Nagyon sok rajongó szerint ez a zenekar legjobb munkája, még a The Wall-nál is jobb. Eredeti címe Eclipse: A Piece for Assorted Lunatics volt. Ez az album a rockzene egyik mérföldköve: vannak rajta rádióban gyakran hallható rockdalok, mint a Time, a Money, az Us and Them és (a korábbi címadó) Eclipse, konkrét zene-i hangok, és a mindezt átszövő, de korántsem elidegenítő elektronikusság. Az album híd a „klasszikus" blues-rock és az elektronikus zene között, melyet kitűnő zene és a mély szövegek tesznek egyedülállóvá.

A Dark Side of the Moon-ból adták el világszerte a második legtöbbet, Amerikában a legtöbbször eladott albumok listáján a 17. helyen van (15-szörös platinalemez). Az album 1973-as megjelenésétől kezdve világszerte 50 millió példányt adtak el belőle. Világviszonylatban a második legsikeresebb albumnak tekinthető, mivel csak Michael Jackson Thriller című albumából vásároltak többet.

Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

 

A Dark Side of the Moon egy koncept album. Középpontjában az emberiség hibái és az élet nagy megpróbáltatásai állnak: halandóság, vallás, pénz, öregedés, társadalom és konfliktusok. Az On the Run az üldözők elől való menekülést mutatja be. A Time elmondja, milyen gyorsan múlik el az élet. A The Great Gig in the Sky témája a vallás és a halál, a Money a világban tapasztalható kapzsiságról szól, és arról, hogy a pénz „minden gonoszság gyökere". Az Us and Them egyéni konfliktusokkal és a háborúval foglalkozik. Az albumnak 10 (néhány kiadáson 9) dala van, de jobb úgy fogalmazni, hogy az album egy egész mű, melynek tíz (vagy kilenc) „tétele" van.

A Dark Side of the Moon témáját részben Syd Barrett korai távozása adta.

Az albumot a londoni Abbey Road Studiosban vették fel 1972 júniusa és 1973 januárja között, amin az addigi legkülönlegesebb felvételi technikák kaptak helyet: például amikor valaki a mikrofon körül fut, vagy amikor több órát hallhatunk egyszerre megszólalni. A felvételek alkalmával a Pink Floyd sok effektet tökéletesített: az ének- és gitárszólamok duplázását (David Gilmour teljes harmóniában van önmagával), a peremezett énekhangot, a visszhangot és a hang panorámáját a két csatorna között. Sokan ezzel az albummal tesztelik hi-fi berendezésük hangminőségét.

Az album másik érdekessége a dalok között és alatt hallható beszédfoszlányok sorozata. Roger Waters több filozofikus kérdést tett fel az album témáival kapcsolatban azoknak, akik épp a stúdióban voltak. Az egyik road-ia, "Roger The Hat" többször is hallható: „give 'em a quick, short, sharp, shock...", „live for today, gone tomorrow, that's me..." („élj a mának, holnap úgyis meghalhatsz, ez vagyok..."). Az utolsó szívdobbanásokat kísérő szavak - „there is no dark side of the Moon really... matter of fact it's all dark" („a Holdnak nincs is sötét oldala... ott mindenhol sötét van") - a stúdió portásától, Gerry Driscoll-tól származnak. Paul McCartney-t is megkérdezték, de az ő válaszai túl óvatosak voltak, így nem kerültek az albumra. Viszont McCartney zenésztársának, Henry McCullough-nak a válasza hallható: „I don't know, I was really drunk at the time" ("Nem tudom, akkor eléggé részeg voltam").

„Minden albumunk egy lépés volt a Dark Side of the Moon felé. Mindig tanultunk valami újat és ezáltal egyre jobbak lettünk." - Richard Wright

„Néha elnézem a több kamionnyi felszerelést, és azt mondom magamban: 'Úristen, de hiszen csak egy orgonán játszom'." - Richard Wright a turné alatt

„Sohasem ülök le úgy, hogy most írok egy dalt. Az ötletek maguktól jönnek, és lehet hogy az egyiket jónak tartom. Az utolsó versszak megírása néha felér egy rémálommal." - Roger Waters