Mi rájuk szavazunk! - egyéni és együttes jelöltjeink

2014.04.06. - 13:00 | vaskarika.hu

Mi rájuk szavazunk! - egyéni és együttes jelöltjeink

Április 6-ról szóljon az ének - értelmeződik át a mai napra az ántiidők mozgalmi indulója. Ez a nap a politológusok megdicsőülése, énmegmondtamjánosok önigazolása, s egyben a legolcsóbb tévéműsorok napja - 5-6 ember egymásszavábavágásánál nincs is low budget-ebb program. Tudjuk - s ők is tudják -, hogy ma mindenki meredten bámulja a tévét, a részvételi arányokat, a médiumok egymást tapossák egy-egy félmondatért az épp leszavazó potentátnál, exit polloznak bőszen, talpon az egész stáb, megszállják a pártszékházakat - elsőkézből interjúk, körkapcsolás, szakértés, boldogság, örömkönnyek, előre megírt pátoszos közhely-piffpuffok, a vesztes meg majd biztosan csalást emleget... - előre tudjuk, hogy így lesz, mert mindig is így volt. Mindezekkel szemben itt egy kulturális értelemben vett "fügemutatás" olyan művekkel, amik finoman-árnyaltan utalnak, direkte odavágnak, vagy csak áthallásosan értelmezhetővé teszik a politikai nézetet/aspektust. Verses-zenés képviselőfánki.

Európa Kiadó: Szavazz rám

 

Koncz Zsuzsa: Ne veszítsd el a fejed

 

József Attila - Hobo: Légy ostoba

 

Beatrice: Túl késő már

 

P. Mobil: A pofádat befogod

P-Mobil unplugged, a rocktörténeti klasszikus, "A pofádat befogod" című vokális szerzemény kiválóan illik a választáshoz. Most minden választópolgár elmondhatja a véleményét, hogy aztán 4 évig újra a dal mondanivalója szerint élhessen. 

 

Závada Péter: PREGHIERA INVERNALE

Mi bántja? Fehér csöndjeit ma mért nem szórja szét?
Orcája mért ily sápatag?
Betett magának tán a fagy?
Magára vessen! - Ön rendelt mindent így voltaképp.

Ki más? E sértődött időt, e koszlott, sprőd avart,
a nagy, táskásra sírt eget,
mi új havakkal hiteget,
a friss sarat, mit régi, rossz abroncsunk fölkapart.

Nem túl nagy ár ez így? - mármint a télért - kérdem én.
Tagadja még? Ön is remeg.
Tisztelt Uram, engedje meg,
legyen nagylelkű, higgye el, nem csorbít érdemén.

Eljár fejünk fölött az év, lassacskán eltelik!
Küldjön hát könnyű, mély havat,
mely, mint az álom, megmarad
a párafátylas ablakok szemhéján reggelig.

Szép szó, mázas ígéretek? Ó, Uram, rég kevés!
Cselekedjék akárhogy is,
most már egész karácsonyig,
mint díszdobozban, ott lapul bennünk a kétkedés.

Új hozzászólás