Energiakiüvöltés - SCHC Fest a Végállomásban
Képgaléria megtekintése2013.12.30. - 02:00 | BLH - Fotók: BLH, Horváth Imre
Vigyázz az elől V-alakban kopaszodó palikkal, mert soha nem tudhatod, hogy kórista egy gyülekezetben, végtermék minőségellenőr, papnövendék, matektanár vagy épp hiperaktív SCHC-énekes. Ha utóbbi, akkor viszont lehet az első négy közül bármelyik. Akár mind a négy egyszerre! A Unity For One - SCHC Fest tapasztalatairól írunk, igencsak vegyes benyomásoktól kísérve. Nem fájt mindaz, amit hallottunk, csak éppen nem értjük: mintha mindenki csirkecombot szorongatott volna, miközben a színpadról süvít a vegán étrend himnusza...
Agysejt-átrendező hardcore igehirdetésben részesültek mindazok, akik december 28-án kilátogattak a Végállóba. Immár hagyomány, hogy karácsony környékén összegyűlik a szombathelyi hardcore közösség egy buliba, ahol a helyi csapatok mellett az ország legismertebb HC-bandái is tiszteletüket teszik. Szombat este nyolc banda kapott 30-30 percet, hogy 1-2 perces opuszaival kiadja, kiüvöltse magából a feszt, név szerint a Gross Out, a Zsibbadás, a Wroongg!, a Liberal Youth, az Exterminating Angel, Rákosi, a Social Free Face és a United Side.
Egy kis HC-történelem
Napjaink hardcore zenéjét leginkább az életforma és a stílushoz társított filozófia különbözteti meg a kezdeti punkhullámtól. A hangos felszólalás a rasszizmus ellen és a sok más, környezeti és társadalmi problémával foglalkozó dalszöveg az, ami miatt teljesen önálló stílussá válhatott. A HC-bandákra jellemző az extrém tempójú, dühödten ordibálós vokálokkal operáló, harapós gitárhangzású, pogózható, de fajsúlyos koncepció. A hardcore-hoz egyre inkább társult valamilyen életforma és filozófia is, úgymint a vegetarianizmus/veganizmus, szociális küzdelmek, állatvédelem, pozitív agresszió, esélyegyenlőség, önrendelkezés.
A straight edge (sXe) a HC-hoz köthető íratlan kódex, ami a drog, az alkohol és a cigaretta megtagadását tartja szem előtt, viszont sokszor a vegetáriánusok is a követői. Fontosnak tartják még az őszinteséget, emberséget, környezetvédelmet és az állatvédelmet. A straight edge követők gyakorta tetováltattak a kézfejükre egy nagy X-t. Anno az 1980-as években az volt a szokás a koncerteken, hogy akik nem múltak még el 21 évesek, azoknak a kezükre egy X-t rajzoltak, hogy ne tudják őket kiszolgálni alkohollal. Azonban voltak olyanok, akik miután betöltötték a 21. életévüket a kezükön hagyták az X-t, mint egy példamutatásként és szolidaritásként a fiatalabbakkal szemben, hogy idősebb korban is jól tudják magukat érezni az emberek alkohol nélkül. Aki egy picit is figyelt a kapucnija alatt, az jól láthatta a Wroongg! énekes-energiabombájának kézfejét...
Bólogattunk, szimpatizáltunk, de ennyi
Tényleg úgy mentünk oda, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is "megfejtjük" ennek a zenének az üzenetét, lényegét. Indulás előtt a vájtfület bedobtuk a sufniba, úgysem kapunk közérthető harmóniákat, hanem kizárólag orbitális sikálást, amit majd a társadalmi egyenlőtlenségekről, az indokolatlan húszabálásról és a "divattémának" tekinthető rasszizmus faron rúgásáról szóló szövegek hoznak egyenesbe. Hát kábé annyira nyúltunk mellé, mintha a föld helyett a fázist szorongatnánk... Minden filozófia annyit ér, amennyit a (cél)közönsége el- és befogad belőle, márpedig az alkohol terén ez a történet nagyon elcsúszott. Sajnos a szövegeket jó esetben is csak sejteni lehetett, inkább a gesztusokból - nevezzük pozitív agressziónak - dekódoltuk, hogy valami irtandó társadalmi ellentmondás vagy irdatlan nagy véres bélszín kerül ostorozásra verbálisan. Az energiaáramlás is gyakorlatilag egyirányú volt: áradt a zenekaroktól a javarészt alkoholt szorongató rajongókig. Persze az áramlással mellé is lőttünk, mert akkor mi a robbanás, ha nem a Wroongg!, vagy a Liberal Youth energikus hangsújtása? Az egész "performansz" leginkább talán az indulatfestészethez volt hasonlítható, ahol a szűz vászonra felkenődnek a lelkiállapot érzékeny rezdülései, változásai - színben, dinamizmusban egyaránt. Kétperces blokkonként posszan egy-egy színes lélekpatron, s fél óra alatt kész is a kép.
Értjük, hogy no hús, no alkohol, no drog, no cigi, értjük, hogy csináld magad, hogy barátság és őszinteség mindenek felett, hogy kapja be az elüzletiesedett világ, hogy mocsok dolog a rasszizmus, stb. Anno Dancspista kolléga csodás metafórát gyártott a Liberal Youth-ról, miszerint "Sokat lehetne tőlük tanulni a józan ítélőképességről, a független gondolkodásról és életszemléletről. Legalább egyszer jutnának el álnéven egy diszkóba vagy diplomata ruhában a parlamentbe, hogy ott hirtelen lekapva magukról a(z) (elme)fojtogató gúnyát, szétzúzzák a megkövesedett agyakat, hogy aztán azok romjain egy kis pitypangot ültethessenek. Teljesen más mederbe terelődne a világ folyása."
Mindez helyénvaló is lenne, ha tudtuk volna a közönségtől függetleníteni magunkat, ugyanis megkockáztatjuk, kis százaléka előtt ismert mindez. Bár ha abból indulunk ki, hogy a legerősebb összetartó erő egy közösségen belül a barátság, akkor még esélyes lehet a dolog és megkövetjük magunkat.
Mindettől függetlenül minden elismerésünk az SCHC Fesztivált évről-évre tető alá hozóké, és a jótékony szemléletmódé, amivel egy zenésztársukat támogatják a jegyeladásból és adományokból befolyt összeggel. Ábrahám Attilát, Ábrit, a magyarországi hardcore fénykorának meghatározó alakját - a szombathelyi United Side tagját - londoni tartózkodása alatt a tavalyi évben érte az a súlyos traumasorozat, aminek következtében nagymértékű egészségkárosodást szenvedett. Ábri idén májusban hazaköltözött, hogy itthon kezdhesse meg a rehabilitációs kezeléseket. A fellépők érte, neki is játszottak. Ha csak ezt az egy tényt nézzük, amiért közel 200 ember fizetett egy ezrest, már önmagában respektálandó az ügy!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Felkészülök, az összes zenekar zenéjét újra végighallgatom.
Olyan sok zenét hallgatok, hogy egy két név
biztosan ismerős már.
Végigihallgatom a bulit ,de lehet, hogy közben sörözöm egyet.
Kettőt.
Koncert után ,ha megtehetem, beszélgetek a fellépő zenészekkel,
mert kíváncsi vagyok a múltjukra a jelenükre a jövőjükre.
Néha iszom egy sört beszélgetés közben.
Ritkán utána is.
DE ÉN NEM ÍROK KONCERTKRITIKÁT! :( :D
Én nem járok HC bulikba, nem is tervezem, teljesen más a zenei érdeklődésem. De nyitott vagyok minden zenei stílus megismerésére. Azt viszont nagyon szomorúan látom, ha egy eseményről kikerül egy írás, egy csomó fotó – és nem csak itt, más portálokon is – utána meg jönnek a támadások. Ahelyett hogy az jönne: „Hé haver, köszi a sok fotót, meg hogy népszerűsítetted az eseményt. Viszont ezt és ezt valahogy nem jól látod, de szívesen elmondom neked a tutit.”
Hát, nem tudom, hogy meddig tart, mire idáig eljutunk…
Figyeltelek, túl korán leléptél. Legközelebb maradj ott SFF-re is, ott végképp megdől az egyirányú energiaáramlás :)
Érdekes a cikk, új nézőpont, mivel én már el sem tudom képzelni, milyen "külsősként" figyelni egy ilyen bulit, helyenként nem értek egyet veled, de azt hiszem, ez így van rendjén!