Savaria Múzeum

Május 18. (vasárnap) 16.00 VÍZ ALATT - MÚLT FELETT

Az Adria élővilága és az ókor emlékei a tenger alatt

A Savaria Múzeum kiállítása az Adria gazdagságából ad ízelítőt: bemutatja a tenger legjellemzőbb élőlényeit, olyan állatokat és növényeket, amelyek ehetőek, mérgezőek, veszélyesek, szépek, hasznosak vagy tudományos megismerési vágyunk kielégítését szolgálják. Beszél a tenger pusztuló élővilágáról, de arról a gazdagságról is, amit a görögök és a rómaiak teremtettek az Adria mentén. Mindarról, amit a víz egyszer elragadott tőlünk, de a tengerben kutató régészeknek köszönhetően újra a miénk lehetett.

Az esemény az „ADRIA - A KÖZELSÉG TENGERE" című kiállítássorozat nyitórendezvénye. 

Megtekinthető: 2014. május 18. - szeptember 30.

Smidt Múzeum

Május 22. (csütörtök) 17.00 ÜDVÖZLET AZ ADRIÁRÓL!

A Smidt Múzeum gyűjteményéből válogatva a „boldog békeidők", illetve a második világháborút megelőző évtizedek utazási szokásaiból, fürdőkultúrájából adunk ízelítőt. A kedvelt tengerparti fürdőhelyek, nyaralások hangulatát szombathelyi polgárok korabeli viseleteivel, tárgyaival, fényképeivel idézzük meg.

A múzeum udvarán kavicsfestéssel, képeslap-készítéssel, fényképezkedési lehetőséggel várjuk a játékos kedvű gyerekeket és felnőtteket. A tengertől távol élünk, de kincsei mégis évről évre visszacsalnak bennünket, hogy gyönyörködjünk szépségükben.

A kiállítás csak ízelítőt ad mindebből a gazdagságból: bemutatja az Adria legjellemzőbb élőlényeit, és mindazt, amit a víz egyszer elragadott tőlünk, de értő kezek révén újra a miénk lehetett. Beszél a tenger pusztuló élővilágáról, és arról a gazdagságról, amit a görögök és rómaiak teremtettek az Adria mentén.

Megtekinthető: 2014. május 22 - szeptember 30.

Iseum Savariense

Május 29. (csütörtök) ÚT AZ ADRIÁHOZ - A Mediterráneum vonzásában - ÖRÖKZÖLD SZENTÉLY - Az Adria növényvilága

A Kárpát-medencében élő ember régtől fogva kereste a kapcsolatot a távoli tengerek vidékével. Már négyezer éve használják azt a távolsági kereskedelmi utat, amely a Balti-tenger partvidékétől az Alpok nyúlványai mentén délnek haladva érte el az Adriát. Az útnak a 19. századi tudós utókor a Borostyánút nevet adta, mivel az „észak aranyának" hívott borostyánkő kereskedelme jelentette sokáig a legfőbb kapcsolatot a messzi észak és a mediterrán dél között.

A rómaiak az aranysárgán csillogó kövekért cserébe viseleti- és ajándéktárgyakat adtak, ami mellett luxuscikkek: olívaolaj, olajbogyó, bor, halszósz és osztriga indult észak felé az adriai kikötőkből. E termékek romlandó voltuk miatt alig-alig maradtak meg számunkra, csupán a felszolgálásukhoz használt asztali készletek, kerámia- és üvegedények, alamint a szállításukhoz használt jellegzetes „göngyöleg", az amfora kerül elő az ásatások során. Mindezek nem csupán értékes és látványos műtárgyakként láthatók a kiállítás tárlóiban, de segítségükkel felvázolhatjuk az egykor itt élt rómaiak életmódját és teljes kapcsolatrendszerét is. Hiszen a kereskedelem egyúttal életmódot és kultúrát is jelentett. Egy darabot abból a mediterrán világból, amelyből a Borostyánút menti római városok, közöttük is elsőként Savaria kaphatta a legtöbbet.

Az Iseum Savariense kiállításában megelevenednek az Adria partvidékének jellegzetes növényei is. A szombathelyi Örökzöld Kertészet jóvoltából megcsodálhatók a Földköz (Mediterráneum) örökzöld jelképnövényei: a nemes babér, olajfa és társaik. Mi több, az Iseum ókori hangulatot idéző környezetében e nyáron otthonra lelnek a mediterrán kultúrtájat idéző karcsú valódi ciprusok és pálmák, de másföldi gyümölcsök, így citrom-, narancs- és gránátalmafák, sőt, más meglepetések is!

Megtekinthető: 2014. május 29 - október 5.

Szombathelyi Képtár

Június 5. (csütörtök)  TENGERRE MAGYAR! - FIUME MAGYAR EMLÉKEZETE

Ma e szó hallatán először a tenger jut eszünkbe, és csak aztán ötlik fel bennünk, hogy volt egyszer egy Magyar Királyság és benne a Szent Korona legszebb gyöngye, a corpus separatum sacrae coronae adnexum, egyszóval Fiume. Jó esetben Kossuth Lajos szavait is megjegyeztük: „Tengerre magyar!"

Skultéty Csaba több évtizedig gyűjtötte a város magyar történelmének emlékeit. A gyűjtemény darabjai mint egy nagy mozaikkép maradványai, vagy mint tengerbe süllyedt hajórakomány megmaradt kincsei egy törékeny és tünékeny aranykort festenek elénk. Kiállításunk hajófedélzetet imitálva mintegy rakományként mutatja be az elsüllyedt világot, mozaikszerűen fel-felvillantva a város életének és jelentőségének egy-egy oldalát.

Bevezetőként egy kis sétára hívjuk a kedves látogatót a képeslapgyűjtemény segítségével. Fest Aladár Fiume könyve kalauzol a képek között, bemutatván a város magyar szempontból legnevezetesebb épületeit, köztük a kormányzósági palotát, a haditengerészeti akadémiát és az Adria tengerhajózási társaság épületét.

Megtekinthető: 2014. június 5 - szeptember 28.

Szombathelyi Képtár

Június 16. (hétfő) MÚZSÁM, ADRIA

A Szombathelyi Képtár kortárs képzőművészeti kiállítása adriai inspirációkra készült alkotásokból válogat. A tárlatra bármely vizuális művészeti ágban, technikai megkötés nélkül lehetett jelentkezni. A kiállított festményeken és installációkon az Adriai-tenger lazúrja jelenik meg. Néhol felsejlik a tengerparti kis városok mediterrán hangulata. A tengerbe beékelődő Isztriai-félsziget kikötőinek és gondozott tengerpartjainak andalító légköre, szigetvilágának varázsa. Mind-mind kapocs, ami miatt kiállításunk a Bloomsday rendezvényeinek sorába illeszkedik, hiszen a múlt századelőn Triesztben lakó James Joyce híres regényében, az Ulyssesben a főhős szombathelyi kötődésű. 

Megtekinthető: 2014. június 16 - augusztus 31.

Savaria Múzeum

Június 28. (szombat) MI IS NYARALTUNK AZ ADRIÁN!

Kék útlevél, a csomagtartó megpakolva, konzervek, porleves, hűtőláda, sör, és persze a sátor. Tízórás döcögés után aztán végre ott a tenger, a zöld zsalugáterek, pálmafás sétányok, kabócák az éjszakában...

Emlékszik még? Volt idő, amikor legfőbb vágyálmunk volt egy-két hét a napsütötte Adrián. Nekünk sokáig Jugoszlávia - a keleti blokk legszabadabb országa - volt a Nyugat.

Ha megnézi a kiállítást, velünk nosztalgiázhat a 30 -40 évvel ezelőtti tengerparti nyaralások emlékeit látva. A régi fényképeket, filmfelvételeket és a 70-es, 80-as évek jellegzetes üdülési kellékeit látogatóink segítségével gyűjtöttük össze, így minden darabja egy-egy személyes történetet rejt.

Megtekinthető: 2014. június 28 - július 27.

Savaria Múzeum

Július 31. (csütörtök) FALU AZ ADRIÁN

A bor kultúrája a mediterrán vidéken és azon túl meghatározó része sok-sok ember életének - egyúttal sajátos módon kapcsolja össze a tradíciót a modernséggel. Az Adria keleti partjának legnagyobb félszigete, Isztria ebbe a körbe tartozik: lehetetlen a bor kultúrája nélkül beszélni róla.

A Falu az Adrián című időszaki kiállítás, amelyet a pazini néprajzi múzeum munkatársai készítettek a Savaria Múzeumban, a bor kultúrájára összpontosítva tár szemünk elé egy különleges panorámát... Az Adria mentén azonban évszázadokon át nem voltak falvak, csak városok léteztek - alkalmasint városállamok. A falvak vidéke a szárazföld felé haladva, a parttól mintegy tíz kilométeres távolságra kezdődött, szerves egységet alkotva a tengermellékkel. A turista azonban itt többnyire csak átutazik, siet, hogy mielőbb a vízparton nyaralhasson.

A kereskedelem (a Monarchiaidejétől a mai Vin Istráig), a gazdálkodás (főleg szőlőművelés), a pince és az egyre elentősebb agroturizmus bemutatásával vázolja Isztria néprajzi múzeuma Isztria borkultúráját.

Bevezetőül egy különleges tárgy jeleníti meg Isztria és Vas megye kapcsolatát: a „bukaleta", az Isztriából exportált egyedi formájú boroskancsó. Nem véletlen a hasonlóság a „bukaleta" és a „bokály" nevek között! Vidékünkre is eljutott a „bukaleta": a pazini és a Savaria Múzeumé együtt köszöntik a látogatókat. Az Isztrián levesként fogyasztották belőle a bort.

Az időszaki vendégkiállítás horvát nyelven is megismerhető.

Megtekinthető: 2014. július 31 - szeptember 14.

Vasi Skanzen

Augusztus 20. (szerda) SÓLEPÁRLÁS AZ ADRIÁN

Az 1950-es, '60-as években még működtek az Isztriai-félsziget és az olasz tengerpart karéjában található szlovén sólepárlók. Itt évszázados, sőt évezredes hagyomány alapján, kézi munkával párologtatták el a tengervizet a sekély parton kialakított rekesztékekben. Ezekben mezítláb vagy fapapucsban kotorták egyre nagyobb kupacokba a mi falusi háztartásainkban egykor a kemence parazsának és hamujának kikotrásánál használt „szamalukhoz" hasonló „fakapákkal".

A Piran környékén található sólepárlók mellett épültek a szezonális - nyári - munkát végző dolgozók - mondhatnánk „sógereblyézők" - házai, amelyeket csak az itt végzett munka idején használtak, emiatt csupán a legszükségesebb dolgokra szorítkozó lakókörnyezetet alakítottak ki. A sólepárlók az Északnyugat-Adrián erőteljesen befolyásolták környezetük társadalmi, gazdasági és kulturális arculatát is.

Az egyik legjelentősebb sólepárló Sečovlje településén napjainkban múzeumként idézi fel a vidékét évszázadokon át meghatározó sajátos munkafolyamatot és ennek kulturális jellemzőit. Emellett pedig önkéntesek minden nyáron részt vehetnek a nyári sólepárló táborokban, ahol a vállalkozó szelleműek nemcsak különleges tapasztalatokat szerezhetnek, hanem a látogatók számára a múltidézés aktív szereplőivé válnak.

A sečovljei gyűjtemény vándorkiállítása képekkel és tárgyakkal idézi fel a nagy múltú hagyományt.