A múlt héten a technika, ezen a hétvégén az időjárás szúrt ki a tudósítóval, a fene se gondolta, hogy ilyen sokáig tart hazaérni, ha jég borítja a talajt. No de ismét áldjuk meg az ismétlés műfaját és kitalálóját, és nézzük részletesen a Dal második elődöntőjét.

Harsányi és Rátonyi jelenlétét továbbra sem értem, teljesen feleslegesek, még akkor is, ha szegény kis ByeAlex az alkalmatlanság szobra lehetne ebben a műsorban. Kicsit kezdünk hasonlítani az X-Faktorra, úgy elnyúlik az adás eleje, hogy elfáradunk, mire egyáltalán énekes kerül a képernyőre. Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor viszont tökéletesen viszi a hátán a műsort (többek közt ezért is értelmetlen a háttérbe még három... na jó, két és fél riportert helyezni). Éva most normálisan néz ki, Gundi pedig a szokásos közvetlenséggel csempész intelligenciát és humort a dologba. Az élő kapcsolások egyébként ide-oda időnként nagyon nehézkesen mennek, ezen lehetne javítani, bár a „ByMondo" projekt tetszett (amikor is a Belmondo tagjai ByeAlexnek öltözve vették körül a digitális kommentátort).

Az első jelöltünk ma Dér Heni, akit sajnos én valamiért nem annyira csípek, bár vitathatatlanul jól énekel. Korábban is leírtam, hogy mindössze az a problémám vele, hogy ha egy énekesnő mindenét kiteszi, cicit, popsit, combot, akkor ki a fene figyel arra, hogy hogyan és mit énekel? A mai dal sem hagy bennem mély nyomokat, ellenben hosszasan tűnődöm azon, hogy vajon miért nem lehet egy nőre olyan cipőt adni, amiben közlekedni is tud, nem csak kérdőjellé görbülve vonszolni magát? Nekem ez így sajnos kicsit túl közönséges, pedig nem lenne baj a dallal, stílusos, fülbemászó, jók a vokalisták is. (Ezt megerősíti egyébként - ha nem is ilyen konkrétan - a zsűri is.)

A Belmondo a másik nagy „kedvencem", úgy látszik, ez a cikk ma csupa szidásból áll majd... Czutor Zoli megmondja a frankót, ahogy mindig. Beatmetál, mi? Persze egyetértek vele: az ne írjon szöveget, akinek nem jut eszébe semmi - kár, hogy olyan sokan vannak, akik a saját szemükben a gerendát feledik. Plusz szerintem az ne énekeljen, aki nem képes a saját anyanyelvén artikulálni. Ez a flegma éneklés nekem abszolút nem tetszik, pedig a hangszínnel nem lenne bajom, Czutor tisztán énekel, mélyen is, magasan is, még a dal is rendben lenne, de egy jó logopédus nem ártana. Elfogadom én Csiszár véleményét, lehet, hogy jó a szöveg, csak nem érteni...

Joni újdonság a magyar popzenében, ráadásul Svédországból érkezett hazánkfia (-lánya), aki a régi jó, klasszikus, nagyívű, Eurovízió-kompatibilis nótát hozza, azt viszont nagyon jól. Elegáns, stabil színpadképpel operál, jól énekel, igaz, kissé még bátortalan, a dinamika nem tökéletes. Ha viszont belejön, nagyon jó lesz ebből. Kedves, szimpatikus, afféle romlatlan jelenség, én drukkolok neki, mert ő még nincs elrontva. Jó pontszámokat kap, ennek kifejezetten örülök.

A 2 beat or not 2 beat nevű formáció előadását nem igazán tudom hova tenni. Nagyon aranyosak, jó az ének, tiszta is, helyenként a vokál icipicit mintha inogna, de a szöveg érthető, szóval ha az oroszok két éve kijuttatták a nagymamáikat, miért ne juttathatnánk mi is ki valami vicces csapatot? Ellenben nem tudom, hogy ők ezt komolyan gondolták, vagy valami tribute zenekarról van szó? Mindenesetre élőben jobban bejön, mint a stúdiófelvételen.

Bogi a maga egyszerű, tiszta, kedves és mindössze 17 éves megjelenésével igazán üde színfolt az idei palettán is, főleg azért, mert a kiállása tavaly óta rengeteget javult: magabiztos, tiszta, erőteljes, látványos, egyszóval profi. Gratulálok, amennyire nem jött be ez a dal a felvételen, annyira tetszett így, élő énekléssel. A mezítlábas éneklés ugyan szerintem mára már kicsit elcsépelt, de tapasztalatból mondom, hogy valóban sokkal kényelmesebb és egyszerűbb, mint a Dér Heni-féle óriási sarkakon billegni. Bogi pontszámai jók, remélem, továbbjut, megérdemelné.

Vastag Tamás a mai leggyakoribb témáról, a szerelemről énekel. Kicsit sablonos ugyan a szöveg (szívdobbanás, rohanó világ, sóhaj, érzés, stb.), ellenben a dallam jó, és az énekhang is remek. Nem akar túlzásokba esni, pont annyit ad, amennyit kell. Egyszer ugyan megbicsaklik kicsit a hang a falzettnél, de ettől semmivel nem lesz rosszabb a produkció. Tamásban egyébként különösen tetszik nekem, hogy nagyon szerény, roppant udvarias és előzékeny, őt szívesen látom a magyar zenei palettán, akár továbbjut itt, akár nem.

A Szécsi testvérek, Saci és Böbe bemutatkozása az élő ellentét maga. Arról beszélnek ugyanis, hogy hogyan kell természetesnek, önmagunknak lenni, és hogy igenis csak az az igazi, amit valaki úgy tesz, hogy nem kell magán változtatnia - mondja ezt két 17 éves, hihetetlenül babának maszkírozott lány, olyan műanyag mosollyal, hogy az már elképesztő. Az élő előadás sem jobb: nagyon befeszülve, remegő hangon, hamisan énekel a két lány, ettől pedig az egész produkció kaotikussá válik. Az a baj, hogy több hangsúlyt fektettek a külsőségekre (óriási kalap, megcsinált hajak, arcok, ruhák), mint magára a zenére és az éneklésre. Ettől sajnos művivé, és cseppet sem eredetivé, inkább paródiává vált a dolog. Semmi könnyedség, semmi lazaság, semmi természetesség nem volt az előadásban, pedig nézzük csak meg mondjuk Bogit: ki lehet jönni egy pólóban meg farmerben is, és jól lehet érezni magunkat a színpadon. Egyetértek Rúzsa Magdival: nem lenne rossz ez a dal, jó hangszínekről van szó, sőt, elfogadom azt is, ha 17 éveseknek tetszik ez a stílus (meg nem értem, de elfogadom), csak akkor tessék egy kicsit gyakorlottabban, nyugodtabban, egyszerűbben, természetesebben odaállni. (Kicsit emlékeztet engem ez az egész a Nyári-testvérekkel kapcsolatos problémáimra.)

Polyák Lilla tavalyi dalát azóta is énekelem a fürdőszobában, az ideire viszont sajnos nem emlékszem, és ez nem túl jó előjel. Lilla, mint mindig, most is gyönyörű, mindig csodás ruhákban lép fel, nagyon szeretem a hangját is, még a dal is jobb, mint a felvételen, de nem tetszik annyira, hogy továbbjutásra érdemesnek gondoljam. Egyetértek a zsűri véleményével, ez a dal nem jó, és hozzátenném azt is, hogy talán ideje lenne leszokni Rakonczai Viktorról. Annyi de annyi jó zeneszerző van, tessék másoknak is esélyt adni! Még egy érdekesség: ez nem ugyanaz a háttérvetítés, ami tavaly is volt..?

A Muzikfabrik számomra annyira furcsa és annyira befogadhatatlan - főleg ilyen előzmények után -, hogy igazából nem tudok velük mit kezdeni. Nem tudom megmagyarázni, mi a bajom vele, ezen azóta is tépelődöm. Nincs pedig baj ezzel a dallal, az énekes és a háttérénekes is jó, de az én hátamon mégis végig futkározott a hideg, és sajnos nem jó értelemben. Sajnálom, nem tudom, miért, de nekem ez így most vállalhatatlan. Ettől még elismerten zenei unikum, mindenképpen érdemes rá odafigyelni.

Kállay Saunders: na tessék, bezzeg az ő hangja azonnal tönkretesz, pedig még csak két szót énekelt. Hiába, vannak olyan orgánumok, amivel tényleg nem lehet mit kezdeni, bekúszik a bőröd alá, és nem szabadulsz tőle. Pedig lehetne az ő (túl)mozgásában is hibát találni, de az éneklése majdnem tökéletes. A maga műfajában remek ez a dal. Látványos, egyáltalán nem unalmas, és ahogy kibújik mögüle a táncos, az határozottan meglepett. Itt hangzik el Csiszár Jenő szájából a címben idézett mondat, és ezzel én is egyetértek.

A három versenyző, aki a zsűri pontszámai alapján továbbjut, Kállay, Joni, és egy kis izgalom után (mivel hármas holtverseny alakult ki) Bogi. Remek trió, én is Bogit választottam volna Dér Heni és Vastag Tamás mellől.

Az extra produkció ma tényleg extra: Rúzsa Magdi ismét bebizonyítja, hogy milyen remekül lehet élőben énekelni, és ezzel simán leiskoláz jó pár évadnyi X-Faktort és Megasztárt. Presser Gábor kíséri zongorán, és ennek nagyon örülök, már csak azért is, mert ő most szerencsére nem énekel.

A zsűri pontszámai alapján továbbjutottak: Bogi, Kállay Sanders András és Joni

A közönség a műsor végén Polyák Lillát, Dér Henit és a Muzikfabrikot juttatja tovább szavazataival, és az igazat megvallva nincs is problémám ezzel a döntéssel. Hátravan tehát még egy elődöntő, és jövő hétvégén véglegesen kiderül, kikkel fogunk találkozni a középdöntőkben - személyesen is, hiszen ott leszünk az utolsó két adáson. A következő találkozásig mindenki hallgasson rengeteg jó zenét, ne menjen ki a csúszós utakra, inkább aludja ki magát a jó meleg szobában!

Az első elődöntőről itt írtunk:

A Dal 2014 - Beindult a vérpumpagép - 1. elődöntő

2014.01.26. - 16:00 | Orsó - Fotók: adal2014.hu

Az Eurovíziós verseny idei hazai felhozatala stílusban nagyon vegyes, színvonalban azonban - legalábbis az első 10-et látva - közel egyforma, és ezt most tessék pozitívumként értékelni. Lehet, hogy az én szívem lágyult el túlságosan, de ebből a csoportból majdnem mindenkit simán odaengednék a nagy nemzetközi színpadra, mert mindegyiknek megvolt a maga előnye - igaz, soknak a maga hátránya is...