Az új albumon autentikus hangvételű és autonóm feldolgozású népzenék, illetve újabb popzenei feldolgozások egyaránt helyet kapnak; a különleges zenei anyagot - talán a következő évek slágereit - először a Müpában hallhatja a közönség.

Pályafutásuk huszonöt éves jubileuma élmények sokaságát nyújtotta az immár Kossuth-díjas zenekar és rajongói számára az elmúlt évben. Az ünneplés során szinte minden hétre jutott szenzáció: hol egy könyv, mely a zenekar történetét dolgozta fel Süveges Gergő tollából, hol egy dupla bakelitalbum, a legnagyobb Csík-slágerek új felvételeivel, mindössze ezerötszáz, ám egytől egyik aláírt példányban.

Mindehhez persze az kellett, hogy ez a huszonöt év is ünnepi legyen. Hogy a kezdetben főleg autentikus paraszti muzsikát játszó, és inkább csak a táncházi körökben ismert zenekar, lépésről lépésre stílusteremtővé váljon, és olyan népszerűségre tegyen szert, ami példátlan a műfajában. Hogy bebizonyítsa: a népzene azoknak a városi fiataloknak a szívét is összeszoríthatja, akik legfeljebb könyvekből ismerik a paraszti kultúrát, hiszen az ő „népzenéjük" már a popkultúra volt.

Ezeknek a kultúráknak az átjárhatóbbá tétele, vagy más szóval, a népzene „nyelvújítása" révén jutott a Csík zenekar a csúcsra - anélkül, hogy a népzenei hagyományban való elmélyültségéből jottányit is engedett volna.
A Csík zenekar pontosan tudja, hogy mire kötelezi huszonöt éves útja, és annak ünnepe. Nem tér el attól, hogy úgy játsszon paraszti muzsikát, ahogy azt a legnagyobb adatközlőktől tanulta. És fenntartja a jogát arra, hogy ezt a hagyomány aktualizálja, hogy más stílusokba oltsa, ahogy azt a maga korában Bartók Béla is tette.

Részlet a lemezborítóról:

"Az elmúlt negyed évszázad alatt, mióta a zenekar teszi a dolgát sok kedves feladattal, zajos sikerrel és tanulságos tapasztalattal gazdagodtunk. Azt hiszem újra itt az ideje, hogy bebizonyítsuk méltók vagyunk a közönségünk bizalmára, szeretetére. Muzsikánkban igyekszünk megmutatni, hogy a mai gyorsan változó, az élet szépségeit lassan felejtő világunkban mindannyian, akik itt élünk, esendő, ennek ellenére szerethető, értékeket tisztelő emberek vagyunk. Hiszünk abban, hogy élhetünk hasznos, szép életet, de ehhez meg kell látnunk igényes szemmel, lélekkel, hogy hol, mit, mikor, hogyan tegyünk, viseljünk, együnk, igyunk, szeressünk. Még léteznek igazi értékek. Reméljük, a mi muzsikánk is azzá válik Önöknek. Szeretettel: Csík János"