Amerre a szem ellát, sík vidék körülöttünk, csak a telefonpóznák szabályos sorfala töri meg a táj egyhangúságát. A faluba érve úgy érezzük, visszacsöppentünk a XIX.-XX. század fordulójára.



Ady így ír szülőfalujáról A csárda elégiája című novellájában:

„...az emberek ma is úgy élnek, mint hatszáz esztendő előtt.
Hiába jött a jobbágyfelszabadítás, a vonat, a szóröpítődrót, Amerika, [...]
ezek a falvak nem is csodálkoznának ha hatszáz év előtt élnének újra."



A költő szülőháza a XIX. század második felében épült a vidékre jellemző népi építészeti stílusban. Sárral tapasztott, nádfedeles, szabadkéményes ház, három helyiséggel, utcára néző tisztaszobával, pitvarral és hátsó lakószobával. Az épület 1953-ban leégett, majd restaurálták, visszaállították eredeti állapotába, és 1957-ben avatták múzeummá a költő születésének 80 éves évfordulója alkalmából.

A fontos dokumentumok között - könyvek, kéziratok, személyes tárgyak - megtekinthető a református egyház anyakönyve is, amelybe bejegyezték a költő születését 1877. november 22-én. A kis szülőház mellett fekszik az Ady család később épült kúriája, amely manapság szintén múzeumként működik. Az egykori lakóház eredeti bútorzatával várja a látogatókat.

Érmindszent nevét az Ady-szülőház megnyitásának évében, 1957-ben nevezték át, az új név románul: Ady Endre (Adyfalva).