A hétvége a néptáncról szól Szombathelyen - a Vasi Néptáncpanoráma 2014 részeként november 15-én, szombaton Horváth János Gedi 70 éves születésnapjára általa válogatott, szívéhez közelálló koreográfiákból ad műsort az Ungaresca Táncegyüttes, míg másnap 13 vasi néptáncegyüttes és 4 zenekar részvételével monstre néptáncgálának lehetnek részesei az érdeklődők az MMIK-ban.

A szombati eseményhez kapcsolódóan arra voltunk kíváncsiak, mi az az érdekes történet, ami régi és jelenkori táncosokat érzelmileg köt az ünnepelthez, Gedihez? Annyi válasz érkezett, annyi kedves és humoros történet jött fel tanítványokból és a jelen generáció táncosaiból, hogy még az egy héttel ezelőtt megjelent írásunk után is érkeztek virtuális papírra kívánkozó visszaemlékezések. Három nagyszerű ember, Varga Albin, Földesi János és Antal László múltidézésével csinálunk kedvet a néptáncos hétvégéhez!

Varga Albin

Disznóölés és lucázás

Gedi már többször elmesélte, hogy Vincze Feri bácsihoz, Bárdosi Balázshoz, Gáspár Borbálához (gencsi táncosokhoz, akik az 1950-es években táncoltak), milyen módon kapcsolódik az Ungaresca alapítása, hiszen Balázs és Borbála a kőszegi gimnáziumba jártak éppen akkor, amikor megalakult az együttes. De a sztori más: a 90-es években az Ungaresca a Szökős és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes közös disznóöléseket, torokat tartott Gencsapátiban. Gedi, Kati, Tóni (Antal László) velünk voltak, sőt Gedi is és Kati is főzött. A buli napja általában december 13-a, azaz Luca napja volt! Hát azt az élményt, amikor Gedi, Tóni, Szőke, Kelemen Józsi és Tömő Józsi elkezdtek lucázni a Művelődési Házban... szem nem maradt szárazon. Annyi szalmát sikerült behinteniük a nagyterembe, hogy bokáig szalmában jártunk a buliban. Akkor még nem volt olyan szigorú a dohányzás elleni tilalom, mint most, képzelhetitek, hogy mennyire izgultunk azon, hogy valaki örömében rágyújt! Aki ott volt, nem felejti az élményt, annyi szent! Luca-luca kitty-kotty jeligére: Varga Albin 

Földesi János

Ulti az Ikaruszon Isztambulig

A régi időkben a hosszú buszutakon - pl. Ikarusszal Isztambulba - rengeteget ultiztunk, Gedi, Burka Janika, az öreg cimbalmosunk és én. Mindig egy reklámszatyornyi aprót vittem, 10 filléres alapon hatalmas csatákat vívtunk, de a két öreg verhetetlen volt. Sokat tanultam tőlük. Gedi rendszeresen tarokkozott, az ultit csak levezetésnek tartotta. Bárcsak lenne időnk egy jó ultikört összehozni!!

Bulgáriában voltunk, és minden este hatalmas fogadások voltak. A konyaknak csak decis pohár volt. Az elvtársak vitték Gedit repifogadásokra, és ott inni kellett! Rá is mentek, hogy a magyart leitatják. A vége az lett, hogy minden házigazda mattrészeg lett, Gedi pedig vigyorgott rajtuk. Mindenki csodájára járt, hogy ez a vezér aztán tud inni! Híre ment az egész turnén. Hogy csinálod? - kérdezték. Mire Gedi: ha mindet bent tartanám meghalnék, kimegyek a wc-re és könnyítek magamon. Magyarul meghánytatta magát. Szerencsés típus...

Olyan csuklója van, hogy 50 éves koráig mindenkit lenyomott szkanderban, még engem is!! Csehszlovákiában megmentette a magyarok becsületét, a legnagyobb cseh "állatot", aki engem is lenyomott, simán leküzdötte. /Földesi János/

Antal László

Műsortervezés Gedivel

Évekig (mit évekig, évtizedekig!) együtt dolgoztunk Gedivel. Kezdetben csak az Ungarescában, később a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ régi és új épületében. Az akkor új - ma halálra ítélt - épületben pedig egy szobában éltünk, dolgoztunk, töméntelen kávét és cigarettát elfogyasztva. Késsel vágtuk a füstöt, hogy lássuk egymást. Nagyon élveztük, szerettük a munkánkat.

A táncegyüttes évi záróműsora tradíció volt már hosszú évek óta - mint mostanság, akkor is novemberben volt. Valamikor, talán 1980. szeptember elején lehetett, amikor jött az elhatározás; a következő próbáig állítsuk össze a műsortervet, hogy az őszi évadban ennek alapján lehessen dolgozni. A szobánk örökös átjáróház volt (hál'Istennek!), jöttek táncosok, zenészek, gyakran csörgött a telefon. Keresnünk kellett valami csendes helyet, ahol nem zavart bennünket senki. Találtunk. Valahol a Fő tér végén egy presszóba ültünk le. Rendeltünk egy kávét és egy konyakot (unikumot csak ritkán lehetett kapni), majd nekifogtunk a tervezésnek. Közben a kávé és a konyak elfogyott, rendeltünk újat és terveztünk, újraírtuk, megváltoztattuk, újraírtuk, miközben állítólag oda sem figyelve újra és újra rendeltünk. Hogy ez milyen sokra kerekedett, azt a fizetéskor a számlából érzékeltük. No, meg abból, hogy nagyon optimista hangulatban hagytuk el a presszót. Hogy bizonytalan volt a járásunk, az a Főtér macskaköveinek volt betudható. Visszaindulva az MMIK-ba, el kellett mennünk a Megyei Tanács (ma Megyeháza) előtt.

- Menjünk, be a Művelődési Osztályra, nézzük meg a Mersics Ilikét, Szabó Lacit! (Akkoriba ez a hivatal már ismerte a „nyitott ház" fogalmát, akkor mentél be az osztályra, amikor kedved volt, ha nem volt idejük, nemes egyszerűséggel közölték; most hagyjatok békén bennünket.) Nos, volt idejük, örömmel fogadtak, nem vették észre bárgyú vigyorunkat, s elhangzott a kérdés: Vége a munkaidőnek, kértek egy konyakot? Természetesen vonakodás nélkül elfogadtuk. Amikor a gazdasági előadó (a drága Bömbi) kihozta a tálcát, ránk nézett és felkiáltott:
- Ilike! szerintem be vannak rúgva!
De a konyak akkor már a kezünkben volt... Hogyan értünk haza? Maradjon a mi titkunk. De egy biztos: a novemberi műsornak nagyon nagy sikere volt!

Megöregedtünk

A történet pár éves. Valamilyen táncos esemény miatt az MMIK előtti padokon üldögéltünk. Én a bal szememmel éppen vártam a hályogműtétet, nem láttam valami élesen.

- Te, ki az a magas kölyök ott az első sor szélén? - kérdeztem.
- Nem értem mit mondasz, rosszul hallok a bal fülemmel!- válaszolt Gedi.
- Nem baj - mondtam -, ha jó szorosan ülünk egymás mellé, Te majd látsz helyettem, én meg hallok helyetted.

Antal László /Tóni/

Horváth János 'Gedi'

A jubileumi program beharangozója interjúval, valamint a táncosok visszaemlékezéseivel itt olvasható:

Élete az Ungaresca - Kedvenc koreográfiáival készül a táncegyüttes Horváth János Gedi 70 éves születésnapjára

2014.11.04. - 01:30 | Büki László 'Harlequin'

Horváth János Gedi 70 éves születésnapjára általa válogatott, szívéhez közelálló koreográfiákból ad műsort az Ungaresca Táncegyüttes novembert 15-én. A néptáncegyüttes vezetői, koreográfusai, Csollányné Horváth Krisztina és Horváth Győző válaszoltak a jeles esemény előtt kérdéseinkre, valamint megkérdeztük a jelen és az előző generáció táncosait arról, mi az az érdekes történet, ami először eszükbe jut, illetve érzelmileg köti őket az ünnepelthez?

„Nem a pacsirta fontos, csak a dal" - interjú Horváth János 'Gedivel', az Ungaresca leköszönő igazgatójával

2008.12.05. - 07:00 | Horváth Eszter 'Maszi' - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Csaknem fél évszázados koreográfusi munkássága után idén december 31-én vonul nyugdíjba Horváth János 'Gedi', az Ungaresca Táncegyüttes igazgatója. November 29-én, az együttes "Örökség" című műsorával búcsúzott el a közönségtől és művészeitől, de nem örökre. A tánctól sem fog, nem is tud és nem is akar egészen elszakadni: megírja az együttes történetét, illetve tanácsadóként segíti majd utódai munkáját. Interjúnkban egy sikerekben és történetekben gazdag életpályából adunk felvillantást.