Tiszta szívvel mondhatjuk, hogy a magyar kultúra kevesebb lenne, ha Rideg Sándor annak idején nem írja meg első regényét, az Indul a bakterházat, melynek alapjául saját gyermekkori élményei szolgáltak. Az irodalmi műből 1980-ban nagysikerű filmvígjáték készült Mihályfy Sándor rendezésében, ami legalább olyan jól sikerült, mint maga a regény, kétségtelenül kultuszfilmmé nőve ki magát. A filmváltozat megszületését követően Regős Bendegúz neve fogalommá vált, a szereplők szavajárásából szállóigék lettek. Hiszen ki ne ismerné a "tuggya mán", a "nem olyan családból származom én", "akasztani való ráncos bocskor", stb. kifejezéseket? Így nem meglepő, hogy ez az ízes nyelven megszólaló, groteszk komédia a színházak világát sem hagyta érintetlenül, s már színdarab is készült a műből.

Szögezzük azonban le, hogy egy adaptáció sosem adhatja vissza az eredeti művet, hiszen van pár olyan jelenség a világon, ami utolérhetetlen. Ilyen a Bakterház filmen is, és benne különösen Olvasztó Imre alakítása, mely túlságosan egyszeri és megismételhetetlen ahhoz, hogy akár egy színházi előadás visszaadhozza annak jeleneteit. De ez teljesen mindegy is, hiszen a színpadra vitt jelenetekben még így is benne van a Bakterház sava-borsa. Az új megközelítésbe helyezett darab ugyanúgy nevettet, szórakoztat, kikapcsol, mint a film, vagy a regény. A színmű dramaturgiája egyszerűbb, ugyanakkor összeszedettebb, a karakterek is megváltoztak, hiszen a Bakter figurája egyértelműen főszereppé nőtte ki magát. A díszlet mindössze maga a bakterház és némi udvar az istállóval, valamint egy árnyékszékkel, ide lett minden mozzanat bezsúfolva.

A kiindulási pont is megváltozott, maga a 30-as éveiben járó író nyitja az előadást, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve elmeséli, majd papírra veti egy régi, kamaszkori nyári emlékét, amikor édesanyja, rábízza a lókupecre, s elküldi Szabó bakterhoz tehénpásztornak. A bakterházban pedig elkezdődik Regős Bendegúz kalandos nyara: szenved a pénzéhes lókupec, a lusta bakter, de legfőképpen a Büdös Banya miatt. A rengeteg félnótás között természetesen főhősünk sem normális, de éppen az a csavar az egészben, hogy ő másképpen furcsa, mint a többiek. Alkalmazkodik a kialakult helyzethez és ezzel a képességével maga mellé állít bennünket, hiszen a bakter, de még inkább annak rosszindulatú anyósa folyton azon vannak, hogy minél jobban megkeserítsék Bendegúz amúgy sem könnyű életét. Nem csoda hát, ha innentől Bendegúz is azon van, hogy hol csellel, hol furfanggal, de mindenképp illő módon viszonozza a vendéglátást. Az események folyásában akaratlanul is kezére játszik a piócás embertől a tehenet vásárló gazdán keresztül a halott rokon szelleméig, és a csendőrökig mindenki, aki csak megfordul a bakterház környékén. Így válik a történet vidám, mulattató és remek színházi darabbá, azzal a tanulsággal, hogy egy gyerek nem tudatlan vagy esetlen, mint ahogyan azt például Bendegúzról a felnőttek gondolják. Sőt! Vannak ötletei, képes tisztán látni a világ dolgait.

Ez a színdarab, miként a világ összes népi komédiája görbe, tükröt tart elénk, az életünkről, a hibáinkról, s rávilágít, hogy ha humorral szemléljük az életünket, könnyebb elviselni a ránk váró nehézségeket. Tulajdonképpen mindegyik szereplő visszataszító alak, mégis lehet őket szeretni. Igazi paraszt burleszké válik így a darab. A szélgörcsökig a zabáláson és iváson át a szexjelentig van itt minden, ami egy jó komédia feltétele. Időtálló, üde és eredeti, kiváló színészeket vonultatva fel.

Mit lehetne mindehhez még hozzátenni? Semmit. Talán csak tényleg annyi a baj a világgal, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Bezzeg, ha Regős Bendegúz tenné...

Szereposztás:

Szerző: Rideg Sándor
Rendező: Cseke Péter

Szereplők:

Szabó bakter, (Mikó István) Patás lókupec, (Nemcsák Károly) Banya (Tóth Judit) Csámpás Rozi (Nyírő Bea) Regős Bendegúz (Boros Zoltán) Cseke Péter (piócás) Bozsó József(Jóska csendőr), Győri Péter (Pista csendőr), Szabó Anikó(Borcsa, a Bakter felesége), Rusz Milán (Buga Jóska, vőfély), Beszterczey Attila (marhakereskedő)