Muzeomix: Tudomány és művészet kóstolója a Savaria Múzeumban
Képgaléria megtekintése2014.03.16. - 16:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László
A nő örökké nő marad, akkor is, ha író, ha színész, ha borász, ha restaurátor, történész vagy éppen világjáró utazó. A Szombathelyen újonnan induló rendezvénysorozat, a Muzeomix első estéjén rejtett értékek titkaiba nyerhettünk betekintést Tanai Ibolya beszélgetőpartnerei révén, s hogy érzékeink több csatornán keresztül is táplálékhoz juthassanak, a zene és a borkóstoló sem maradhatott el.
Napjainkban nem divat múzeumba járni. A legtöbb emberben a múzeum fogalma egy sötét, félhomályos épületként jelenik meg, ahol letűnt korok poros tárgyait szemlélhetjük meg, és ahol lábujjhegyen kell járni, mert a teremőr a legkisebb hangoskodásért is ránk szól. A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum szeretne változtatni ezen a gyakorlaton, ezért egy új rendezvénysorozatot indított útjára, azzal a céllal, hogy - a MűTárgyEsetekhez hasonlóan - közelebb hozza az emberekhez a múzeum világát. Ha valaki netán veszi a bátorságot, és elmerészkedik egy múzeumba, gyakran értetlenül áll egy régiség előtt, mert nem tud vele mit kezdeni, vagy pedig észre sem veszi. A sorozat rejtett értékek feltárására törekszik a tudomány és a művészet segítségével, igyekszik beavatni az érdeklődőket olyan kulisszatitkokba, melyek egy átlagos múzeumlátogatás során rejtve maradnak. S hogy mennyire szabad hangoskodni egy múzeumban, a Gulliver utazásai zenekar bizonyítja, nagymértékben hozzájárulva az est hangulatának emeléséhez.
Ferencz Eszter szilikátrestaurátorként dolgozik a múzeumban, ez azt jelenti, hogy az üvegből, porcelánból és kerámiából készült tárgyak helyreállítása a feladata. Mint megtudtuk, törékeny anyaggal nem könnyű dolgozni, kémiai ismereteket is igényel. Laikusként azt gondolnánk, hogy a restaurátor tökéletességre törekszik, vagyis pontosan olyan állapotba hozza a régészeti leleteket, amilyenek eredetileg voltak. Ez nem így van, a fő céljuk az eredetihez legközelebb álló forma elérése. A kémiai ismereteken túl egy restaurátornak kreativitásra is szüksége van, hiszen a saját leleményessége jelentős lehet a helyreállítási folyamatban. Nos, Ferencz Eszterben ebben nincs hiány, diplomamunkája az ékes bizonyíték. Egy klasszicista porcelán gyertyatartót újított fel rendkívüli ügyességgel. A szilikátrestaurátorok általában műanyaggal egészítik ki a hiányzó részeket, ám Eszter porcelánt használt, ami azért volt nehéz, mert a kaolin égetés során 17%-al zsugorodik, vagyis a nyersanyag elkészítésekor ezzel is számolnia kellett. A virágok és a levelek szabadkézi mintázással készültek, amit csak jó kézügyességgel bíró ember tud elvégezni. Projektoron láthattuk a felújítás előtti gyertyatartót, majd élőben is megszemlélhettük a kész művet, mely önmagáért beszélt.
Mivel az est középpontjában a nők álltak, Tanai Ibolya arra volt kíváncsi, vajon a restaurátori szakmában melyik nem képviselői vannak többségben. Ferencz Eszter úgy véli, nem lehet különbséget tenni, férfi és női restaurátorok ugyanúgy jelen vannak. Eszter azt is elmondta, hogy az átlagember úgy gondolja, a restaurátor egész nap csak az asztalánál üldögél, és a tárgyait toldozgatja. Munkájuk azonban ennél sokkal kiterjedtebb, helyszínekre mennek, ásatásokat látogatnak, előadásokat tartanak. Maga a helyreállítási művelet is több fázisból áll, a tárgy tisztításával kezdődik, majd jön a ragasztás, konzerválás és a retusfestés. Az eddig említett képességek még kiegészülnek a megfelelő látással, vagy, ahogy Eszter mondta „szem kell hozzá" hogy kiigazodjunk az apró kis darabkák között.
Decsics Györgyné borász Reziből, vagyis „Rizlingországból" érkezett. Ő is eloszlatott egy tévhitet, mely szerint a nők a félédes, édes borokat kedvelik, a férfiak pedig inkább a testesebbeket. Tapasztalata szerint mindkét nem szereti a legkülönbözőbb borfajtákat, legyen az édes, száraz vagy félédes. Saját maga télen a vörösbort részesíti előnyben, mint például a Cabernet Franc, nyáron pedig a rosét vagy az olaszrizlinget. Családi gazdaságukban évente 15-18 ezer liter bort termelnek, amire méltán büszke, hiszen a Savaria Karneválon többször is nyert díjakat. Az este folyamán arra is lehetőség nyílt, hogy a Decsics borászat remekeit megkóstoljuk.
Szabó T. Anna költőt és Bálint Éva színművészt nemcsak a művészet köti össze, hanem Erdély is, hiszen mindketten onnét származnak. Bár a Muzeomixen találkoztak először, olyan fesztelenül társalogtak, mintha régóta ismernék egymást. Szabó T. Anna Kolozsváron született, majd tinédzserként került Szombathelyre, a gyergyótekerőpataki születésű Bálint Éva pedig hat évvel ezelőtt telepedett le városunkban. A szülőföld, a gyermekévek meghatározóak, az ott és akkor szerzett tapasztalatok egész életünkre kihatnak. Anna, bár nem beszél tájszólásban, még mindig használ gyermekkorában megszokott szavakat, például azt mondja „murok" a sárgarépa helyett. Nagyapja nyelvészként szigorúan vette a szép magyar beszédet, ezért nem tűrte a román jövevényszavakat. Bálint Évával mind a mai napig előfordul, hogy lelkesen magyaráz valamit a társulatban, a többiek pedig nem értik, mit is akar mondani. Úgy érzi, nálunk sokkal bizalmatlanabbak az emberek, mint Gyergyótekerőpatakon, ahol a szülei a kosarat áruló idegent is befogadták éjszakára. Az első félévet nehezen élte meg Szombathelyen, de most már ez az otthona. Anna szülei azt tartották furcsának az áttelepülés után, hogy ha valakihez el szeretnének menni, előtte fel kell hívni, és nem lehet csak úgy egyszerűen beállítani.
A két művész további kapcsolódási pontja, hogy férjeik is szakmabeliek. Ez feltétlenül előnyt jelent, hiszen problémáikat így jobban meg tudják vitatni, és jobban át tudják érezni. Bálint Éva férjével, Szabó Tiborral Molnár Ferenc Üvegcipő című darabján ismerkedett meg. A közös erdélyi múlt a színházhoz való viszonyulásukat is meghatározza, ugyanis Éva úgy tartja, a színpad szent hely, ezért oda nem visz magával telefont. Anna 1987-ben került Szombathelyre, ám a diktatúrától való félelme sokáig megmaradt, állandóan összerezzent, ha mondjuk valaki Ceausescu nevét negatív kontextusban ejtette ki. Férje, Dragomán György képes rá, hogy ezeket a félelmeket kiírja magából, Anna azonban nem. Úgy véli, férjével egymás legjobb kritikusai, kész verseit mindig megmutatja, és György is odaad egy-egy jelenetet feleségének a regényeiből. Ez azért is jó, mert azokat a hibákat, melyek a saját figyelmüket elkerülnék, a másik azonnal észreveszi. Ez néha vitába torkollik, amit régebben kiabálás, sőt kézirattépés is kísért.
Mindketten úgy gondolják, előítélettel viszonyulnak a férfiak a szakmájukhoz. Erdélyben a színésznő sztereotípiája a kicsapongó, ledér nő. Ezért Bálint Éva, amikor Erdélyben stoppolt, arra a kérdésre, hogy mi a szakmája, nem merte megmondani, hogy színésznő. Az a tapasztalata, hogy a női rendezők általában keményebbek, mint a férfiak, mivel mindenáron bizonyítani akarnak. Ha sok nő hosszú időn át összezártan tartózkodik, előbb-utóbb felhevül a hangulat, a férfiak sokkal higgadtabban viselik ezt a szituációt. Anna is megfigyelte az előítéletet, az „erősebb nem" képviselői szeretik kioktatni a női írókat.
Családjaikban nem különül el élesen egymástól a férfi vagy a női szerep, Annának mindössze egy elvárása van a férjével szemben, hogy ne hagyja tehetségét elpazarolni. Előfordul, hogy ő nyírja a füvet, a férje pedig főz. A két ember főzési technikája azonban eltérő, míg Anna rutinból teszi, addig a férje szenvedélyből. A nőiesség jelképének a parfümöt tartja, és úgy gondolja, egy nőnek rendkívül türelmesnek kell lennie, már csak azért is, mert az írás olyan tevékenység, ahol nincs közvetlen, azonnal lemérhető sikerélmény. Éva a színészvilágban is tapasztalt olyan élményt, melynek feldolgozásához hosszú idő kellett. Egyszer például amikor egy rendező leordította az asztal tetejéről, öt évébe telt, míg sikerült túltennie magát rajta. Az ő családjában sem különül el, hogy mi a férfi és mi a nő dolga. Anna meggyőződése, hogy meg kell tanulnunk dicséret nélkül is tenni a dolgunkat, bár a nők alaptermészetéhez tartozik, hogy áhítoznak a jó szóra.
Kelbert Krisztina történész a kiállításon látható Híres szombathelyi nők sorozat személyes emlékeit, különleges tárgyait mutatta be, Czenki Zsuzsanna világjáró utazó pedig a nők mindennapjairól beszélt az iszlám és a buddhista világban.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás