Mira: Gyermekkoromban sajnos nem tanulhattam táncot, mert egy kis falucska iskolájában akkoriban ilyenre nem volt lehetőség. Felnőtt fejjel azonban nehéz volt olyan táncot találni, amelyet oly módon művelhet az ember, hogy nem kell alkalmazkodnia egy férfipartner táncműveltség elsajátítási tempójához. Azt a táncformát kerestem, amelyben csak rajtam áll, hogy milyen szinten tudom elsajátítani. Így került a hastánc a látóterembe, a keleti zene, kultúra és szemlélet pedig csak még inkább mélyítette a vonzódásomat, majd elkötelezettségemet, míg végül elérkezett az a pont, amikor ezeket az értékeket szerettem volna továbbadni. Az oktatás elkezdéséhez a lányom adta a legnagyobb lökést, amikor kijelentette, hogy ő csak tőlem hajlandó tanulni. Így a tánctanuláson kívül annak oktatásához szükséges ismeretek megszerzésébe is belefogtam különböző iskolákban.

Mit gondolsz a tíz évvel ezelőtti énedhez képest most a hastáncról? Változott-e benned bármi is a megítélését illetően?

Igen, ma teljesen másként tekintek az orientális táncra, vagy konyhanyelven a hastáncra! Akkor a táncban csupán az igényes, de könnyed kikapcsolódást, az esztétikus mozgás lehetőségét láttam, és a művészetet, de azt inkább csak távolabbi aspektusban. Ma már ennél sokkal többnek érzem: életformának. Ez a tánc és mindaz, ami tágabban kapcsolódik hozzá, határozza meg az élethez való viszonyomat, a gondolkodási módomat, ami talán picit eltér a megszokottól. Ez a tánc átformált, boldogabb nővé tett, aki jóban van önmagával és a világgal.

Hogy látod, merre tart ma a hastánc? Mennyire népszerű még a klasszikus orientális tánc akkor, amikor egyre nagyobb teret nyer - meglátásom szerint - a "kötöttségeket" lerázó a törzsi fúziós tánc?

A hastánc véleményem szerint már elhagyta a gyermekkorát, de még egy identitását kereső tini. Lázad és forrong, útkeresése közben fejlődik, érik. A klasszikus orientális tánc művészi szintű művelése nagyfokú elszántságot, kitartást és nem utolsósorban alázatot igényel. A táncosnak - ahogy más táncműfajoknál is - trenírozni, képezni kell a testét, hogy a legszentebb eszközévé válhasson a műfaj sajátosságainak és persze az elméleti táncismereteit is folyamatosan fejlesztenie szükséges. E csodálatosan fejlődő táncstílusnak természetesen vannak különböző elhajlásai, elágazásai, amit majd az idő hivatott eldönteni, hogy mennyire életképes, maradandó, avagy mulandó lesz sorsa. A törzsi fúziós táncok népszerűségét nem tudom megítélni, mivel azzal nem foglalkozom, nem látok bele. Hallomásból annyi az ismeretem, akik próbálták a klasszikus orientális táncot, majd áttértek a törzsi fúzió világába, hogy egyszerűbbnek, ezáltal könnyebben elsajátíthatónak találták. Az orientális tánc fúzióinak népszerűsége azonban valóban megelőzni látszik a klasszikus táncot. Ám táncfúziót létrehozni véleményem szerint csak akkor lehet, ha az meghitt alapokra épül. Szerencsésnek érzem magam, mert azok a tanítványok, akiket én kísérhetek a hastánc útján, egyfajta kalandként élik meg ezt a táncot a saját testükkel. Hihetetlen örömöt látok rajtuk, amikor egy-egy izolációs mozdulatot elmagyarázva, önmaguk is képesek azt precízen és nem csupán elnagyoltan létrehozni, és ezekből a piciny mozdulatokból egyszer csak kibontakozik a Nő.

Tíz évbe rengeteg felejthetetlen fellépés belefér. Ha a TOP 3-at kellene kiemelni, mik lennének azok?

Ez borzasztóan nehéz kérdés, szinte mindegyiknek megvolt a maga egyedisége, amitől mélyen bevésődött az emlékezetembe, köztük a számos jótékonysági rendezvényünk megható pillanatai, történelmi fesztiválok sora, versenyek és az egyiptomi tévében való szereplésünk. Némelyiket a malőrök teszik felejthetetlenné, amiket aztán később gyakran felemlegetünk nevetve, másokat inkább a táncot értő, és így megfelelően értékelni tudó közönség. De ha választanom kell, akkor az egyik a Budapest Utazó Nagycirkusszal történt egy szlovákiai turné alkalmával, amikor teltházas fellépésnél hatalmas tapsot kaptunk, majd a finálét követően a cirkuszi közönség állva tapsolt nagyon-nagyon hosszan. A második helyezett az én lelkemben Sroda Wielkwpolska - egy lengyel város történelmi fesztiváljára kaptunk meghívást, ahol tízezer ember előtt táncolhattunk csodálatos közönségnek. Az első helyezés nálam megosztott. Az idei Tánc Világnapja itt Szombathelyen, az esti gála, aminek miértjét talán felesleges lenne magyaráznom, a másik pedig a Lucius átváltozása volt a tavalyi Savaria Karneválon, az Iseumban. Ott velem valami csoda történt, miközben táncoltam, amit azóta sem tudok megfejteni, talán azért, mert nem is lehet azt a misztikus élményt, ami Isis közelében átélhettem.

Jubiláltok, Te és a tánccsoportjaid. Mint az Orient-Tál Bál ötletgazdája és "kreatív igazgatója", mit találtál ki a jubileumi táncgálára, mi lesz az a különlegesség, amivel becsábítod Kelet mesés világába a vendégeket?

Nos, nem könnyű mindig újat kínálni, s talán nem is mindig szükségeltetik ez. Ami ennek az első évzáró gálánknak a különlegessége, hogy most minden csoport együtt lesz látható. Ez tényleg kivételes alkalom, amely arra is kitűnő, hogy azokat a táncainkat is bemutatjuk ismét, amelyeket már kivettünk a szűkebb kereteket kínáló fellépéseink repertoárjából. Az első rész az évzáró, ahol olyan táncok is bemutatásra kerülnek, amelyeket eddig még nem láthatott közönség és egészen meghökkentő témájú táncok is akadnak a sorban. A másodikban, a gála részben a Savaria Legio tagjaival az idei bálon első alkalommal bemutatott táncszínházi produkció lesz ismét látható. Vendégelőadóink is lesznek műfajon, sőt táncműfajon innen és túl. Az Ezer Rózsa Kertje hastánccsoport, akik éppen most lettek világbajnokok, aztán az Urban Dance West táncosai kicsit más tájakra kalauzolnak a táncok világában, majd Varga Diánával egy közös produkciót követően a táncot is elhagyjuk. A karitatív vénánk azért most is dobbanni fog. Igaz, most nem gyűjtünk nehéz helyzetben lévő gyermekintézmények elesett sorsú gyermekei életének mosolygósabbá tételére, hanem együtt táncolunk egy közös produkcióban az Aranyhíd NOIK intézményének táncos lábú tanulóival.

Remélem, nem tűnik illetlenségnek, de mi az a kor, ameddig lehet és úgymond illő hastáncolni? Egyáltalán: van-e felső korhatára ennek a táncnak, vagy művelhető addig, amíg jól érzi magát benne a táncos?

Amennyiben a kérdés a műkedvelési indíttatással művelhető részre vonatkozott (azaz önkifejezés saját örömünkre  önmagunknak, vagy szűkebb környezetünk számára), akkor nincs korhatár. Ha a művészi szintű előadásra vonatkozott, akkor a minden más táncra is érvényes szabályokat tartom követendőknek, azaz amíg a táncos fizikuma - testi képességei, annak esztétikai követelményeit is magában foglalva - alkalmassá teszi őt arra.

Mindig tele vagy tervekkel, ötletekkel. Mi lapul a tarsolyodban e téren, amit a közeljövőben szeretnél megvalósítani?

Az orientális tánc művészi vonalán a táncszínház felé szeretnék jobban sodródni. De nagyon izgalmasnak találom olyan színdarabok létrejöttét is, amelyek hastánccal egészülnek ki. Az idei karneválra már két ilyen is készülőben van. Aztán van egy egészen másik vonal az orientális tánc területén, ami nem a művészettel, hanem az egészséggel kapcsolatos, holisztikus szemlélettel. Nagyon izgalmas előadásokra, tréningekre kaptam felkérést az utóbbi időkben, amelyeknek közös pontja a Kelet Tánca. Keleti meditációs tánctréningek, táncterápia keletről megközelítve, de legalább ilyen érdekfeszítő volt számomra, hogy fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozhattam, akiknek hastáncot és indiai táncot is tanítottam, a fejlesztésnek egyik lehetséges útjaként értelmezve a keleti táncot. Ezekből a tapasztalataimból most egy tanulmányt szeretnék írni, talán alkalmazott hastánc címmel és folytatni, elmélyíteni ezeket az új, eddig járatlan utakat.

Ha egy mondattal jellemezni kellene ezt a 10 évet, hogy foglalnád össze?

Egy mondattal? Ezt kivételesen egy szóval is el tudom mondani: MIRACULUM!

Kapcsolódó írásunk:

Egy szárnyaló lélek ölelkezése a tánccal - kalandozások Bangó Mária Mira hastánclabirintusában

2012.08.28. - 17:15 | Büki László 'Harlequin', Waldo

„Lehet, hogy ez kicsit misztikus, de szerintem igenis létezik a női energia, és főleg, amikor körben táncolnak a nők. Ha nem a lépésekre figyelnek, hanem tényleg arra, hogy együtt táncoljanak, örüljenek egymásnak, és annak, hogy a sok egyénből egy egész lesz, akkor megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolog történik. Van, hogy hátat fordítok nekik, és érzem az egész táncot... A legszebb, legmagasztosabb ölelkezés a zenével, amikor az ember (has)táncol."

10 év után első alkalommal MOA Évzáró Gála kerül bemutatásra. Ebben az új epizódban hastáncból nem lesz hiány. Orientális táncok halálos iramban, valószínűtlenül jó zenék és hastáncosok... 

Az estet rendezte és a címszerepben: MIRA ORIENT ART
Szereplők:
- Ezeregy Rózsa Kertje
- URBAN DANCE WEST
- Varga Diána ( FLAME Eggyüttes)
- ARANYHÍD NOIK

Az est háziasszonya: Czingráber Orsolya