Az év első őzfotózása március 7-én jött el, az úticél Vát volt. A település határában helyezkedik el a régi lőtér, ami ma Natura2000-es védettségű terület. A lőtér síkja mögött egy tó, majd még beljebb egy mezőkkel, szántóföldekkel szabdalt, kiterjedt erdős rész található. Ez a terület kedvez a nagyvadaknak és apróvadaknak egyaránt, a bőséges táplálék, sok búvóhely és a zavartalan környezet mind megfelelnek az egészséges állomány meglétéhez.

„Kicsit megkésve, a nappal szemben, 6:35-kor kezdtem bele a cserkelésbe. Vadfotózás történhet lesből, ami ugyan kényelmes és sok esetben nagyon eredményes tud lenni, de több pénzt és előkészületet igényel, mint a cserkelés. Az utóbbi műfajban a fotósnak egy jó terepruhára (álcaponcsóra), egy jó gépvázra, teleobjektívre, esetleg, (főleg álló helyzetben való fotózáskor) állványra van szüksége. A cserkelés egy sport a jó levegőn. A nehéz holmi, a több kilométernyi halk menetelés az erdőben megterhelő, de felejthetetlen élmény. A könnyedség kedvéért én az állványt megspóroltam, csak a fényképezőgép lógott a nyakamban.

Körülbelül háromnegyed órát sétáltam az erdőben nyiladékokon, vadcsapákon keresztül, ám ekkor még semmi mozgás nem volt. A nyomokból láttam ugyan, hogy éjjel sok állat aktív volt, gímszarvas, vaddisznó és őzek patanyomai fogadtak mindenhol.

Már majdnem meguntam az egészet, amikor az egyik erdei útról egy szép réthez értem. A látvány szenzációs volt: 150 méterre 6 őz legelt. Csakhogy közöttem és köztük 150 méter sík rét volt és fű mindenhol. A szél nekem kedvezett, felőlük fújt felém, de takarás nélkül hogy lehet megközelíteni ilyen éber állatokat? Azt hittem lehetetlen, végül 10 perccel később egy kis szerencsével és bedurrant combokkal a törpejárástól már csak 50 méter volt a távolság. Ekkor kezdtem el fotózni. A felkelő nap még alacsonyan járt, és érdekes, de azért szép ellenfényben fotózhattam. A fiatal bakok meg is dobták kicsivel az elképzeléseimet, az objektív előtt csatáztak, dulakodtak egy keveset! Majd szépen lassan, úgy 200 képpel később eltűntek a bokrok között. Elégedett voltam." - mesélt idei első fotózásáról Bálint, aki ugyanennek a rétnek a másik felét is megközelítette az erdőn át, hogy a fények is neki kedvezzenek. Szerencséje volt, amint kilépett az erdőből, egy hatalmas bakkal találkozott.

Bálint szívből ajánlja nem csak fotósoknak, hanem minden természetbarátnak, hogy használja ki a nagyszerű váti élőhely közelségét.