A filmet Bryan Singer jegyzi, aki a legelső X-men széria első két részét is rendezte, majd miután visszamondta a harmadik rész rendezését, kitiltotta a Fox még a stúdiókomplexuma területéről is. De most a tékozló fiú visszatért, a stúdió második (!) legköltségesebb filmje élére. Visszatérése pedig tankönyvekbe illik. Amit felépített az első két részben - gondolok itt a szereplőválogatásra és a történetvezetésre -, ebben a filmben tudta igazán kamatoztatni. De miért is? Mert itt egyszerre a saját X-men világát és annak szereplőit, valamint a rebootolt X-men sorozatot (X-men: Az elsők) filmet kellett összehoznia, amit az eddigi legjobb X-men filmnek kiáltottak ki. Ebben segítségére volt Az elsők rendezője, Matthew Vaughn, akit itt visszafokoztak „csak" forgatókönyvírónak. A kooperatív munka mindenképp jót tett a filmnek, mivel a három film előnyeit válogatták ki erre a műre. Vaughn a karakterdrámában, a csapatépítésben és az alternatív történelmi események hiteles tálalásában erős, míg Singer a feszes cselekményvezetésben, az akciójelenetek tökéletes komponálásában (és Rozsomák/Logan/Farkas[fújj] [Hugh Jackman] középpontba helyezésében) jeleskedik.

A legnehezebb mindenképpen a két idősík egymásba helyezése volt, mivel a régebbi (kiöregedő) szereplőket a jövőben láthatjuk, míg az új generáció a 60-as - és ebben a filmben a 70-es - években van jelen (kivéve Logant, őt mindkettőben, mivel ő lassabban öregedik, néhány ősz tincstől eltekintve nem változik). Ezt a képregényhez képest kisebb változtatással sikerült is megoldani - nem maradéktalanul -, Magneto (Ian McKellen) és X professzor (Patrick Stewart) parancsára Kitty Pryde/Árnymacska (Ellen Page) a jövőből visszaküldi Logan tudatát 1972-be, az akkori testébe, hogy megakadályozza Mystique (Jennifer Lawrence) merényletét Bolivar Trusk (Peter Dinklage) ellen, aki a Sentinel program atyja, ami a mutáns holokausztot indítja és teljesíti be egy alternatív jövőben (a képregényben 2013-ra). A Sentinel program nem más, mint hatalmas őrrobotok építésének a programja, akik megvédik az emberiséget a mutáns „fenyegetéstől", olyan szinten, hogy a végére, az őrrobotok a géneket hordozó lehetséges szülőket is kegyetlen módon legyilkolják. A másik ok, amiért visszaküldik Logant az, hogy az őrrobotok alkalmazkodási képességét lehetővé tevő gént ne tudja Trusk megszerezni Mystique-től.

Az jövőt a bevezető részben már említett Vissza a jövőbe és Terminator filmekben bevált módszerrel próbálják megvédeni - ha megváltoztatnak egy eseményt a múltban, akkor a jövő is megváltozik. Ezt a jövőt muszáj megváltoztatni, mivel az annyira sötét és disztópikus a mutánsoknak. Ezek a részek voltak a kedvenceim a filmben, a sötét atmoszféra, az állandó fenyegetettség érzése és a mutánsok sorozatos halála irtózatosan nyomasztó. A CGI is teljesen rendben van, nem olyan, mint Szabó István Az ajtó című filmjében, ahol a „CGI kapanyele kilóg a vászonról".

Singer már-már a Bosszúállókéhoz hasonlatos hősparádét rendez nekünk, de a sok szereplő egymást nyomja el, pontosabban inkább, az őrrobotok őket, de ettől függetlenül a jövőbeli mutánsok közül Loganen kívül senki nem kerül középpontba, de ő se sokáig, az egész inkább csak enumeráció. A túlélők: Logan, X professzor, Magneto, Árnymacska, Napfolt, Kolosszus, Bishop, Jégember, Blink, Hadösvény, Vihar. A múlt mutánsai: X professzor (James McAvoy), Magneto (Michael Fassbender), Logan, Bestia, Mystique, Plazma, Varangy és minden néző leendő kedvence: Higanyszál.

A cselekmény nagyon feszes és gyors, az első egy órában csak kapkodjuk a fejünket a sok információ hallatán, ez sokaknak unalmas lehet, de aki egy picit is érdeklődik ezen univerzum iránt, az nagyon fogja élvezni. A meghamisított világtörténelmi események pedig még egy szinttel feljebb csavarják az élvezeti faktort. Ilyen például a JFK gyilkosság alaphelyzete és megoldása, vagy a vietnami háború lezárása. Az jövőbeli akciórészek iszonyatosan élvezetesek, de a hippi korszak mutánsainak sem kell szégyenkezniük (Higanyszál!, Magneto!).

A film humora az eddigi legjobb, nem csak a popkultúrát emeli be, gondolok itt Logan ébredésére '72-ben, amikor egy kifordított, klasszikus Terminator egysorossal indít, hanem az is pozitív, hogy saját magát sem veszi komolyan, nem úgy, mint az X-men harmadik része, ami igencsak súlytalan lett a humor hiánya és a túlzott komolykodás miatt. A visszautalások is nagyon ügyesen vannak adagolva, például a X2-ben látott Stryker parancsnok fiatalkori énje, akinek itt alapozzák meg a gyűlöletét a mutánsok felé. Az eddigi legelfuseráltabb főgonoszt Bolivar Trusk személyében kapjuk, sajnos motivációban teljesen elmarad az eddigiektől. Ő körülbelül csak egy tudós, aki utálja a mutánsokat, de hogy miért, és miért akar állandóan kísérletezni rajtuk, az rejtély marad. A színész, Peter Dinklage képességeivel semmi gond sincs, ezeket megcsillogtatta már a Trónok harcában. Egész szerepe egyszerűen rosszul van megírva, vagy ki lettek vágva a fontosabb jelenetei (mindegyikre van egy tucat példa). Hasonlóan járt Michael Fassbender is, Az elsőkhöz képest alulírt és alulmotivált Magnetót kapunk, ami nem az ő hibája. Az egyik jelenetben még teljes meggyőződéssel áll a Homo Sapiens Superior felsőbbrendűsége mellett, majd inkább csak elpusztítana mindenkit, aki elé kerül.

Összességében az eddigi legjobb X-men filmet kapjuk, mindenképp megéri a mozijegy árát, már csak Higanyszál Pentagonban játszódó szabadításos nagyjelenete miatt is - a Matrix óta nem volt ilyen okos és látványos a slow motion kamera. Nálam 10/10-es, de én elfogult vagyok, mert gyerekkorom óta imádom az egész franchise-t. A film utolsó 30 másodperce pedig már előremutat a következő filmre, amiben egy újabb, nagyon híres történetet vesznek elő az alkotók, életre hívják az egyik legbrutálisabb X-ellenséget: Apokalipszist, En Sabah Nur-t!