablak alatt, karácsonyi énekekkel kedveskedtek. Ezt mifelénk kóringyálásnak hívták, ami a román colinda (ejtsd: kolinda, és gyűjtőneve a karácsonyi énekeknek) szóból ered, tehát tulajdonképpen a kolindálni (karácsonyi dalokat énekelni) ige magyarosodott kóringyálni-vá.

A hagyományokból számunkra itt Szombathelyen a töltöttkáposzta és a kalács illata maradt meg. És a szeretet érzését, amit otthonról(is) hoztunk magunkkal, a gyerekeinkbe plántálva igyekszünk továbbörökíteni.

3. Hogy mit tennék mindenki karácsonyfája alá? Egy nagy-nagy dobozt, ami tele van egymás iránti türelemmel, empátiával és odafigyeléssel!

Tóthárpád Ferenc író, költő, szerkesztő

1. Egy riporter ugyanezt kérdezte tőlem a minap. Elgondolkodtam, és az jutott az eszembe, hogy milyen szerencsésnek mondhatom magamat, mert erre a karácsonyra is megjelent egy könyvem, mert a rádióban elhangozhat egy elbeszélésem, és az új antológiákba is ott vannak az ünnepi verseim is. Természetesen örülök annak, hogy az, amit el szeretnék mondani, „tárgyiasul", de nem ez a lényeg; hanem az, hogy e tárgyak közvetítésével eljuthatnak a gondolataim olyan emberekhez is, akik hasonló lelkülettel fordulnak a karácsony, a remény felé, mint én. És - tudom - sokan vagyunk. De minden mást is jelent számomra ez a várakozás, ez az ünnep. Leginkább a családot, az estét, amikor körbeüljük az asztalt...

Hadd illusztráljam mindezt egy versrészlettel!

Karácsony:

- A versbe szőtt szavak szelíd reménye,
- a „Csendes éj"-i kúszó jégvirág,
- a gyermek és a megnyíló titok,
- az intézeti, hosszabb láthatás.
- Anyám s apám: a két legjobb a földön.
- Az összebújós, hosszú, téli esték,
- a fényvirágos hópihék a fán...
- a hitvesem - a múlt és a jelen,

s az asztalunkhoz gyűlő nagycsalád.

2. Amíg éltek a szüleim, egy estét mindig náluk töltöttünk. Most már átvettük az ő szerepüket, mi fogadjuk a szűkebb családot. Nálunk sem maradhat el karácsonykor a halászlé, amit természetesen én főzök. Ugyanúgy az én feladatom feldíszíteni a fenyőt. Számomra az ünnephez tartozik a hagyományos városi karácsonyi koncert, és a versmondó „versenyek" rendezvénye is. Ilyenkor szoktam számot vetni az elmúlt év eseményeiről, és ilyenkor szoktam megdöbbenve nyugtázni. „Hogy múlik az idő!"

3. Odatenném a hitet, ami azt erősíti, hogy az emberek nagy többsége jó!