Így fotózz őzet! - Őzlesen a váti erdőnél

Képgaléria megtekintése2014.03.13. - 01:15 | Németh Bálint

Így fotózz őzet! - Őzlesen a váti erdőnél

Vát határában helyezkedik el a régi lőtér, ami ma Natura2000-es védettségű terület. A lőtér síkja mögött egy tó, majd még beljebb egy mezőkkel, szántóföldekkel szabdalt, kiterjedt erdős rész található. Ez a terület kedvez a nagyvadaknak és apróvadaknak egyaránt, a bőséges táplálék, sok búvóhely és a zavartalan környezet mind megfelelnek az egészséges állomány meglétéhez. Németh Bálint itt fotózott idén először.

Németh Bálinttól, a Bolyai Gimnázium 11. osztályos tanulójától kaptunk természetfotó témájában képanyagot. Bálint így vall magáról: „A biológia a nagy szenvedélyem, a minket körülvevő természetért már óvodás korom óta rajongok. Körülbelül négy éve fotózom, főleg természetet, de emellett érdekel az esemény- illetve a portréfotózás is. Az idei évre kitűzött sok természetfotós cél közül az egyik az volt, hogy az megörökítsem az európai őz (Capreolus capreolus) életét, egy egész évre kiterjedően." Bálint szeretné az őz család minden egyes tagját lencsevégre kapni, különböző élethelyzetekben, viselkedési formában.

Az év első őzfotózása március 7-én jött el, az úticél Vát volt. A település határában helyezkedik el a régi lőtér, ami ma Natura2000-es védettségű terület. A lőtér síkja mögött egy tó, majd még beljebb egy mezőkkel, szántóföldekkel szabdalt, kiterjedt erdős rész található. Ez a terület kedvez a nagyvadaknak és apróvadaknak egyaránt, a bőséges táplálék, sok búvóhely és a zavartalan környezet mind megfelelnek az egészséges állomány meglétéhez.


„Kicsit megkésve, a nappal szemben, 6:35-kor kezdtem bele a cserkelésbe. Vadfotózás történhet lesből, ami ugyan kényelmes és sok esetben nagyon eredményes tud lenni, de több pénzt és előkészületet igényel, mint a cserkelés. Az utóbbi műfajban a fotósnak egy jó terepruhára (álcaponcsóra), egy jó gépvázra, teleobjektívre, esetleg, (főleg álló helyzetben való fotózáskor) állványra van szüksége. A cserkelés egy sport a jó levegőn. A nehéz holmi, a több kilométernyi halk menetelés az erdőben megterhelő, de felejthetetlen élmény. A könnyedség kedvéért én az állványt megspóroltam, csak a fényképezőgép lógott a nyakamban.

Körülbelül háromnegyed órát sétáltam az erdőben nyiladékokon, vadcsapákon keresztül, ám ekkor még semmi mozgás nem volt. A nyomokból láttam ugyan, hogy éjjel sok állat aktív volt, gímszarvas, vaddisznó és őzek patanyomai fogadtak mindenhol.

Már majdnem meguntam az egészet, amikor az egyik erdei útról egy szép réthez értem. A látvány szenzációs volt: 150 méterre 6 őz legelt. Csakhogy közöttem és köztük 150 méter sík rét volt és fű mindenhol. A szél nekem kedvezett, felőlük fújt felém, de takarás nélkül hogy lehet megközelíteni ilyen éber állatokat? Azt hittem lehetetlen, végül 10 perccel később egy kis szerencsével és bedurrant combokkal a törpejárástól már csak 50 méter volt a távolság. Ekkor kezdtem el fotózni. A felkelő nap még alacsonyan járt, és érdekes, de azért szép ellenfényben fotózhattam. A fiatal bakok meg is dobták kicsivel az elképzeléseimet, az objektív előtt csatáztak, dulakodtak egy keveset! Majd szépen lassan, úgy 200 képpel később eltűntek a bokrok között. Elégedett voltam." - mesélt idei első fotózásáról Bálint, aki ugyanennek a rétnek a másik felét is megközelítette az erdőn át, hogy a fények is neki kedvezzenek. Szerencséje volt, amint kilépett az erdőből, egy hatalmas bakkal találkozott.

 

„Leguggoltam, majd hasalva fotóztam tovább. Az exponálás hangjára felfigyelve az őzbak nem menekült el, hanem kíváncsi lett, és közeledett felém. Végül 25-30 méterről fotózhattam minden mozdulatát. Amikor már úgy gondoltam, hogy ennyi kép elég lesz szépen lassan felemelkedtem, ő kiszúrt és cikk-cakkban ugrándozva elfutott. 8:30-kor már az autónál voltam és elégedetten térhettem haza az idei év első cserkeléséről."

Bálint szívből ajánlja nem csak fotósoknak, hanem minden természetbarátnak, hogy használja ki a nagyszerű váti élőhely közelségét.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás