Már pénteken este forralt bor és sült kolbász illata tölti be a tereket, ilyenkor elsősorban a sárváriak látogatnak ki a már rendezkedő árusokhoz és lacikonyhákba. Szombaton aztán többezres tömeg hömpölyög az utcákon portékák után kutatva vagy csak nézelődve.

A vásár kísérő programja: 

600 ÉVES VÁSÁRI HISTÓRIA

A Simon-Júdás vásár legrégibb hagyománya Sárvárnak, az iránta való érdeklődés az évszázadok múltával, az életmód változásával sem hagyott alább. A hat évszázados történelmi múltra visszatekintő kirakodóvásár sokat változott, ám meg-megújulva a mai napig őrzi hagyományait.

Hazánkban is ritka, hogy egy sok százéves hagyomány a mai napig szinte változatlan formában fennmaradjon és tovább éljen. Sárváron ez a Simon-Júdás Vásár. Zsigmond király idején is sült már a kolbász a bódékban és bort is mértek, meg édes csemege is jutott az arra érdemeseknek. Szórakoztatták minden időkben a népet. 1405-ből ismeretes az a városi rendelet, amely szabályozta a vásár rendezésének módját. Bogyoszlai Pál várkáplán szintén hivatkozik 1512-ben úrnőjéhez, Rozgonyi Klárához írt levelében az október 28-i vásárra. Sárvár mezőváros évszázadok óta vásártartási joggal rendelkezett. Évente két jelentős állat- és kirakodóvásár volt a városban, Szent György napján, április 24-én, és Simon-Júdás napján, október 28-án, amelyek közül az őszi volt a nagyobb.

A két világháború között a fő utca volt a vásár helyszíne, majd a többször is helyet változtató vásártéren rendezték a '60-as, '80-as években. A Néptánckör Kulturális Egyesület a '80-as évek közepén kapcsolódott be a vásári programokba. Kezdetben, mint műsorszervező, műsorszolgáltató, majd mint a vásár főrendezője. Először 1984. október 28-án próbálkozott a tánccsoport, a művelődési központtal közösen, népművészeti programot becsempészni a vásári kavalkádba. Az egykori téglagyári tó területén rendezték ekkor a vásárt. Az évek múltával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sem a helyszín, sem a vásárrendezés minősége nem megfelelő, ezért a Néptánckör Kulturális Egyesület 1988. évi közgyűlésén határozat született arról, hogy a vásár rendezési jogát meg kellene szerezni.

A Városi Tanáccsal lefolytatott tárgyalások eredményeképpen született az a megállapodás, amely alapján 1988. október 28-án már a várparkban, a Várkerületen és a Nádasdy utca elején rendezték a vásárt, előre kijelölt árusító helyeken. 1989-ben, egy újabb megállapodás alapján került a Fő utcára a vásár, amely valóban ideális, és hagyományos helyszíne a Simon-Júdás napi kirakodóvásárnak. 1991-ben szervezte utoljára az egyesület a vásárt, majd a megnövekedett létszám miatt rá kellett jönnie, hogy egyedül már nem képes kézben tartani a rendezést, ezért annak jogát átadta a tűzoltóknak. 1992-től a Tűzoltáshoz Felszerelést Alapítvány volt az országos kirakodóvásár rendezője. 2012-től a városi önkormányzat döntése nyomán új, vállalkozási formában kerül megtartásra Sárvár Simon-Júdás napi vására.

VÁSÁRI NÉVADÓ

Simon-Júda jeles időjárási és gazdasági határnap. Országszerte ismert szólás fűződik hozzá: „Megérkezett Simon-Júdás, jaj már néked pőre gatyás", vagyis mostantól fogva melegebben kell öltözködni. Ennek a tanácsnak középkori deákságban gyökerező, európai párhuzamai vannak.

Egyes vidékeken nem Dömötör, hanem Simon-Júdás volt még a közelmúltban is a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja. Simon-Júdás, másként Simon-Júda (október 28.) már a magyar középkorban is számon tartott kettős apostolünnep volt. Júdásnak az Iskariótitól (tehát a Jézust eláruló Júdástól) való megkülönböztetésül Judás Thaddeus (Tádé) volt a teljesebb neve. Júdás, másként Tádé tehát Jézus tanítványa és rokona. Életét teljesen átszőtte a legenda. Kezében vándorbottal vagy újabb időkben Krisztus képmásával szokás ábrázolni.

Tisztelete évszázadokon át mintegy lappangott, csak az újkorban bontakozott ki. A kultusz közép-európai szülőhelye a jezsuiták bécsi, kilenc angyali karnak szentelt temploma. Nádasdy Ferenc országbíró, aki mintha tragikus sorsát előre érezte volna, Tádét különös bensőséggel tisztelte, Lorettom templomának egyik kápolnáját Tádénak ajánlja (1659), akiről hiszi, tudja, hogy a reménytelen ügyek pártfogója.

Tádé kalendáriumi társa a buzgó Simon. Ismertetője a fűrész, ezért különösen a favágók tisztelték védőszentül. Neve keresztnévként régebben kedveltebb volt, ezt a belőle képzett számos családnév: Simon, Simonka, Simóka, Sinkó, Sinka, Simó, Sima is igazolja.

Legutóbbi beszámolónk:

Bazársoron - Simon-Júdás Vásár 2012

2012.10.28. - 22:15 | Büki László 'Harlequin'

Október 27-én a rossz idő ellenére is hömpölygő tömeg gondolta úgy, hogy érdemes végigjárnia a sárvári mini-világpiacot, a Simon-Júdás Vásárt. Negyvenöt percig mi is rabjai voltunk a látványnak nevezett bazári sokknak.