Surrogata La Traviata - Opera az Iseumi Szabadtéri Játékokon
Képgaléria megtekintése2014.08.06. - 00:25 | Sum - Fotók: Dart
Összeszedett gondolatokat megfogalmazni egy olyan műről és műfajról, ami a kultúra önmagát ékesítettebbnek kitaláló világában való jártasságot követel meg, és egy olyan játékról és dallamról, amiket ez a világ egy új, ismeretlen kontextusba helyezett, nehéz. Beszéljünk tehát csak arról, amit a saját szemünkkel láttunk.
Az alapvető élményt maga a helyszín, az Iseum okozta. Ahogy a fényekkel borított szentély, és a mögötte alkonyodó égbolt felhőfodrai között felbukkanó félhold belakták a látómezőt, szinte teljes mértékben ki is zárták a jelenkori várost, és annak zajait egy sziréna kivételével. (Ezúton is jobbulást kívánunk annak, akihez tartott.) Eleinte a homlokzat fényfestése, annak mintázata kicsit heterogén volt az amúgy kellemesen antik hangulattal, a timpanonon ugyanis különböző színű neuronok, és agyi idegpályák mintegy mutatós dekorelemként kerültek felelevenítésre, és bár nem volt zavaró, nem kizárt, hogy valahol egy orvosi egyetemen mindeközben eklektikus falfelületeket voltak kénytelenek tanulmányozni.
Verdi közkedvelt operája Káel Csaba rendezésében került homlokzat alá, a Savaria Szimfonikus Zenekarnak Madaras Gergely dirigált. Az eredetileg három felvonásos művet, melynek műsorideje cirka két és fél órára rúgna, ezúttal mintegy szurrogátumot, besűrítették két felvonásba, alig több, mint egy és háromnegyed órában. Mérei Tamás igazgató úr az esemény kezdete előtt egy rövid bocsánatkérésben tolmácsolta, hogy néhány művész a szabadtéri próbák során egészségügyi károkat szenvedett, meghűlt, így néhány ária kurtított változatban lesz csak hallható.
Ez tovább erősítette érzésünket, hogy itt ma bizony csak egy kivonatot kapunk a műből, azonban nem volt miért aggódnunk, hisz olyan mélységben eleve nem ismertük a művet, hogy ez gondot okozzon. Utólag még örülünk is ennek, hiszen kompakt, zsebre rakható formában fogyasztottunk el egy egész operaelőadást.
Tapasztalatokat szereztünk, tudjuk, hogy ha legközelebb is erre szottyan kedvünk - mert miért is ne szottyanna...? - érdemes egy intenzív olaszkurzussal kezdeni, mert ha a történetet lehetett is követni a leírás alapján, az előadott zeneművek szövegkönyvét nem találtuk közzétéve, feliratozva sem volt a teletext 666-ik oldalán, így mikor a "padre", az "amore", a "grazie" és "scusi" vagyis az általában ismert szavak elhangzottak, nagyon örültünk, hogy ennyivel is beljebb vagyunk a történet felé. A szövegértés még egy határozott pluszt adhatott volna, ámde beérjük mi ezzel is, hiszen az izgatottság nem csak a közeledő, majd távolodó villámok miatt volt kézzelfogható, és az élmény nem csak a Hold, és az ősi időszeletke miatt volt meghatározó. A perec is finom volt.
Talán pont attól, hogy a művet emészthető hosszúságúra faragták, és természetesen az összes szereplő meghűlve is kifogástalan hangjától, a színpadi elrendeződések és mozgások dinamikailag is magyarázó mivoltán át a zömmel idegenül is ismert dallamok hatásáig a Traviata érthető, emészthető mű, ha más nem, ezek a dolgok rávezetnek a cselekményre.
Más nem, mert nem tudunk olaszul... De ezek ott vannak, és a laikus szemnek és fülnek is olyan opera-inputot nyújtanak, ami feldolgozható, élvezhető.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Kár, hogy kimaradt a nagyária, csak pár ütemet vállalt be, a zenekar pótolta a harmóniákat.....
Elbűvölő jelenség, érett hamgú Verdi figura. Látszik az olaszhonban szerzett tanulás eredménye.
Brickner Szabolcs Fiatal Germontja nagyon illett hozzá, saját bevallásuk szerint jól is érezték magukat a színpadon együtt.
Kiemelném még a zenekart és annak új karnagyát, Madaras Gegelyt, aki nagyon jól irányította nem csak a zenekart, de a színpadi szereplőkre is nagy hangsúlyt fektetett, lehet rá támaszkodni, a recitativós részeknél is. Jó lehetett a kezére énekelni.
A rendezést megszoktuk, eltér a megszokottól, de szerettük. A minimál díszlet a világítással és a fényekkel kellő illúziót keltett és nem nyomta el a szép történelmi hátteret.