A 2013-as év igazán sűrű, izgalmas volt a számodra. Sokat hallottunk rendezvényeidről, de ami új, könyveken is feltűnt a neved. Milyen munkák határozták meg ezt az évet? Kezdjük az emblematikus Hadik Irodalmi Szalonnal.

A három éve alapított Hadik Irodalmi Szalon 2013-ban is havonta egy esttel jelentkezett, s olyan alkotók, írók, képzőművészek, zenészek érkeztek beszélgetni a Kávéházba, Karinthy egykori törzshelyére, akik amellett, hogy személyes kedvenceim, sokat adnak a kultúránknak. Januárban a Vagány históriák estjével kezdtük az évet, egy olyan izgalmas fotós-irodalmi sorozatot mutattunk be, amely során Bach Máté fotográfus kortárs költőket örökít meg, ezzel szubjektív lenyomatot ad a mai magyar irodalomról. Gondoljunk bele, milyen fantasztikus vállalkozás ez, milyen létfontosságú, hogy igen fiatal művészekben hogy kapcsolódik össze a fénykép, vers és az az igény, hogy életünknek szerves része legyen a kultúra. Ez volt január, most pár napja, decemberben pedig jótékonysági esttel zártuk a Hadik Irodalmi Szalon szezonját, három olyan vendégem volt, akik munkájukkal, szeretetükkel, kitartásukkal példát mutatnak mindannyiunknak. Hozleiter Fanny Mosolyka - akit nagyon megszerettem - gyönyörű könyvet írt életéről, küzdelmeiről, emellett Snow Andrea, a Csemete Alapítvány vezetője és Küllői Péter, a Bátor tábor alapítója voltak a beszélgetés résztvevői. A két est között pedig volt a kedvelt Generációk estje, így Esterházy Péter és Dés László, illetve Czeizel Endre, Virág Judit, Kepes András, Müller Péter, Harcsa Veronika, Térey János, Bereményi Géza, Márta István, Lator László, Hámori József vagy épp a nagyhumorú világjáró, Sárközi Mátyás volt vendégem. Gazdag év volt, és a végére a támogatás is megérkezett.

Mit jelent ez? Három évig nem volt támogatása a Hadik Irodalmi Szalonnak?

De, nagyon is. A MASZRE (Magyar Szak-és Szépírók Reprográfiai Egyesülete) támogatta a kezdetektől fogva a HISZ-t, de ez a szervezet átalakult, így már nyáron világossá vált, új forrás után kell nézni. Az meg sem fordult a fejemben, hogy vége a sorozatnak, így a közönséggel, a törzsvendégekkel nem is közöltünk semmit. Az alacsony belépők mellett magunk finanszíroztuk tovább az esteket, ezért nagyon hálás vagyok a kollégámnak, Bonta Gáspárnak és a Hadik Kávéház vezetőinek, munkatársainak, így összefogva tudott megmaradni a sorozatunk. Ősszel az NKA hirdetett támogatási pályázatot kulturális rendezvénysorozatok részére, arra beadtam a pályázatot, amin szerencsére, ha nem is sokat, de nyertünk! Ez biztatást adott a folytatásra, úgyhogy 2014-ben is nagy terveink, ötleteink vannak.

Emellett márciustól elindult a New York Kávéházban is a New York Művész Páholy. Egy rendezvény Budán, egy Pesten - izgalmasan hangzik.

Az is, nagyon! Régi, dédelgetett vágyam volt a New York Palotában dolgozni, félig-meddig ugyanis ott nőttem fel. Édesapám először a Szépirodalmi Könyvkiadónál, majd az én gyerekkoromban az Új Írás művészeti lap szerkesztőségének vezetőjeként a Palotában dolgozott, ott volt a szerkesztősége. Imádtam ott lenni, majd sok év telt el, hogy visszatérjek. 2012-ben, a Törzsasztal kezdeményezés első átadásakor érkeztünk családostul a New York Kávéházba, és akkor beindult a fantáziám: itt is működhetne egy művészeti rendezvénysorozat. Előkészületek, tárgyalások, próba-estek előzték meg a márciusi nyitást, majd eljött a március 11-i este, és onnan új korszak kezdődött.

Ezek szerint beváltotta a reményeidet a rendezvénysorozat? Hogy telt ez a tíz hónap?

Mi, szervezők - a New York Kávéház vezetősége, a Libri Média és én - azt a célt tűztük ki, hogy a nagy kulturális és irodalmi múlttal rendelkező New York Palotába újra meghonosítjuk az aktív, alkotó művészeti életet és irodalmi, kulturális rendezvények, estek, könyvbemutatók által ismét teret adunk a magas művészetnek és az alkotó légkörnek. A Libri Média és a Libri csoport a kezdetektől támogat bennünket, ami nagyon nagy segítség és egyfajta biztonságot jelent, jó a „család" részének lenni. Márciusban egy régi, nagyon kedves barátom, Alexander Brody reklámszakember, író, üzletember 80. születésnapi ünnepével kezdtük a sorozatot, így amellett, hogy őt köszöntöttük, emlékeztünk a Kávéház legendás törzsvendégeire, Bródy Sándor író ugyanis, aki a New York Palotában sokat időzött - Alexander nagypapája volt. Akkor még a köszöntők közt ült Bächer Iván, ő volt talán az este legmeghatóbb résztvevője. Bródy János, Jaksity György, Csányi Vilmos, majd Dragomán György, Szabó T. Anna, Palya Bea, Zorán, Tordai Teri és Horváth Lili, Szinetár Dóra, Závada Pál, Spiró György, Dés László s Dés András, Szakcsi Lakatos Béla, a Budapest bár és a Csík zenekar csak nevek a hosszú listából, kik jártak nálunk és vettek részt a Páholy programjain. Több ezer látogató érkezett programjainkra, két Tözsasztalt adtunk át a művészeti élet kiemelkedő alkotóinak, ezek közül az egyiket Posztumousz-törzsasztalként Janikovszky Évának, a másikat elsőként egy kiváló zongoraművész-karmesternek, Vásáry Tamásnak - őt is 80. születésnapján köszöntöttük Rost Andreával, Érdi Tamással. Két alkalommal, novemberben és az év utolsó estjén olyan magas volt a látogatók száma, hogy a Boscolo Hotel ROMA termébe kellett áttenni a New York Művész Páholy programjait, így közel ötszáz vendég élvezhette ezeket az esteket.

Óriási eredmények ezek, izgalommal tekintünk a következő évad elé.

Vásáry Tamást is ünnepeltétek - időközben egy kötet is elkészült, az év egyik sikerkönyve, amit a Libri Kiadó adott ki, és a Te neved is szerepel benne.

Bizony ám! Az év egyik legizgalmasabb munkája volt Vásáry Tamással együtt dolgozni. Az Üzenet című könyv története egyedi: Vásáry Tamás 1969-ben kezdte el írni életregényét szerelme, első felesége biztatására. „Mintha egy csapot nyitottak volna ki" - állítja Vásáry. Többezer oldal, repülőn, vonaton, koncert előtt vagy után - a zongoraművész mindig írt, jól esett neki, természetes volt számára az írás. Két éve eljutott a könyv híre a Libri Kiadóhoz, engem már ők kértek fel - vállalnám-e a lektorságot Vásáry Tamás könyvéhez. Minden nap hat órát kéne felolvasnom az írógéppel írt, kéziratos könyvet, amíg ő zongorázik, együtt javítanánk, én éjjel gépelném, majd küldeném a szerkesztőségbe. Gyönyörű feladatnak ígérkezett. Találkoztunk, megkedveltük egymást, 2012 decemberében elkezdtünk dolgozni. Az írás első része - közel 1300 oldal - októberben jelent meg, pár nappal a New York-os köszöntés után.

Milyen ember Vásáry Tamás? Tényleg Kodály Zoltán és Fischer Annie lénye lengi be az életét?

Vásáry Tamás az egyik legkedvesebb ember, akivel életem során találkoztam. Őszintesége gyermeki és tiszta, sokat viccelődik, egész életében szorgalmas volt, ami tehetsége és kitartása mellé meghozta a világsikert. Életének fő problémája, ami a könyv több ezer oldaláról is sugárzik: a nőkhöz fűződő viszonyainak megélése, értelmezése, önmagáért való kiállása okozta. Életét nők közelsége határozta meg mindig, a velük, értük, ellenük való küzdés élete egyik nehéz szála. A könyvben erről, ebből sokat tanulhatunk. És, ahogy a kérdezted: a kordokumentumnak beillő regényben Kodályról és Ficher Annie-ról is rengeteg szó van. Kodály volt a Mester, a Tanító, aki akkor is érezte Vásáryt és kitalálta gondolatait, amikor senki más. Aki kiállt mellette, segítette. „Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű." - mondja Kodály, s ezt az egyenességet, puritán értéket adta át a zongoraművésznek. Fiscer Annie is sokszor volt pótanyja Vásárynak. Azt hiszem, ritka ilyen őszinte és tartalmas könyvet olvasni.

Az évben még egy könyv kijött a Libri csoportnál, ott már a borítón a neved. Zene ez is, s évforduló, de egészen más: Szikora Róbert könyve.

Szikora Róbert Ünnep című könyvének terve már nyáron körvonalazódott, s épp akkor kellett sűrűn foglalkoznom a könyv írásával, amikor a Vásáry anyagot befejeztem: ősszel. Szikora Robi egy nagyon őszinte és izgalmas ember, gyermeki, sokszor meghatott halk szavával és a rajongókhoz, a közösséghez fűződő viszonyával. Szikora Robival dolgozni egészen más volt, mint Vásáryval, de mindkét munka emlékezetes. Ráadásul ebben a könyvben Szikora 60. születésnapja kapcsán megszólaltak barátai: Geszti Péter, Bereczki Zoltán, Kovács Kati vagy épp Radnai Péter - jó volt hallani a '80-as és '90-es évek zenei történeteit, az R-GO hazai és külföldi sikerét, s Robi személyiségét megismerni mások elmondása által is. A hab a tortán a decemberi könyvbemutató volt: alig pár napunk maradt év végén a könyvbemutató megszervezésére. Aggódtam, lesznek-e elegen, eljut-e a rajongókhoz és a sajtóhoz a friss kiadvány híre. December 11-én már jóval a kezdés előtt megtelt a Budapest Jazz Club, Szikora órákig dedikált az őt ünneplők gyűrűjében.

Vásáry Tamás  és Szikora Róbert - két különböző stílus, karakter, személyiség, művészeti ág.  Ami egyesítő erő: a zene. Ez az év tehát nagyban a zenével kapcsolódott számodra össze.

Ezen még így nem gondolkodtam, de igen. Zenével indult és zenével végződött, közben rengeteg esttel, könyvvel, tudománnyal, kultúrával. Nagyon pörgős év volt, sok újdonsággal, s tudjuk, meg kell dolgozni a maradandóért, a sikerért. Én a magam részéről igyekeztem mindent megtenni.

Korábban jelezted, hogy Édesapád és az 1975 utáni magyar irodalom áll a PhD tanulmányaid középpontjában, de manapság mintha kevesebbet említenéd ezt. Hogy állsz az egyetemmel?

Az egyetemmel éppen sehogy, de a PhD anyag, azaz Édesapám életének - munkáinak rendszerezése, archiválása januártól előtérbe kerül. A beszélgetéseinket egy ideje diktafonozom, bár nagyon össze-vissza tudtam ezzel foglalkozni. Januártól egy eddig példa nélküli vállalkozásba vágunk bele: könyvet írunk, könyvet csinálunk: ennek alapját beszélgetéseink adják majd. Az apa-lánya viszony egyértelműen meghatározza a szöveget, a bensőséges és őszinte hang sok olyan információt ad majd, amit eddig sehol nem olvashattak. Előkerülnek fényképek, eddig nem ismert levelezések, fény derül egy-egy mű alakulásának történetére és barátságok is bemutatkoznak a vallomásból. Életem egyik legnagyobb, legfontosabb munkája lesz ez, amire lélekben már régóta készülök.

Ő mit szólt a könyv ötletéhez?

Már egy ideje mondogatom neki, tud róla, de mindketten érezzük, itt az ideje. Minden perc kidobott idő, amit mással, és nem ezzel a könyvvel foglalkozom. Édesapám már 85 éves elmúlt, s természetesen gyengébb, mint korábban volt. Azt a gazdagságot, tudást, kincset, ami benne van, amit őriz - másnak is át kell adnunk.

Milyen terveid vannak még 2014-re?

Egy másik könyvre is készülök: a képzőművészet és irodalom kapcsolatát, összefonódásait bemutató képes albumra, amit egy galériával már másfél éve tervezünk, de mindig el voltam csúszva idővel, ezért csak toltam magam előtt. Most ez is előtérbe kerül. Emellett folytatódik a két rendezvénysorozat, több időt szeretnék a Csemete Alapítványos munkámmal foglalkozni, és a 2014-es Holokauszt emlékév is a gondolataim középpontjában van: tavasztól komolyabb munkák, előkészületek indulnak az emlékezés jegyében is.

Gazdag tervek, ezek szerint 2014-ben is sok újdonsággal fogsz mindannyiunkat meglepni. A beszélgetés végére jöjjön egy-két rövid kérdés: mi volt a legjelentősebb olvasmányod, kedvenc könyved, versed idén?

Borbély Szilárd Nincstelenek-je egészen briliáns, ahogy Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című történelmi regénye is. Érdekes Lackfi János összesítése és görbe tükre magunkról, Milyenek még a magyarok címmel, Csányi Vilmos A tökéletesség illata című kötete gyönyörű, erős, elgondolkodtató, s külön irodalmi szenzáció Márai Sándor Hallgatni akartam című műve. Máraira, az évforduló kapcsán 2014. februárban egy esttel is emlékezünk a New Yorkban. Fontos Esterházy Egyszerű története és Cserna Szabó András új könyve is.

Milyen pozitív történések, évfordulók, vagy veszteségek határozták meg ezt az évet?

Pozitív történésből is volt sok, de most a szomorú dolgok jutnak eszembe. Rettenetes veszteségek történtek idén: elment Budai Kata, mindannyiunk barátja, társa, nekem a pályám eleje óta segítőm. Hirtelen balesete nagy fájdalom. Habár Bächer Iván hosszas betegség után ment el, az ő halála is nagyon szomorú. Ahogy Iván szövegein, kötetein, írásain keresztül, úgy Kézdy György is velünk marad szerepei, alakításai által.

Róluk mi is beszámoltunk itt a vaskarika.hu-n...

A vaskarika.hu fontos orgánummá vált 2013-ban. A kultúra széles értékelésével, ajánlásával nagyban szolgálja a szakmát és a közönséget. Azt gondolom, a munkánkhoz elengedhetetlen a támogatás, ezért nagyon hálás vagyok a vaskarika-hu-nak, mert egy olyan színvonalas, friss, sokszínű internetes oldal, ahol szinte az összes estünket értékelik, ahol hirdetnek bennünket, foglalkoznak a kultúra széleskörű terjesztésével. Gratulálok a kitartó munkához!

Az utolsó kérdést arra gondoltam, magadnak teheted fel. Vajon mi az, amit nem kérdeztek még meg, de elmondanád?

Ez trükkös. Inkább nem kérdezek, csak kijelentek. Azt, hogy igenis erősödést érzek a budapesti kulturális életben, azt érzem, az embereket, fiatalokat érdekli az, amiben élnek, nyitott szemük és szívük van. Életünket nagyban az a közeg határozza meg, amit magunknak teremtünk, ami körbe vesz bennünket: ha a nagy választékból, igényes kikapcsolódásból havonta többször is kihasítunk magunknak, azaz elmegyünk színházba, moziba, estre, koncertre vagy egy könyvbemutatóra, szép lassan, de annál maradandóbban színesítjük, gazdagítjuk életünket. Ilyen belső erővel felvértezhetjük magunkat az élet többi, amúgy is kikerülhetetlen nehézségeivel szemben. Lehetőséget adni és minél színesebb programokat nyújtani a közönségnek - ez a célom 2014-ben is.