Visszaadni az áldozatok méltóságát – Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből
Képgaléria megtekintése2014.10.31. - 11:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Vannak olyan tragikus események, melyeket nemcsak, hogy nem tudunk, de nem is szabad elfelejtenünk. Ezek közé tartozik a holokauszt. A szóról elsősorban a borzalmak jutnak eszünkbe, de belegondoltunk már abba, hogy akiket kegyetlen módon elhurcoltak, valójában teljesen hétköznapi emberek? Ugyanúgy éltek, nevettek, örültek az apró dolgoknak, vagy éppen bánkódtak, ha valamilyen szomorúság érte őket. A holokauszt 70. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás az áldozatoknak ezt a mindennapi arcát mutatja be az Iseumban.
HIRDETÉS
Czenki Zsuzsanna a Savaria Múzeum igazgatóhelyettese köszöntőjében elmondta, a kiállítás kiemelkedően fontos esemény a múzeum életében. A tragikus sorsok érző embereket rejtenek, akik a holokauszt előtt teljesen átlagos életet éltek, s csupán a véletlennek köszönhették, hogy bűnhődniük kellett származásuk miatt. A kiállítás elsősorban a középkorúakhoz és a fiatalabb generációhoz szól, azzal a célzattal, hogy elgondolkodjanak a látottakon.
1944 júliusában több mint 3100 szombathelyi zsidót hurcoltak el otthonaikból, szeretett városukból. Dr. Puskás Tivadar polgármester arról beszélt, hogy a becsületes, tevékeny, dolgos életet élő szombathelyi polgárok után űr támadt, melyet csak a megdöbbenés érzésével lehet kifejezni. Ezek az emberek a város közösségéhez tartoztak, tevékeny szerepet vállaltak mindennapjaiban, sorsuk mégis Auschwitz lett. A kiállításon életképeket láthatunk, a középpontban az ember áll. A holokauszt az embertől idegen cselekedet, az élet az, ami természetes dolog, ha jól bánunk vele. Az ember küldetése: társainkon segíteni.
Prof. dr. Schőner Alfréd főrabbi, az országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora az érzelmi motívumokat helyezte előtérbe. Amikor a 90-es években Szabó Magdával találkozott Debrecenben, az írónő elmesélte, hogy amikor a városba érkezik, mindig köszön a két templomtoronynak, hogy „csókolom anyuka, csókolom apuka", ezzel üdvözli a múltat. Schőner Alfréd is így van Szombathellyel, a zsinagóga két tornya a múltat idézi számára. Amos próféta könyvében olvashatjuk: „Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött." Mennyire igaz ez Szombathelyre is, a városban, ahonnét 3119 zsidót deportáltak, ma legfeljebb 30 zsidó él. A főrabbi egy katona fotójára mutatva megjegyezte, vajon mi lett a fiatalember sorsa? Auschwitz vagy munkaszolgálat? Netán sikerült hazajutnia? Azt mindenesetre tudjuk, hogy magyar ember volt, aki a hazájáért harcolt az I. világháborúban, de ez a hon nem védte meg őt. A főrabbi elsősorban a pedagógusoknak ajánlja ezt a tárlatot, mert úgy gondolja, hasznos lehet az ifjúság nevelésében.
A kiállításon több száz fotó tekinthető meg, a borzalmak helyett a zsidó emberek - talán nem is jó ez a kifejezés, hiszen ők magyarok voltak, csak éppen zsidó vallásúak -, huszadik század húszas, harmincas évekbeli mindennapjait örökíti meg. Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, holokauszt- és genderkutató kihangsúlyozta, a kiállítás egyik célja, hogy arcot adjon a névtelen tömegnek. A kezdeményezés Németországból indult. Itt olyan kiállítást hoztak létre, mely a zsidó nép életét mutatja be személyes fotókon keresztül. Példaként említette a Zsidó Hagyomány Múzeumát New York-ban, ahol a kiállítás 2/3-a a Kelet- európai zsidók életével foglalkozik, és csak a maradék rész meséli el, hogy mi történt velük a holokauszt során. A cél, hogy nem csupán az áldozatot lássuk bennük, hanem azzal is legyünk tisztában, hogyan éltek. A nagy számokkal nem igazán tudunk mit kezdeni, az egyéni sorsok viszont közvetlenül hatnak ránk, a konkrét személyekre mindig emlékezni fogunk. Ez a kiállítás lehetővé teszi, hogy a zsidó élettér ne maradjon üres a városban. A koncentrációs táborok helyszínei az üres teret ábrázolják, de a város megtelik élettel a fotók láttán, mert például megtudjuk, hogy ebben és ebben a házban egy zsidó ember lakott. A mi fantáziánk tölti ki ezt a teret a fotók segítségével. A tárlat többek között az áldozatok méltóságát is visszaadja.
A kiállítás létrejöttében tevékeny szerepet vállalt Kelbert Krisztina, a Savaria Múzeum történésze, aki a Knebel-fotósdinasztia képeiből állította össze a tárlatot.
A tárlat február 28-ig látogatható. nyitva: csütörtök: 10.00-18.00 kedd, szerda, péntek, szombat, vasárnap 10.00-17.00 Szombathely, Rákóczi Ferenc u. 12.
A kiállítás a Civil Alap - 2014 pályázati alapprogram támogatásával valósult meg.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás