Az MTVA épületében már belépéskor nagyobb a nyüzsgés, és érezhetőbb a feszültség, ami nem is csoda, sokan vannak hozzátartozók, ismerősök, rajongók, akik mind saját kedvencük miatt izgulnak ma este. A folyosókon egyre-másra jelennek meg az ismert arcok és versenyzők (Knézy Jenő, Szujó Zoltán, Király Linda, a komplett Fool Moon, Novodomszky Éva csodás hajjal, de még civilben), szóval nagy a készülődés. Gundel Takács Gábor, és általában a műsor férfi szereplői ma csokornyakkendőben, szmokingban, vagy minimum fekete öltöny-nyakkendő szettben pompáznak, elvégre ez egy gálaműsor (ahogy halljuk). Viszonylag nehezen, egy egészen türelmetlen tömegen át  bejutok a stúdióba, és pont a múltkori helyemre kerülök. Mellettem egy csaj ül, aki minden hülyeségre odahívja stábtag ismerősét („ott megy Knézy", „ott a közjegyző" - kit érdekel?!?), mögöttem meg túl izgatott gyerekek, akik kizárólag ordítva tudnak a mellettük ülővel beszélni. Na mindegy, újra itt vagyunk, bár én visszasírom a múlt heti negédes ifjoncokat magam mögé.

Élő bejelentkezés a Híradóba, erre nagyon készül mindenki, Gundi tisztázza a szerkesztőkkel, hogy nem 1.20, hanem 1.30 az időtartam, nyugtázza, irigylem a belső óráját, én mindenhonnan elkésem, nemhogy tíz másodperceket érzékeljek, bár nyilván gyakorlat kérdése is a dolog. Közben nézzük monitorokról a híradót, MSZP, Gyurcsány, Őszöd, csupa lehangoló kép, hálistennek hang nélkül. Végül eljön az idő, feszült csend, várjuk a kapcsolást, ez nagyon izgalmas meló, kár, hogy nem lettem tévés (bár talán a nézőknek inkább szerencse, nézőpont kérdése). Végül sikerül minden, pontos, kiszámított, ám lelkes közönség, jó hangulat. A műsor kezdetéig még van némi idő, addig Simicz Sándor, aki már a múltkor is irányított minket, gyerekeket énekeltet, minden vicces, aranyos és szórakoztató. Színpadi mozgással, felkonffal vonulnak be a tízévesek, nagyon bátran. Toncsi Madonnát énekel, Máté pedig a Gangnam style-lal emeli a vérnyomásunkat, igazi rosszcsontnak tűnik, bár elmondása szerint nem áll bukásra semmiből. Jelzem, itt hagytam ki életem nagy lehetőségét, nevezetesen a gyerekek után a felnőttek közül is kimehetett volna valaki énekelni, de hát nekünk sajnos nem volt annyi vér a pucánkban, mint nekik.

Lassan közeledünk a kezdéshez, elsőnek ismét Kovács Kati ül a zsűri asztalához, és ha már ott van, a többiek helyett is elvégzi a hangpróbát, humorosan utánozva a zsűritagokat. Végül beszivárognak a többiek is, és kezdünk. Novodomszky Éva csodás estélyiben pompázik, közben a monitorokon a Muzikfabrik zenél (az extrákat már reggel felvették, hiszen itt lehetetlen lenne pár másodperc alatt átállni, főleg ByeAlex nagyzenekaros produkciójára), nekem hiányzik a női vokál ebből az akusztikus verzióból, de azért nem olyan rossz.

A mai utolsó adásra valahogy mintha a zsűri is és a közönség is kicsit elfáradt volna, mindenesetre sokkal kapkodóbb, nyugtalanabb a légkör, idegesebbek az emberek, bár maga a műsor óraműpontossággal zajlik. Harsányi viselkedésére nincsenek szavaim, ByeAlex meg bár furán beszél, de érdekes módon jókat mond. Kicsit amúgy időhúzós most ez a kezdés, a középdöntők sokkal pörgősebbek voltak, jó lenne már elkezdeni, kicsit kezd nyúlni a tészta. Nagy nehezen azért eljutunk a versenyzőkhöz is.

A Depresszió kicsit lelkizik az elején, hogy miért jelentkeztek, meg egyáltalán. A szám elején a színpadi látványtechnika (sűrített levegő) miatt semmit nem lehet hallani a stúdióban, de utána már jó, főleg azért, mert a dobot élőben is jól lehet hallani - ez egy kicsit azért dob rajta (ééérted: „dob"). Arra újra meg újra felhívnám a figyelmét Gundinak és Rákay Philipnek is, hogy a Depressziót nem lehet annyival elintézni, hogy „metálzene"! (Csak a heavy metal-on belül lehetne kapásból 16 alműfajt felsorolni, és akkor ez még csak az eleje...) A ROCKzene NEM egyenlő a metállal. Az a zene, amiben van legalább egy torzított gitár, még mindig nem „A" metál. Tessék ezt végre megérteni, és ha ez nem megy, nem szégyen hozzáértőktől kérdezni, vagy utánaolvasni, mert ennél még a Wikipedia is jobban tudja. Ja és nem Csiszár Jenő a hozzáértő (hiába hangoztatja ma is negyvenhétszer, hogy „rádiós"), akinek Rúzsa Magdival tervezett úgynevezett „headbangelése" sem sül el jól, szóval kicsit döcög ez az egész így az elején.

Bogi megjelenésével kicsit visszazökkenünk a megfelelő kerékvágásba. Az ő produkciójához nincs mit hozzátenni, ez nagyon jó volt így, ahogy volt. A zsűri énekel, bólogat, tapsol közben, szóval minden okés. Az énekhang erős, tiszta, és Bogi kevés mozgással is betölti a színpadot. Részemről akár most indulhatna Dániába (akár még Norvégiába is...).

Kállay-Saunders András a zsűri egyik nagy kedvence, és meg kell mondanom, nem alaptalanul, mert bármennyire is nem az én műfajom itt szinte egyik zeneszám sem, azért a tehetséget elismerem. Ehhez sincs sok hozzáfűznivaló, a dal ismét végig fenntartja a feszültséget, és András igazán kimagasló énekes.

Közben mindenféle fogadalmakról derül ki, hogy megtartották őket a versenyzők több-kevesebb sikerrel. Nekem leginkább a Honeybeast zenélése tetszett, az igazi volt, igazi emberek között, igazi körülményekkel.

A New Level Empire mai szereplése ismét megerősíti bennem azt az érzést, hogy akárhogy is nem az én stílusom, azért ez mégiscsak ütne Dániában. Látványos (főleg most, hogy pirotechnika is van, ami külön jó, mert a stúdióban egész hűvös az időjárás, legalább picit felmelegszünk), élvezetes és jó hangulatot csinál ez a dal. A magas hangokért kicsit aggódom, megér majd egy otthoni meghallgatást, hogy ott vajon hogyan szólt, bár itt a döntőben már igazán nincsenek énekproblémák senkinél. A csapatnak rengeteg szurkolója van itt a stúdióban is, ezt végig érezni, a hangulat a tetőfokára hág. Az mindenesetre tuti, hogy a saját műfajában ez egy nagyon is versenyképes, színvonalas szám, a csapat pedig valóban lehengerlő a színpadon.

Pál Dénesre sem mondhatok ma rosszat, ez is nagyon jó szereplés, különösen, hogy a dal végét magyarul halljuk. Elegáns és mégis nagyon erős Dénes jelenléte, szuggesztív még akkor is, ha viszonylag keveset mozog. Mondjuk az most kiderült, hogy a dala mögött többek közt Dobrády Ákos neve áll, nem értem, miért nem lehetett ezt eddig vállalni? (Vagy mégis értem?)

A Fool Moon tagjaival már az előcsarnokban is találkoztam, a Rácz Gergő csizmájáról visszaverődő fény majd' kiverte a szemem. Most már sokadszorra vizsgálom saját lelkiismeretem, hogy vajon miért ez az ellenszenv iránta, és próbálok is felülkerekedni rajta - kevés sikerrel. Ezzel együtt most is elmondhatom, hogy amit csinálnak, az nagyon jó, élő, tiszta, kicsit a közepétől mintha begyorsulna, de az nem baj. Továbbra is úgy gondolom, hogy Rácz Gergő az öt énekes közül a leggyengébb, bár mondjuk még így is túltesz ezernyi más úgynevezett „énekes"-en (és hadd ne soroljam fel, kikre gondolok). A sisakfejet továbbra is utálom, bocs, viszont a közönség tagjai közt is általános derültséget kelt, hallom a megjegyzéseket, szóval nem vagyok ezzel egyedül...

Újabb fogadalmak, újabb „medlik" (nem baj, hogy Magyarországon vagyunk), és láss csodát: a Fool Moon, ahogy múltkori írásomban kiváló érzékkel megjósoltam, valóban óriási színes zoknikat magára öltve énekelt, húdevicces.

Király Viktor színes, szűk ruhás vokalistái minimum a közönség férfitagjainak figyelmét azonnal magukra vonják. Viktor a legmagabiztosabb a színpadon az összes versenyző közül, fesztelen, gyakorlott, vidám és laza. Jól látom a másik oldalon Rakonczai Viktort a vokálszekcióban? (Vagy ő volt, vagy egy hasonmás, de Rakonczait láttam a stúdió előtt is, szóval nagy az esély.) Hát csak nem tudunk elszakadni az Eurovíziótól... Visszatérve a produkcióra: refrénnel kezdeni nagyon nehéz, ráadásul így belecsapva, különösebb felvezetés nélkül pláne nem könnyű, ez mindenképpen megérdemli az elismerést. Ez az előadás elképesztően profi, bár itt az az érdekes helyzet, hogy ez az a hang, ami szerintem tévében talán még jobb, mint így. Nem tudom, Dániára érdemes-e a dal, de az tuti, hogy ha lehetőségem lenne egy Király Viktor-koncertre elmenni, valószínűleg nem hagynám ki, mert ez a srác simán betölt egy egész csarnokot, ha kell, és egyáltalán nem az a visszafogott színpadi szereplő, mint pl. Pál Dénes vagy Kállay-Saunders. A hangulat remek, a közönség spontán tapsol, mozog, táncol a székeken, a zsűri is lelkes. A nézőtéren egy figura hangosan üvöltözi, hogy „Viktoooooor" meg hogy „Hajráááá", elég idegesítő, de ez van.

Ja, a lépcső mellett ülésnek van még egy kellemetlen oldala: már a múltkor is megjelent két (tippem és az öltözékük szerint) takarítónéni, és nagyon hangosan végigbeszélgették az adás felét, kommentálták, sőt, most énekeltek is, amíg aztán nem bírtam tovább, és lepisszegtem őket. Erre azért érdemes lenne figyelni, mert ha a közönség tagjainál még egy nyomorult mobiltelefon se lehet, akkor hogy lehet, hogy két ember olyan hangerővel dumál, hogy konkrétan nem hallom az előadót?

A verseny utolsó fellépője a Honeybeast, szerintem Zsófi ma énekel a legjobban, és nekem a vokálos megoldás is jobban bejön, mint az eddigi zenekaros (hiszen a vokálok élők, a zene meg sajnos nem). Ez igen, ezt nevezem én igazi harcnak a győzelemért! Szívesen látnám őket is Dániában.

Nos amíg a zsűri eldönti, mi legyen, én felállítom a saját négyesemet, akik közül szívesen látnám a nyertest. Nálam Bogi, a Honeybeast, a lázadás miatt a Depresszió, és (magam se értem!) végül a New Level Empire lenne a befutó, mindent mérlegre téve: eurovíziós elvárásokat, egyediségeket, énekhangokat, hangulatot. De ha visszatérek az álmokból, azt gondolom, hogy a zsűri nagyjából így hozza majd ki a pontszámokat: Kállay, Bogi, Pál Dénes és Király Viktor.

Nos nem sokat tévedtem, a KSA, Bogi, Fool Moon, Király Viktor négyesből végül Kállay-Saunders András került ki győztesként a viszonylag hosszadalmas, és a végére már cseppet unalmasnak érződő versenyből. Gratulálok neki, de gratulálok az összes többi versenyzőnek is, mert nem volt rossz itt lenni, látni-hallani őket. Nekem mindenképpen élmény volt, és remélem, egyszer még a barikád túlsó oldalán is találkozhatunk, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kedves mindenki, a verseny egyelőre lezárult. Nemsokára következik az Eurovízióra nevezett dalok latolgatása, véleménypárbaj, valamint lesznek meglepetés-interjúk is, egyszóval: érdemes lesz a rovatot továbbra is figyelemmel kísérni!