Marc Chagall a 20. század egyetemes művészettörténetének kiemelkedő személyisége volt, majdnem száz évig élt, 98 éves korában hunyt el. 1887. július 7-én született az Orosz Birodalomhoz tartozó Vityebszkben. Eredeti neve Moise Zaharovics Sagalov, vagy Moishe Segal. Bár megpróbálták beskatulyázni, Chagall nem tartozott egyik művészeti irányzathoz sem, hatása azonban a szürrealizmusra és az expresszionizmusra kétségbevonhatatlan. Nyitott volt a különböző irányzatok iránt, tanult is belőlük, de ő Chagall akart maradni a saját stílusával és egyéniségével. Több országban is megfordult élete során, lakott Oroszországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, a Szentföldön, gyakran kellett menekülnie származása miatt. Ő saját magát francia - orosz- zsidó - európainak tartotta, afféle univerzális személynek, világpolgárnak. Kiemelkedő szerepet töltött be életében felesége, Bella Rosenfeld, egy jómódú ékszerész lánya, számos képének ihletője. Szerelmük 35 éven át, egészen Bella haláláig tartott.

Prof. dr. Schőner Alfréd főrabbi Chagall egyik közismert kompozícióját mutatta be, a Kneszet aulájában lévő triptichon középső alkotását, az Exodust, vagy más szóval kivonulást. A Kneszet, az izraeli parlament a Szentföldön található, a zsidó, keresztény és az iszlám vallás találkozási helyén. Maga a szó, a kneszet héber eredetű, a gyülekezés házát jelenti. Izrael parlamentje hasonlít az athéni Akropoliszra. Ahogy egykor az Akropolisz az ókori Görögország egyik szimbólumává vált, hasonlóképpen lett a Kneszet a modernkori Izrael Államának az egyik jelképe. Minden múzeumban található egy gócpont, egy olyan kiemelkedő kép, amiért a látogatók azt az adott helyet felkeresik. Ilyen például a Louvre-ban a Mona Lisa vagy Rembrandt Éjjeli őrjárat című festménye az amszterdami Rijksmuseumban. A Kneszet gócpontja Chagall alkotása, a 4x2 méteres triptichon.

Amikor a Kneszetet építették, híres művészeket kértek fel a belső termek díszítésére, így esett Marc Chagall-ra a választás, aki az aulában készítette el művét. A triptichon egyik oldalán a megváltás misztériumát láthatjuk: Dávid bevonulását Jeruzsálembe, a másik oldalán Ézsaiás próféta álmát ábrázolja a művész, a béke gondolatát, amikor együtt fog legelészni a bárány és a farkas, és nem lesz többé háború. A kompozíció középső eleme az Exodus. Fő gondolata a szabadság, a kijövetel a rabszolgaságból. A Tóra második könyve az Exodus, mely az Egyiptomból való kivonulás történetét dolgozza fel. Az egész művet áthatja a kijövetel gondolata. Chagall egymás fölé helyezi az idősíkokat, múlt és jelen összefonódik. Ahogy a tabló címe is jelzi, megtalálhatjuk rajta a kivonulást Mózessel, akit a hagyomány szerint szarvval ábrázol. A nép kijön Egyiptomból, és kezdettét veszi a 40 éves vándorlás a rabszolgaságból a szabadságba. Az emberek azonban gyakran visszavágytak Egyiptomba a nélkülözések idején, ez az ellentmondás is megfigyelhető Chagall alkotásán.

Chagall Oroszországban nőtt fel, abban az országban, mely nem szűkölködött a zsidók elleni pogromban, zavargásokban. A zsidókat elűzték otthonaikból, házaikat felgyújtották. Az üldöztetés miatt sokan kényszerültek elhagyni nemcsak szülőföldjüket, hanem az egész országot is.  Ezt Chagall szerint szintén egyfajta exodusként értelmezte, hiszen a Szentföldön találtak új otthonra, vagyis kivonultak a megaláztatás színhelyéről.

 „Viszlek titeket a sasok szárnyán" olvashatjuk a Tórában. Chagallnál ez az idézet új értelmet nyert, ugyanis 1940-es 50-es években Jemenből a zsidóüldözés során repülőgépekkel menekítették ki a zsidókat, akik a biblia beteljesülését látták e cselekedetben: mi lenne más a repülőgép, mint egy modern madár szárnnyal. A jelenet középpontjában ott a sas, mint a kivándorlás szimbóluma. A jemeniek valóban úgy élték át, hogy a sas menekíti ki őket, mert a saját kulturáltsági szintjükön nem ismerték a repülőgépet.

A következő jelenet Jákob harca az angyallal. Jákob álmában angyalokat lát, akik egy óriási létrán járkáltak le-föl ég és föld között. Az egyik angyal megragadja Jákobot, és hadakozik vele. Az angyaloknak csak hajnalig van erejük, és már közeledik a pirkadat. Az angyal kéri Jákobot, hogy engedje el, de Jákob azt mondja, csak akkor teszi meg, ha az angyal megáldja. Az angyal megáldotta, és elismerte, hogy Jákob győzött. Ekkor lett Jákobból Izrael. Chagall szerint ez is egyfajta exodus, hiszen Jákob egy magasabb szintre került.

Izsák megkötözését is láthatjuk a kompozíción. Isten azt az utasítást adja Ábrahámnak, hogy kötözze meg a fiát, és áldozza fel. Izsák hajlandó ezt teljesíteni, de Isten az utolsó pillanatban azt mondja, hogy ne tegye, mert nem akarja Izsák halálát, csak próbára tette Ábrahámot. Ez a történet mindhárom világvallásban: a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásban is szerepel. A zsidóság számára az a mondanivalója, hogy az élet szent, és egyedül Isten veheti csak el. A keresztény felfogás szerint ez a történet Jézus halálának prefigurációja, vagyis előképe. Az iszlám szerint pedig Ábrahám nem Izsákot akarja feláldozni, hanem a másik fiát Ismaelt.

A főrabbi még kiemelte a tízparancsolatot, illetve Dávid királyt a hárfájával. Chagall faliszőnyege csodálatos kompozíció, ha élőben nem is csodálhatjuk meg, Schőner Alfréd interpretálásában életre kelt.