Előző válogatásunkban az inkább vájtszemű filmesek által ismert európai és amerikai független mozikat elevenítettük fel, most pedig a nagyközönségnek adózunk a Hollywood-i alkotásokkal. Érdemes tehát rávetődni a filmekre, és kellő mértékkel fogyasztani a lemaradást, mert az idei év is tartogat csemegéket.

Napos oldal

A két elveszett, az élet sötét oldalára száműzött, lelki gondokkal küzdő emberke nem mindennapi találkozása, majd egymáshoz csiszolódása, olyan erősre sikeredett, hogy beragyogja a vásznat. A zakkant, de annál szerethetőbb szereplők között végig pörögnek a hol indulatos, hol elgondolkodtató, hol pedig humorral fűszerezett párbeszédek.

Igazán bájos, szerethetően intelligens mozi David O'Russel drámai szállal fűszerezett romantikus vígjátéka, melyben megfelelő arányban keveredik, a lehangoltság, az öröm, a melankólia, a kacagás, na és persze a szerelem. Jennifer Lawrence és Bradley Cooper között pedig működik az a bizonyos kémia. Az apró kis rezdülések pedig igazi egyéni ízt kölcsönöznek a filmnek, olyannyira, hogy a Napos oldal az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb amerikai mozija lett sokunk számára.

Django elszabadul

Tarantino ismét odapörkölt a mozivásznakra. Ezúttal a western kliséket támasztotta fel, és történetében a rabszolgasors fekete katonája áll bosszút. Vagány, szókimondó, dramaturgiai bravúrokkal, pazar párbeszédekkel és erőszakkal dúsított, vérrel felitatott történet.

Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio, Samuel L. Jackson remekbeszabott alakításaival fűszerezett alkotás, amelyben a címszereplőt alakító Jamie Foxx-nak csak a szimpla bosszú jut. Hollywood fenegyereke, aki már mára az önreflektív posztmodern tömegfilm védjegyévé vált, komoly gondolati mondanivalóját ezúttal vérben fürdő humorral mázolja be.  Filmkritikánk itt.

Rush - Hajsza a győzelemért

Daniel Brühl és Chris Hemsworth (akiről véleményem szerint ezzel a filmmel derült ki, hogy a színészethez is ért) Niki Lauda és James Hunt bőrébe bújik. Ron Howard mozija igazi látványos életrajzi mozi nemcsak a Forma-1 szerelmeseinek. Hunt bohém és pofátlan karaktere, míg Lauda precíz megfontoltsága tovább erősítette a pályán és azon kívüli versengés atmoszféráját. Letisztult hangzásvilág, a hetvenes évekre jellemző színvilág, dinamikus képsorok, az autó különböző pontjaiba rejtett kamera, egy jó nagy adag adrenalinlöket, letisztult formanyelv - mindez egy szórakoztató, látványos, hangulatos darabban, amit érdemes nagyvásznon látni.

A nagy Gatsby

„Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj,
majd holnap gyorsabban futunk utána,
messzebbre nyújtjuk a kezünket,
és akkor majd egyszer,
talán, tovább küzdünk,
evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé."

F. Scott Fitzgerald kultikus regényének legújabb filmfeldolgozása Leonardo DiCaprio ismételten lehengerlő alakításával. Érdekes látlelet az 1920-as évek arisztokratikus Amerikájáról, a burzsoázia indiszkrét báljairól, az őszinte, odaadó reményről, és a szerelembe vetett hitről. Feszült érzelmi töltésű szerelmi dráma, stilizált korábrázolás, fogyasztói társadalomkritika, vizuális látványorgazmus, fantasztikus képi telítettség, mindez Baz Luhrmann-tól. A nagy Gatsby lenyűgöz, elkápráztat, elszórakoztat.
 


Fogságban

A Fogságban olyan témába mélyed el (gyermekrablás, sőt talán még erőszakolás, ölés), amelyektől mindenkit kiráz a hideg, majd a határokat átszabva végsőkig küzd az életben maradat remény miatt. A lassan építkező történetben az egyre csak gyűlő, gomolygó izgalom és feszültség 153 percig tart ki. Gyakorlatilag végig együtt nyomozunk a főszereplőkkel, és egyáltalán nincs könnyű dolgunk, hisz a szálak hol mellékvágányra futnak, hol egymást keresztezik.

A film mély nyomot hagy bennünk, nem enged el, ott motoszkál a fejünkben. Nemcsak leköt, hanem elgondolkodtat morális, etikai téren egyaránt. A három főszereplő pedig remekel a vásznon: Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal, Paul Dano. Újabb sikeres hollywoodi lenyomat egy kívülről jövő rendezőtől, Denis Villeneuve-től: fordulatokban és zsákutcákban bővelkedő, feszült, komor, esős, nyomott hangulatú, a "valóságban" játszódó, kilátástalan thriller, melynek végén nem kapunk feloldozást...

Phillips kapitány

Paul Greengrass megtörtént eseményeket feldolgozó túszdrámájában szomáliai kalózok ejtik túszul Richard Phillips kapitányt. Tom Hanks és az ismeretlenségből berobbant, amúgy taxisofőr Barkhad Abdi remekel a vásznon. Átérezzük a helyzetből adódó feszültséget, a reménytelenséget, a szabadulásra vágyakozást. A rendező egy percig nem enged el, nem tudunk szabadulni az események közelségétől. A szűk mentőcsónakba a 3 túszejtővel és a tússzal mi is össze vagyunk zárva. Megrázó, katartikus, feszültséggel teli, klausztrofób hangulatot sugalló kamaradráma, melynek legnagyobb erénye az objektivitásban rejlik.

Gravitáció

Sandra Bullock soha nem tartozott a kedvenceim közé, most mégis vele együtt összezárva, több percen keresztül szédülten pörgök az űrben a súlytalanság és a robbanás utáni forgás miatt. A látványvilág mellett ez az a dolog, amitől igazán nagyszerű Alfonso Cuaron filmje. Hisz együtt lélegzünk a karakterekkel, együtt gondolkodunk túlélésben reménykedve, átérezzük azt a magányt és félelmet, ami magunkra hagyva vár ránk az űrben, érezzük a csend minden pillanatát, a sötét végtelen mélységet, amely örökre magába szippant. Egy feszültséggel, némi szimbolikával és számos ötletekkel teli sci-fi kamaradráma, melyet mindenképp nagyvásznon kell látni, és élvezni a 3D-s látványvilágot, mely ezúttal nem elégszik meg a  parasztvakítással! Okos, izgalmas, feszes, eredeti mozi.

Mielőtt éjfélt üt az óra

Richard Linklater mozijában Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) 9 év után ismét visszatérnek, ezúttal már egy Párizsban élő párt alkotnak. Az érzelmi, reményekkel teli, játékos, vágyakozó mindent elsöprő és odaadó kezdeti szerelem 9 év alatt kilúgozva fekszik a házastársi vagy élettársi kapcsolatok pöcegödrében. Míg az egynapos, vagy pár órás varázslatban nem voltak benne a hétköznapok, a munka, a házasság, a gyerek, a felelősség, az együttélés gondjai, addig jelen alkotásban mindez forrongó lávaként tör ki, és csapódik le, „lehet már nem szeretlek" típusú érzelmi viharokat okozva.

Rájövünk, hogy ők is csak egy pár a végtelen valóságos időben, nekik is szembesülniük kell a kapcsolatok kihívásaival. Ez az a pár dolog, amitől a film elemelkedik, és szárnyra kelve húz magával a mélységbe, hogy a végén feloldozzon minket a ragaszkodás oltárán. Filmkritikánk itt.

A Wall Street farkasa

Az amerikai álom megvalósítása dollármilliókba göngyölve, majd kidobva a szemetesbe. A Wall Street farkasa egy nagyon jó témaválasztással bíró film, mely 3 órán keresztül beszippant minket a tőzsde züllött világába, ahol az érték a pénz, az alkohol, a szex, az orgiák, a szórakozás, a drog, még egyszer a pénz és végül a rombolás.

Leonardo DiCaprio belépett minden idők legjobb színészei közé, hisz itt ismét lubickol a szerepben, hol a pénztől megrészegült őrjítő vadállatként látjuk, hol drogtól túlfűtött gondolatokkal és ötletekkel feltöltődött vezetőként, hol pedig a szánalmas családi életét összekaparó férjként és apaként. Pörgős dialógusok, beteg jelenetek, kiváló szereplőgárda és rendezés, valamit jól eltalált zenék. Ez a szórakoztató, Martin Scorsese által rendezett életrajzi film egy energiától duzzadó hullámvasút egy olyan ember életéről, aki nemcsak megvalósította az amerikai álmot, hanem egy kokaincsíkkal együtt fel is szívta az orrába... Leonardo DiCapriónak pedig már igazán kijárna az a bizonyos Oscar.

Sorozatunk első része:

Kötelezők a vászonról 2013 - Európai filmek és amerikai független mozik

2014.01.06. - 00:30 | Boros Ferenc

A tavalyi év legjobb filmalkotásait gyűjtöttük egy csokorba. Oscar-nyertes filmekkel indult az év eleje, aztán némi nyári szünetes blockbuster, számos sorszámozott film után az év vége ismét remek csemegéket tartogatott. Az idén is két részletbe ágyazott, szubjektív lista ezúttal mellőzi a sorrendet, viszont teljes képet ad a tavalyi év érdemleges filmes felhozatalából.