A sorozat alapja a híres sci-fi író, Philip K. Dick ugyanilyen című regénye, ami legendás a műfajában: lassan olvasható, kissé talán tömény könyv, sok utalással a kínai és japán kultúrára-filozófiára. Már a pilotban látszott, hogy a készítők nem szolgai módon fogják adaptálni a könyvet, inkább a világra és egyes vezérmotívumokra koncentrálnak. Lássuk tehát, mit is várhatunk a The Man in the High Castle-től!

Alternatív történelem

Az alapfelállás szerint a második világháborút a németek nyerték kiütéssel. Ők fejlesztették ki előbb az atombombát, így könnyedén térdre kényszerítették a szövetségeseket. Az egykori USA keleti partja a náciké, a nyugati a Japán Birodalomé. A két állam között egy vékony ütközőzóna és a vegetáló Hitler tartja fent a törékeny békét. A zsidókat teljesen megsemmisítették, pár túlélő és leszármazott bujkál csak a világban. A kollaboránsok jól élnek a nácik bábállamában a keleti parton, míg nyugaton a fehér amerikaiak inkább csak másodrendű állampolgárok.

Terjed egy filmfelvétel (a regényben egy könyv), ami a Nehezen vonszolja magát a sáska címet viseli. A felvételen filmhíradók vannak, amiben a szövetségesek győzelmet győzelemre halmoznak, majd elcsattan a híres csók a Time Square-n. A filmtekercset a maroknyi ellenálló terjeszti egymás között, és senki sem tudja, hogyan lehetséges annak létezése... Olyan valódinak tűnik, bárcsak...! Talán ennyi információból is kiderül, hogy párhuzamos valóságok találkoznak, de a rejtély még kibogozhatatlan. Összefoglalva: a sztori izgalmasnak ígérkezik, a pilot tartalmába nem kívánok belemenni, hagyjuk a spoilereket, tessék megnézni mielőbb!

Noir, noir és neonoir

Egy sorozat természetesen a képernyőn jelenik meg, így a látvány az egyik legfontosabb fokmérő a minőségben. Nem feltétlenül a lenyűgöző, epikus képekre kell gondolni, sokkal inkább az egyediségre. Az ember csak rápillant a képernyőre és tudja, melyik sorozatot látja. Jó példák erre a Breaking Bad és a True Detective.

Amit a regényben az író leírásokkal, belső monológokkal, narrációval tud kifejezni, azt itt a színészi játék, a díszletek, és az átgondoltan megszerkesztett képi világ hivatott helyettesíteni. Jelen esetben nagyon-nagyon találóan. Hogyan nézhet ki egy a nácik és kollaboránsaik által uralt világ? Sötéten és impozánsan. Úton-útfélen el van rejtetve egy-egy dombornyomott horogkereszt, egy adag rothadó szemét az utcán, vagy az égből lassan szállingózó emberi pernye... Kiemelt szerepet kap a kontraszt, a sötétség-halvány fény kombináció, a zárt és nyitott terek játéka. Romlott és baljós világ képeit láthatjuk egy halovány ködön át. Igazi neonoir mestermű, ez az egyik ok, amiért megéri várni az első évadot!

Borzongás

Befejeznéd-e a megkezdett szendvicsedet, ha közben elégetett fogyatékosok, idős emberek pernyéje hullik rád az égből? Nem? Én sem. A pilot rengeteg borzongató pillanatot tartogat nekünk. Rögtön a mélyvízbe vágnak minket, alig van idő felébredni, de az ébredő is egy bizarr tónusokkal komponált rémálomban találja magát. A készítők kevés információt adagolnak, de a képi világhoz jól illik ez a homály. Nekünk kell rájönnünk, kikövetkeztetünk sok dolgot. Pont annyit kapunk kézhez, amivel el lehet indulni.

Közben gyűlnek a kérdések. Hogyan jutott a világ idáig? Kik a jók, kik a rosszak? Kit kell féltenünk, ki érdemli meg, hogy féltsük? Egyik percben egy dojo-ban vagyunk, a másik percben egy náci kínzókamrában halljuk a ropogó bordákat. A brutalitást néha premier plánban kapjuk, máskor csak lelki síkon érezzük, de végig jelen van. A sorozat sötét szórakozást és agytornát tartogat nekünk.

Még beszélhettünk volna a karakterekről, színészekről, a készítőkről, de úgy érzem, a lényeget és az eddigi erősségeket átvettük. Azoknak ajánlom a pilotot és a majd megjelenő sorozatot, akiket lekötnek a sötétebb világú, a jó és rossz harcára épülő, filozofikus utalásokat is tartalmazó történetek.

<iframe width="640" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/btI5y8Sw9cs" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>