Áfonyamocsár és Botteni-öböl, avagy a ryijy titka az Iseumban

Képgaléria megtekintése2014.01.24. - 01:15 | FrankenVi - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Áfonyamocsár és Botteni-öböl, avagy a ryijy titka az Iseumban

Az Iseum január 23-án nyílt kiállításán nem csupán a ryijy (ejtsd rüijü) szóval sikerült megismerkednie minden (szép számmal) oda látogatónak, hanem egy finn szőttesgyűjtő szívmelengető akcentusával is.

HIRDETÉS

A különös tárlat Tuomas Sopanen tulajdona, aki egyébként biológus, de oly nagy lelkesedéssel és szeretettel gyűjti az eredetileg népművészeti tárgynak, ám ma már textilművészeti alkotásoknak számító szőtteseket, hogy ez elemi erővel sugárzik a már őszes úr arcáról. Így történik ez a megnyitóbeszéde alatt is, lévén, hogy ő is készült eggyel, s ha már itt van Magyarországon, magyar nyelven olvasta fel a szívből jövő, őszinte és kedves szavakat.

Így hosszú ideje az egyik legélvezetesebb kiállításmegnyitónak lehettem részese. S hogy ennyi szó esett magáról a gyűjtőről, talán amiatt lehet, mert a megszokott magyar hétköznapok nem az időjárástól szürke kavalkádjában végtelenül üdítő és inspiráló egy olyan emberrel találkozni, aki őszinte lelkesedését a szépség iránti rajongásából és tiszteletéből meríti. S a közel negyven darab, túlnyomórészt a falakon függő ryijy egytől egyig valóban szép is.

Nem afféle „magazinszépségre" kell gondolni, amik túlságosan ellepték lelki és fizikai szemeinket az utóbbi években. Hanem az alázatos, jókedvű, szorgalmas és kemény, kétkezi munka szülte szépségre. A javarészt egyszerű, hétköznapi emberek (értem ezalatt, hogy nem művészek által) létrehozott, ám roppant színes, kreatív, egyedi és színvonalas szőttesek eredetileg finn nők által csomózott szőnyegek voltak, melyeket csónakokban való alváshoz készítettek. Később aztán ágytakarók, esküvői kellékekké váltak, és csak nagyon ritkán használták a földre fektetve.

Vastag gyapjúszálaikat látva nekem rögtön simogatni és rájuk heveredni támadt kedvem (s minden bizonnyal ezzel nem csak én voltam így), ám sajnos tapogatni sem szabad ezeket a melegséget sugárzó színpompás szőnyegeket. Pedig az „Áfonyamocsár", a „Csillagösvény", a „Rubint" , a „Botteni-öböl II", vagy az „Etud II" nevet viselő ryijyk azon kívül, hogy lenyűgözik a szemlélőt, egy meleg bögre kakaóhoz vagy nagymamáink süteményéhez hasonló érzéseket váltanak ki belőlünk.

Tuomas szerint az emberek sóvárognak a szépség után, s annak élvezete örömöt okoz azoknak, akik megérintve érzik magukat általa. Az ő célja „mindössze" ennyi gyűjteménye bemutatásával, és a legszélesebb mosollyal mondhatja bárki, akinek volt szerencséje részt venni a megnyitón, hogy ez bizony sikerült is.

A ryijy titka tehát a melegség, vidámság, öröm szövése, talán nem is az anyag, hanem az idő szövetébe. De létezik-e bármi nagyobb célja, magának az életnek is?

A tárlat március 23-ig tekinthető meg az Iseumban.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás