"Barátom minden pöttyös bögre pötty" - Amália grafikai és fotókiállítás
Képgaléria megtekintése2009.05.13. - 20:30 | Büki László 'Harlequin'
Május 17-ig látogatható az Amália grafikai és fotókiállítás az MMIK Élő-Tér Galériában. A tárlaton négy művészeti ág találkozik: az irodalom, a képzőművészet, a fotóművészet és a színház. Megtekinthetők Szegedi Katalin grafikusművész Boldizsár Ildikó meséihez készített könyvillusztrációi, valamint Garas Kálmán fotóművész képei, melyeken a Mesebolt Bábszínház előadásának legizgalmasabb pillanatait örökítette meg.
HIRDETÉS
"Tisztelt Címzett! Nem károg a kormos varjú, nem csörömpölnek a pöttyös bögrék. Ismersz: utálok egymagam teázni, csöndben üldögélni, sültgalambot várni, ezért kérlek, gyere!! Mesélek neked egy árva boszorkányról, kapsz egy bögre teát s mellé kacagást, sírást és fülbemászó muzsikát útravalónak. Várlak!"
„Szeretek néha délután teázni
Pöttyös bögrékbe titkot gyűjteni
Színes záporban tök jó bőrig ázni
Vadkörteszörpöt jéggel hűteni
Jó az álmokba vendégségbe járni
Kifundálni egy új virág nevét
De legjobb mégis vendégekre várni
Gyertek el, és én mondok egy mesét."
 |
| Garas Kálmán fotóművész a kiállításmegnyitón |
| Amália boszorkány, ám varázserejét csak jóra akarja használni. Egy kis kunyhóban él az erdő szélén, gyógynövényeket gyűjt, állatokat etet, beszélget a pöttyös bögréivel, az esővel, a növényekkel. Minden egyes fűszál, minden bogár, minden madárfióka jó ismerőse, mégis szomorú. És olykor akaratán kívül megbabonázza az arra tévedő hercegeket, lovagokat, vándorlegényeket. Mindannyian ott akarnak maradni a kunyhóban, miközben valahol messze hiába várnak rájuk a szabadulást remélő királykisasszonyok. Az útjukról első szóra letérő, céljukat felejtő hősök idővel pöttyös bögrék lesznek a szomorú boszorkány kredencén. Ám egy napon megérkezik a Királyfi, akiről Amália mindig is álmodott: fehér paripa helyett gyalog jön, oldalán nem csillog színarany kard, és nem akar a kunyhóban maradni. Semmiféle bűbáj, semmilyen varázslat nem fog rajta, makacsul keresi az aranyszőke királylányt, akiért elindult. Amália hiába próbálja maga mellett tartani, hiába mesél neki, a Királyfi tovább megy, hogy „boldogan éljen, amíg meg nem hal". Boldizsár Ildikó azonban nem itt fejezi be a történetet. A Királyfi nyomára akadó Amália eljut a mesebeli kastélyba, meglátja a mesebeli királylányt. Ám a kastély csupa hideg ragyogás, a királylány szépséges, de élettelen porcelánfigura, a Királyfi pedig boldogtalan. Amália elhatározza, hogy segít rajta: fákat, virágokat ültet a kopár kertbe, madarakkal, állatokkal népesíti be a tájat. Saját lelkét, saját szépségét ülteti el a Királyfi kertjébe, és mire végez, haja megőszül, háta meghajlik. Hiába emlékszik a Királyfi Amáliára, a boszorkányra, hiába álmodik vele minden éjjel, megszépült kertjében csak egy vénségesen vén anyókát talál, akinek sikerült kiszínezni a világot és megnevettetni a királylányt. A mese törvénye szerint a Királyfinak a Királylánnyal kell maradnia (s boldogan élnek, amíg...) Amália pedig visszatér erdőszéli kunyhójába. Nincs többé szüksége varázslatra, hiszen már tudja a dolgát: tele van a világ kopár kerttel, mosolytalan arccal. Amália pedig ültet, palántáz, neveket ad az új virágoknak és mesél, mesél, mesél - bárkinek, aki betér hozzá egy bögre teára. Boldizsár Ildikó - számtalan meseesztétikával, mesekutatással foglalkozó mű szerzője - titkokkal teli, szeretni való mesehőst teremtett Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya személyében. Az Amália álmai, A Fekete Világkerülő Ember meséi és a Boszorkányos mesék című kötetek főhőse varázserejét csak jóra akarja használni. Egy kis kunyhóban él az erdő szélén, gyógynövényeket gyűjt, állatokat etet, beszélget a pöttyös bögréivel, az esővel, a növényekkel. Boszorkányságának lényege nem annyira a varázslás, mint inkább az egyéniség varázsa, az apró csodák meglátásának képessége, a mesei klisékből kitörő szabadság. Alakja egyszerre bájos és esetlen, makacs és önző, humoros és szeretetre méltó. Szavaiban olykor maró gúny, máskor szelíd bölcsesség lapul, hajlamos az önsajnálatra, de képes az önfeláldozó szeretetre is. Amália történetei egyaránt megszólíthatják a gyerekeket és a felnőtteket. A mesék költői nyelve, finom szimbólumrendszere, bájos és intelligens humora tökéletes alapanyagként szolgál olyan előadásokhoz, amelyek megnevettetik és magukkal ragadják a gyerekeket, míg felnőtt kísérőiknek lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkozzanak szerelemről, szabadságról, változásról, közhelyes vágyakról és hétköznapi varázslatról. |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás