Az alapvető problémám ezzel az idei évaddal nem is az, hogy olyan nagyon rosszul énekelnének a versenyzők, hanem hogy nincs már egyetlen igazán szerethető karakter sem, valaki olyan, mint Oláh Gergő vagy annak idején a Vastag-testvérek. Szabó Ricsi már kiesett, és a kis Izabella is egészen szerethető volt, most viszont már nem tudok kire rábökni, hogy na ő az, akinek úgy igazán tudnék szurkolni.

A 100. X-Faktor adás a beatkorszak slágereit hozza el nekünk. Ehhez mérten a külsőségek is visszafogottabbak, Szikorán egy Beatles-póló feszül, Alföldire rágyógyítottak egy bőrdzsekit, amit szerintem a műsor után csak hatan tudnak majd lehúzni róla, annyira beleizzad. Little G. valószínűleg soha nem vált ruhát (vagy ugyanebből van neki ötszáz garnitúra), Tóth Gabi pedig trapézfarmert és csinos, vállat megmutató blúzt kapott, és csodálatos módon semmi más nem látszik ki belőle.

A nyolcvanhétszer beharangozott sztár- és meglepetésvendégek mellett a műsort végigkísérik a korábbi mentorok és győztesek videoüzenetei, de hát mit mondhatnának? Jó volt, szép volt, csak így tovább, blablabla. Istenes Bencének viszont végre megmagyarázhatná valaki, hogy a „te jó ég, MEKKKKKORA hangulat van itt a stúdióban" mondat egyrészt maximum egyszer hangozhat el ugyanazon műsorban, másrészt fölösleges erőlködni, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a közönséget és annak reakcióit a közönségfelelős vezeti, szóval spontán ovációtól soha nem kell tartani. (Ettől persze még akár jó is lehet a hangulat, de azért ne essünk át a ló másik oldalára.)

A közös nyitó vacak playback után a mai estét a Tha Shudras kezdi, mégpedig jól. Jó a Beatles-átdolgozás, az egyediség rendben van, a zene meg egyenesen fasza. A hangban is csak a refrénnél hallok hamisságokat, kár érte.

Fotó: http://rtl.hu/rtlklub/xfaktor/ 6. adás 

Nagy Ricsi a következő, meg a You really got me. Mit mondjak, hát ez hamis, így egyszerűen. Nagyon nem tetszik nekem, amivé ez a fiú vált. Nagyképű, üvöltözős, modoros, cseppet sem őszinte. Ahhoz képest, hogy tavaly hogy kidobták, most igazán nagy lett az arca a bekerüléssel. Az előző évadból ítélve őt fogják kihozni nyertesnek, és ezt ő nyilván tudja is, erre hát a nagyképernyő. Nem mondom, hogy nem énekel jól (máskor), de a nyilatkozatai és megmozdulásai sajnos ellenszenvesek. Persze meggyőzhető vagyok, csak ahhoz valamit nagyon másképp kellene csinálnia.

Benji és a palotás nincsenek igazán jó viszonyban, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy Benji és az Animals sincsenek jó viszonyban, ez a stílus egy az egyben szörnyen áll neki. A hangfekvés sem jó, hamis is, merev, zavart, látszik, hogy nem érzi jól magát a színpadon - persze ez a mentoroknak is egyből feltűnik.

Tóth Andi még csak 15, és arról énekel hogy „ő még csak most 14". Ez legalább végre egy jó dalválasztás. Jól is énekel, és a rapbetét kifejezetten feldobja a dolgot. A csaj ügyes, a cipője viszont megint szörnyű...

A dalválasztás Borbély Ricsi esetében is jónak bizonyul, a Paint It Black hangfekvése és stílusa is passzol hozzá. Viszonylag jól meg is oldja, olyan se több, se kevesebb módon. Energikus előadás, kevés hibával. Ez a korszak, ahogy nézem, senkinek se fekszik, szóval ahhoz képest még a jobbak közé tartozott.

A Spoon a színpadon is utcazenész-fílinggel oldja meg az Illés-egyveleget, de ez nem baj, kedves, fiatalos, aranyos. Egyszerű, és bár helyenként bizonytalan, azért összességében szórakoztató előadás.

Horányi Juli esetében meglovagolták a magánélet-szálat, a Nem leszek a játékszered határozottan jól is áll neki. A hangját ugyan elvitték az érzelmek, erősen, kicsit túlzóan énekelt, de ez most nem baj, mert végre tényleg láttam rajta érzelmeket.

Az extra fellépők sorát Palya Bea nyitja, akit én valami érthetetlen oknál fogva nem kedvelek, ezért nem is írok róla semmit. Mondjuk mellette szóljon, hogy ha jól hallom, és remélem, hogy jól hallom, akkor mintha élőben énekelne, de a fene tudja. A következő meglepetés egy közös playback vernyogás Kern Andrással kiegészítve, majd a legnagyobb sztárvendégként az Illés tagjai, azaz a két Szörényi és Bródy játszik még egy kicsit nekünk. Hogy ők mind hogy a túróba kerülnek az X-Faktorba, azt egyáltalán nem értem, de mindegy: itt voltak, elmentek...

Fotó: http://rtl.hu/rtlklub/xfaktor/ 6. adás

A párbajozókhoz viszonylag hamar eljutunk, hiszen most már csak 7 versenyzőnk van. Én Benjit és talán a Spoont éreztem ma a leggyengébbnek, de Borbély Ricsi és a Tha Shudras kerül párbajhelyzetbe. Nem egészen értem, mert ők egyáltalán nem voltak ma rosszak, de hát mindegy.

A Tha Shudras párbajdala a We are the champions. Ez már mintha elhangzott volna egy korábbi évadban, de nem baj. A baj inkább az, hogy itt most nincs saját hangzás, egyedi stílus, egyszerűen csak eljátsszák és előadják az eredeti dalt, ahogy ők tudják - nyilván itt az ének a szűk keresztmetszet. Biztonságos hangnem, se nem magas, se nem erős. Szerintem nekik itt és most kéne kiesni, bennük nagyjából ennyi volt, és kész.

Borbély Ricsi az elején, az alacsony hangoknál melléénekel a zenének, de a magas résznél szerencsére szépen visszatalál. Megdolgozik a dalért, ez tény, és a Goo goo dolls dala jól is áll neki, főleg az alkalomhoz ravaszul átírt refrénnel (And I don't wanna go home right now). Egyértelműen neki kéne továbbmennie, százszor jobb énekes a Tha Shudras fontemberénél. Kicsit persze megint maníros, de ez a párbaj velejárója, úgy látszik. Sajnálnám, ha kiesne, mert az eleje óta rengeteget változott, előnyére.

A mentorok azonban nem vállalják ezt a döntést, és 2-2-re hozzák ki az eredményt. Szikora az, aki eldönthette volna, és nem is értem az érvelését, mert teljesen ellentmond önmagának, amikor a dicséretek után Ricsit hozza ki vesztesnek, ezzel döntetlenre állítva be az eredményt. A nézők szavazatai alapján meg - ki tudja, miért - sajnos Ricsi az, aki számára befejeződik a verseny. Nem értem, a fülükön ültek ma a szavazók? Vagy mi történt???

Kár... Szerencsére már csak pár hétig tart a műsor, és aztán visszatérhetünk a normál kerékvágásba. Holnap meg nézzétek a Rising Start, az is legalább ilyen rossz.