A színház szent és érthetetlen – Nézőművészeti Főiskola a Kőszegi Várszínházban
Képgaléria megtekintése2014.06.19. - 15:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László
Ugye, senki sem szeretné, ha végleg bezárnák a színházakat?! Nos, ettől nem kell egyelőre tartanunk, bár Tasnádi István szerint ez könnyen előfordulhat, ha nem tanulunk meg megfelelően viselkedni az előadások alatt. Senkinek sem kell aggódnia, ha esetleg nem ismerné a megfelelő magatartási szabályokat, csupán be kell iratkoznia a Nézőművészeti Főiskolára, s ha sikeresen elvégezte, diplomás nézőként látogathatja a teátrumokat.
HIRDETÉS
Anti-utópia vagy fenyegető valóság? Nehéz eldönteni Tasnádi István: Nézőművészeti Főiskola című darabjáról, hiszen egyre többet hallhatunk a színházakat érintő válságról, egy azonban tény, Tasnádi műve fergeteges szatíra. A történet a közeljövőben játszódik, amikor az emberek már egyáltalán nem járnak színházba. Mindez azért alakult így, mert elavultnak, kényelmetlennek találták a nézőtéren való ücsörgést, úgy gondolták, sokkal jobb a moziban, vagy otthon a tévé képernyője előtt, ahol bátran rágcsálhatnak popcornt, cseveghetnek a műsor alatt, és tehetik azt, amihez éppen kedvük támad. Ennek következtében szép lassan elfelejtették, hogyan is kell a színházban viselkedni. A színészek és a nézők között egyre több vita alakult ki, egyre gyakrabban szakadtak félbe vagy álltak le az előadások, míg aztán egy Hamlet előadás alatt a címszerepet alakító színész az egyik popcornt majszoló nézőt Yorick koponyájával fejbe vágta. Egy Cid előadáson azonban bekövetkezett az igazi tragédia, - négy halottal és tizenöt sebesülttel végződött az az eset, amikor két statiszta nem tudta tovább türtőztetni magát, és a nézők közé hajított egy másfél mázsás kandelábert. A kormány erre úgy reagált, hogy bezárta az összes színházat.
Mindez három évvel ezelőtt történt, s végre talán elérkezett az idő, hogy a színházak újra kinyissanak. Mivel a tragédiák fő okozója a közönség volt, vagyis a színházak nekik köszönhették kiürülésüket és elidegenedésüket, az újjáéledésnek egyetlen módja van, olyan közönség képzése, akik megállják a helyüket.
Valódi főiskolai oktatásba csöppenünk Tasnádi darabjában, ahol Vancsók Márió, az Egyetemes Magyar Nézőművészeti Tanszék alapító tanszékvezetője (Scherer Péter), Szagolnyák Imre, az alternatív dekódolás docense (Mucsi Zoltán), és Színházi Lacika tanársegéd (Katona László) vezetik be a hallgatókat a nézőművészet tudományába. A Nézőművészeti Főiskola felsőoktatási intézmény, mely természetesen a sikeres elvégzés után diplomát is ad. Ehhez azonban rögös út vezet, rengeteg tantárgyon kell átrágniuk magukat.
Tasnádi remekül összegyűjtötte a nézés tudományához szükséges diszciplínákat, a nézés biológiáján keresztül (melyből megtudhatjuk, hogy például a nézők testére tulajdonképpen nincs is szükség, hiszen minden a fejben játszódik, ezért testünket akár be is adhatjuk a ruhatárba a kabátunkkal együtt), a figyelem matematikai egyenletén át Arisztotelész katarzis elméletéig. Megismerkedhetünk a különböző néző típusokkal, megtudhatjuk, milyen az ideális nézőtéri elrendezés, s olykor bizony változtatni kell az ülésrenden, hogy az energiák megfelelően áramoljanak.
Mucsi Zoltán és Scherer Péter a Kapától és Pepétől megszokott formájukat hozták, fergeteges humoruk az egész előadást áthatotta. Szagolnyák Imre megkeseredett színész, roppant érzékeny és sértődékeny, három év után sem tudta túltenni magát a mellőzöttség érzésén. S bár Vancsók kollégájával kedves és udvarias a viszonya, egyre jobban előtörnek konfliktusaik, melyek klasszikus gegekben csúcsosodnak ki. Mucsi elbotlásai, hasra esései már szinte természetesek, Lacika bekrétázza, lenyálazza, beszorítja annyira, hogy a híres szamuráj mozdulataival sem tudja kiszabadítani magát.
Vancsók igazi kezdeményező, kreatív ember, akit a kudarcok sem kényszerítettek térdre, számos találmányt nyújtott be a szabadalmi hivatalba, melyek a hivatásos nézővé válást segítik. A komédia persze nem lenne komédia, ha a dolgok nem romlanának el, nem mennének tönkre, így rázza majdnem halálra Imrét Vancsók szerkezete. Külön említést érdemel Színházi Lacika, aki a színházban született és nőtt fel, minden előadást ismer. Katona László kiválóan alakítja a segítőkész, kissé elmaradott, nézésével perzselő, a színi előadásokat vadul védelmező Lacikát. Katona Lászlónak meg sem kellett szólalnia, elég volt mindent tudó, ám kissé bamba nézésével a közönség felé fordulnia, s a terem máris nevetéstől harsogott.
Mucsi és Schrerer remekül jelenítették meg a főiskolai oktatókat, akik hallgatókat toboroztak kurzusaikhoz, a saját tantárgyaikat tartva a legfontosabbnak, s bár a reális önértékelésük sem maradt el. Imre, ismerve a régi diszciplínákhoz és lexikai ismeretekhez való ragaszkodását, tudta, hogy kevés hallgatóra számíthat, nem úgy, mint a modern kort követő Vancsók. Ám egy idő múlva kiderül, a tudományosság csak látszat, egyre jobban kibontakozik esendőségük, mely a trágár kifejezésektől sem mentes, míg Imre zugivása napvilágra nem kerül, hányási rohamok formájában.
Az interaktív darab a nézőket is megdolgoztatja, megismerhetik a helyes ülésmódot, mely az elmélyült figyelést teszi lehetővé, a gondolatolvasó detektor segítségével a színészek bármikor kifürkészhetik a közönség gondolatait, s természetesen a legfőbb cél a fal ledöntése, mely a színpad és a nézőtér között helyezkedik el. A Nézőművészeti Főiskola valódi komédia kiváló színészekkel, mely görbe tükröt tart elénk. S ha képzett nézőkké nem is váltunk az előadás végére, felejthetetlen és önfeledt két órát töltöttünk el a Kőszegi Várszínházban.
Nézőművészeti Főiskola
Író: Tasnádi István
Rendező: Árkosi Árpád
Szereplők:
Vancsók Márió, az Egyetemes Magyar Nézőművészeti Tanszék alapító tanszékvezetője - Scherer Péter
Szagolnyák Imre, az alternatív dekódolás docense - Mucsi Zoltán
Színházi Lacika, tanársegéd - Katona László
Zene: Árkosi Szabolcs
Jelmez: Kiss Julcsi
Díszlet: Ágh Márton
Asszisztens: Gyulay Eszter
Fényterv: Kovács Áron
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás