Tény azonban, hogy ennek a műfajnak, mint általában a művészeteknek, megannyi aspektusa fedezhető fel, s ahogy haladunk egyre mélyebbre a megismerésben, egyre komplexebb világ tárul elénk, egyre szerteágazóbb vonulatokkal.

Fontos kitérni a tánc eredetére, arra a kulturális és történeti közegre, ahol megszületett. Ez a kulturális tér a történeti dimenzió megváltozásával szinte teljesen eltűnt, átadva helyét egy nők számára sokkal ridegebb, keményebb társadalmi rendszernek. Az új közegben a műfaj a művészeti vonatkozásain túl rejtetten, egy alternatív üzenet kódolt kifejezőjévé vált, a független, szabad női identitásé, mely adott kultúrákban, és társadalmi normák között nyíltan kifejezhetetlen volt. A tánc tartalmilag feltöltődött ezzel a titkos tudással, amit női generációk százai adtak egymásnak kézről-kézre, a férfiak szeme előtt, mégis láthatatlanul.

A megértéshez fontos ismerni a szexuális vonatkozásokat. A hastánc erotikus töltete vitathatatlan, s minden olyan érvelés, amely ezt cáfolná nagyon messze visz az igazságtól. Azonban, azon állítás sem állja meg a helyét, hogy a tánc lényege nem más, mint e férfi szexuális izgalmi állapotának elérése, vagy fokozása. Természetesen, használható erre is, azonban ekkor megmaradunk a műfaj megértésének legkülső peremén. Megtapasztalhatjuk a kiszolgáltatottságot, de a női lélek igazi mélységeit sosem érezhetjük, s nem élhetjük át a tánc által közvetített igazi örömöt sem.

Ha mélyebbre megyünk a megértésben, feltárulhat előttünk a legősibb női identitás kultúrákon átívelő, és megőrződött üzenete, melynek integráns része a jól értelmezett női szexualitás, és egyik legerőteljesebb kifejezője ez a varázslatos tánc. Alkalmunk nyílik rá, hogy megfejtsük a termékenység táncának rejtett titkait. Ez talán befolyással lehet a saját magunkhoz, és a férfiakhoz való viszonyunkra is, s kulcsa lehet a férfiak boldogságának is.

A „hastánc" európaiaktól származó elnevezés, mely a 19. században terjedt el, miután a század hajnalán Napóleon katonái megismerkedtek az egyiptomi táncosnők csábító hatalmával. A tánc maga, mint művészetet ihlető téma, akárcsak az ókori Egyiptom gigantikus varázsa, azóta is fogva tartja az orientalistákat.

A festők és írók múzsái így kerültek át az európaiak tudatába, s ettől kezdve mesterségüket, már mindenütt „hastánc" néven ismerték. Az arab világban azonban ez az elnevezés ismeretlen. Itt ez a tánc, a Kelet Tánca néven ismert, arabul: Raqs Sharqi, melyet később lefordítva terjedt el az orientális tánc kifejezés. A hastánc az arab világban is, mind műfajilag, mind előadás-technikailag is folyamatos fejlődésen ment keresztül. A társadalmi konvenciók állandóan hatottak rá, és alakították a táncot is.

Ez a tánc a történeti fejlődés során mindig is tükrözte azokat a társadalmi kereteket, amelynek része volt. A táncosok, az időről időre megerősödő vallási tradíciók okán számos alkalommal kerültek előítéletek kereszttüzébe, sőt olykor a társadalom peremére is. A kemény patriarchális vallási rendszer nehezen tolerálta a nőiességükre büszke, öntörvényű táncosnők az elvárt iszlám női ideálnál jóval szabadabb életfelfogását. Azonban a férfiak, bár ha társadalmilag a nyomásnak engedve el is ítélték a táncosnőket, ha egy raqsa sarqiajja táncában gyönyörködhettek, joggal érezték magukat a „Hetedik Mennyország" kapujában.

A muszlim tanítások szerint, ha valaki a Szent Harcban hal meg, melyet Allah hitének terjesztéséért vívnak, azt a vértanúk hajója átröpíti a pokol felett ívelő Al-Szirát hídján, s egyből az érzéki módon leírt Paradicsomba kerül. Itt az üdvözült hetven fekete szemű, örök szűz hurit és száz férfierőt kap, melyből harminc a földi üdvözült feleségének jár...

A táncosok mindig ezt a képzetet hívták elő a férfiakban, a paradicsomi gyönyörök ízelítőjeként. Így maradhatott fenn évszázadokig a kelet varázslatos tánca. Forrás: www.shaba.hu

A hastánc ma is élő táncforma 

A mozdulatok többsége térdből és csípőből izolált mozgás, a hasi mozdulatok kevesebb szerepet játszanak. Némelyik tánckosztümben nyitott a csípő-mellkas közötti rész - valószínű, innen ered a hastánc elnevezés -, azonban teljesen zárt, bő ruházat is jellemző rá. Egy vérbeli hastáncosnő nem kitárulkozó, pont az a játék izgalmas benne, hogy megtalálja azt a határvonalat, ahol mutat is magából valamit, meg nem is. A titokzatosság és elegancia e tánc mozgatórugója.

A hastánc világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte 'változatlan' formában fennmaradt tánca. Nők is és férfiak is egyaránt táncolták, táncolják. Egyiptomban és Törökországban a férfiak női ruhát hordtak a tánc közben, ma többnyire djellaby-t /hosszú, bő ruha/ viselnek, csípőn csörgő övvel. E tánc ma már több interpretációban jelenik meg, keveredik más népek táncaival, klasszikus balettelemekkel, és sajátos mozdulatokkal. A táncosok minduntalan átértelmezik, ahogy ez az élő művészet esetében lenni szokott.

A hastánc sokféle kultúrából építkezik, hordozza az ókori egyiptomi, indiai termékenységi papnők, az Indiából elvándorolt cigány törzsek, az észak-afrikai perzsa népek, beduin törzsek, török, görög és balkáni népek táncainak elemeit. Török neve: rakassé, görög neve: cifte tellin.

Gyökerei az ősidőkre nyúlnak vissza, kiinduló pontja a termékenység fogalma. Az őskortól kezdve a természet "kegyességétől" függő népek életében a legnagyobb kudarc a terméketlenség volt, legyen szó földről, feleségről, állatokról. Kb. 7000 éves múltra tekinthet vissza e tánc; régészeti bizonyíték van arra, hogy már az őskorban speciális táncként alkalmazták, lányok, asszonyok táncolták. Közép-Afrikában énekszó és taps kíséretében a szülési mozdulatok eltáncolása jellemezte. Az eredetileg a világ minden táján megtalálható szent női táncokban, melyekben a csípőmedence mozdulatai domináltak, az imádkozás egyik formája volt, a vallás pedig a mindennapok fontos része.

Az ókori görögök történelmük során titkos szertartásokon vettek részt, melyek istenimádó, orgiaszerű szertartások voltak, ütős-csörgős-fúvós hangszerekre történő önkívületi tánccal, éjszaka, ahol gyakran kígyót is alkalmaztak. Az orientális táncnak India a lehetséges forrása, legrégibb történelme, és kifinomult ritmusai alapján. Az Indus völgyének korai táncosai szent, templomi prostituáltak lehettek. A dévadászik Isten szolgái voltak, a legnagyobb tisztelet övezte őket, táncos képzettséggel luxusnegyedekben laktak, több nyelven beszéltek, úgy mint Egyiptomban az almehek. Patrónusaikat intellektuálisan ösztönözték. A nem templomi táncosok tavaifok voltak - kifinomult, művelt kurtizánok. Később ők feltűntek más országokban is, ahol bajadérok néven váltak ismertté. A táncosok az indiai társadalom elfogadott részei voltak. A dévadászik jogfosztásával s az európai hatalom erősödésével ez a tánc hanyatlásnak indult, erkölcstelen lett, hozzájárult a templomi táncosok halálához.

Kikerülve a tánc a vallási területről, világivá vált. Az ókori Egyiptomban a háremlányokat tanár tanította művészi mesterfogásokra, így indult el a professzionista tánc folyamata. Lábujjhegyen, henna sminkkel, szabott rendben táncoltak a nők háremeken belül a saját örömükre, vagy alig felöltözve a hárem urának örömére. Az utcai táncok pantomimjellegű akrobatikus táncok lettek, majd a hivatásos táncosok mellett kurtizánok űzték. A hivatalos ünnepekre bérelhető és/vagy rabszolganők felhívták termékenységükre a 'vevők' figyelmét, - a láncok, csörgők eredete nem más, mint a rabláncok csörgetése. A táncot megrendelő egyiptomi emberek így inkább csak szemlélői maradtak a hastáncnak.

Út Európába

Európába először Napóleon katonái hozták a hírt a XVIII-XIX. században az egzotikus /cigány/ táncosnőkről, amikor a szokatlan mozgást "dance du ventre" névre, angol tükörfordításban "belly dance"-re keresztelték.

A modern hastánc története a századvég nyugati kiállításaival, [1876 Philadelphia, 1889 Párizs] ezek közül is főleg az 1893-as Chicago-i Világkiállítással vette kezdetét. Itt találkozott ugyanis először az európai és amerikai polgári réteg a mesés kelettel, kariói -török falvakkal, ahol különböző törzsekből érkezett táncosok szórakoztatták a látogatókat. A laikus nyugatiak annyit szűrtek le a változatos kosztümökben előadott produkciókból, hogy a táncosok csípőjük erotikus mozgatásával "ingerlik a viktoriánus értékeken" felnőtt nagyközönséget. A baletthez és fűzővel karcsúsított nőalakhoz szokott látogatókat sokkolta, amit láttak, mégsem tudtak ellenállni neki.

A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a Kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására. A modern tánc úttörői levették a balettcipőt, tüllszoknyát, és a keleti, ázsiai, afrikai tánckultúrák felé fordultak. Majd Hollywood is gyorsan felfedezte az izgalmas témát és létrehozta a mai napig használt kétrészes ruhát és revüstílust. Ebben az időszakban Kairó rendkívül divatos üdülőhely volt, a nemzetközi turizmus fő célpontja.

Hastánc és Európa ma

Van egy ország Európa északi sarkában, melynek gyökere Közép-Ázsia hideg ködébe vész, s bár a világ egy fejlett országa, a kelet varázsa még mindig titokzatosan lengi körül. A keleti táncok szele ugyanabban az időben söpört végig rajta, mint amikor Nyugat-Európába is eljutott. Alakulása más irányt követett viszont, hiszen itt sosem élt jelentős számú arab vagy muszlim közösség. Az 1970-es évekig lehetőségük sem volt, hogy külföldi táncosokat láthasson a nép, nem voltak török éttermek, és mégis, nem tartották ellentmondásosnak a keleti táncokat. Ma több mint 20000 hobbytáncost tartanak nyilván Finnországban.

A lelkes kutatóknak köszönhető, hogy a hagyományos kultúra hanyatlását mutató egyiptomi és törökországi gawasee és chengi táncok fennmaradnak, és egy maroknyi férfi igyekszik felkelteni a XIX. század közepén betiltott török Kochekek táncát, a férfitánc tradícióját. A kulturális közegéből kiemelt tánc pénzkereseti lehetőséggé vált, veszített eredeti lényegéből. A kartartás, a kéz, a felsőtest használata, a forgások, a térkihasználás változott. Andalúziában keveredett az arab flamencóval, s egy tökéletes egyveleg jött létre.

Európában a hastánc ma művészet, női profi szólótáncként is folyamatosan fejlődik. Közege nemcsak a bárok és színházi előadások, hanem fesztiválok, versenyek, világtalálkozók, ahol a táncosok lehetőséget kapnak művészi elkötelezettségük kifejezésére. Európában, ahol létezik a női szabadság, a táncosnő nem áldozza fel az egész társadalmi egzisztenciáját ahhoz hogy táncos legyen (mert a férfiak, bár nézni szeretik, de az idők kezdete óta társadalmi nyomásnak engedve elítélik a hastáncot Keleten).

Ma az egyiptomi ága a színpadias, autentikus. A török az orryantal, a csillogó, a libanoni a népies és az amerikai törzsi az egyesített. S hogy meddig tart a hastáncőrület? Amíg nőiesség létezik, addig a hastánc is létezik.

János Helga (részlet)

Források:
Tazz Richards: A legősibb tánc újrafelfedezése
Aziza: Hastánc, harmónia életerő