A hangszórókon mindvégig gyönyörű, saját szerzeményei hangzottak csendes méltósággal. A  plébános úr szavai, a búcsúbeszédek, versek mindannyiunkat megindítottak. Egykori kórusai - zalaegerszegi és nagykanizsai vegyeskarok - ajkán Kodály Esti dala halk visszafogottsággal csendült fel. Ő maga is elköszönhetett - sajátos módon - szeretett Balatonjától egy régi szerzeményének felvételével, amely már a sírja mellett hangzott el. Ugyanott vett végső búcsút tőle a másfél évtizedes együttműködés és barátság után a zalaegerszegi Happy Singers együttes is, amikor elénekelték  Hajdu-Demjén: Bánatos dalát... Majd letörölték könnyeiket ők, maguk is...

Miután a szertartás  befejeződött, és elborították a sírhalmot a csodálatos koszorúk, váratlanul megszólalt az Il silentio megindítóan szép dallama. Feltekintettünk az égre, ahonnan Sanyi játszott nekünk az „égi trombitáján"... Ennél méltóbb és szebb búcsúzást el sem tudtam volna képzelni. Odafönn már egy tökéletesen felhangolt zongora és trombita vár. Nyugodj békében! Adjon Isten jó éjszakát...



A szervezők - Sanyi közeli barátai -  napok óta dolgoztak a gyászszertartás zenei anyagának összeállításán. Egyikük, Jutka, miután hazaérkezett a temetésről, egy különös sztorival ajándékozott meg:
-  Egy régi zenésztárs felajánlotta, hogy szeretné eljátszani trombitáján az Il silentio gyönyörű dallamát a gyászszertartáson. Néhány perccel a temetés előtt váratlanul odajött hozzánk egy számunkra ismeretlen boglári férfi  - Sanyi egykori barátja, aki sok közös emléket őrzött -,  és átadott egy cd-t, amelyen Sanyi fújja az Il silentiot, mondván, szükség lehet rá, ugyanis a barátai, zenésztársai temetésein mindig ezt szokta játszani - meséli tovább.
-  Ezután hamarosan odament a szervezőkhöz annak a muzsikus barátnak a  felesége, aki élőben trombitált volna, és közölte, hogy nagyon sajnálja, de a férje mégsem tud muzsikálni, mert megbetegedett... Így hát, betették a cd-korongot, amelyen Sanyi trombitált... Odafentről, égi karmesterként irányította a  „zenekart".

Otthonában nyitott kották minden zongorán... Lenn, a nappaliban a nagy zongorán egy preludium, fenn a dolgozószobájában, az elektromos hangszere kottatartóján a saját Márk passiója állt.

- A  vegyeskar karácsonyi hangversenye előtt  még felhívott, hogy keressem elő a passió egykori videó felvételét. Én át is adtam neki a december 21-i koncert után Zalaegerszegen, ugyanis szerette volna újra feldolgozni a Márk passiót 2014 tavaszán... Akkor még nem tudtuk, utoljára láttuk őt... -  fejezte be Jutka szomorúan.
 
Nekem is mesélt terveiről, szinte csak a munka éltette. Fáradhatatlan volt. Ám a sors cáfolhatatlanul utolérte, és mindössze még néhány napot engedélyezett Hajdu Sándornak, ennek a rendkívüli tehetségnek, kiváló embernek és muzsikusnak, akinek a zenész szakma és minden zeneszerető ember sokat köszönhet.

Kapcsolódó írásunk:

Az Iskolatáskától a Requiemig - nekrológ Hajdu Sándor zeneszerző, karmester emlékére

2014.01.03. - 20:45 | Delacasse Bencze Erzsébet - Fotó: archív

Megrendülten fogadtam a szomorú hírt: Hajdu Sándor zeneszerző, karmester, Nagykanizsa Város Vegyeskarának örökös karnagya, a Bergendy együttes egykori tagja, a legendás "Iskolatáska" című sláger szerzője életének 75. esztendőjében, 2013. december 30-án Balatonbogláron, családja körében elhunyt.