Nem, nem írtam rosszul, én tényleg a KALÁSZ-t ismertem meg egy szerencsés eseménynek köszönhetően. Telefonhívást kaptam szerda este kisfiam rajzszakkör tanárától, Marton Katalintól, hogy fiam nyert egy országos rajzpályázaton, és péntek reggel indul egy busz a KALÁSZ-osokkal Lakitelekre, ahol másnap átvehetnénk a díjat.  

Szinte még fel sem ocsúdtam, már péntek kora reggel kint álltunk a bőröndünkkel a Székesegyház előtt, ahol már idős hölgyek gyülekeztek. Végre eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hogy mi az a KALÁSZ. Természetesen a másik értelmét ismertem, de ekkor már felsejlett előttem, hogy nem sok köze lehet a gabonához. Itt tudtam meg, hogy a Katolikus Asszonyok Lányok Szövetségét rejti ez a rövidítés. Ekkor olyan képek futottak le a szemem előtt, ahol öreg nénik, főként fekete ruhában morzsolgatják a rózsafüzért és folyamatosan imádkoznak. De valami nem stimmelt! Hol a fekete ruha és a rózsafüzér? Amerre néztem, sportos, farmerban feszítő életvidám asszonyokat, nagymamákat láttam.

Utunk közben Sárváron 1, Veszprémben 2 illetve Szerecsenyből 3 fő csatlakozott még a csapathoz, így összesen 33-an folytattuk az utunkat először Kecskemétre, majd Lakitelekre. Így volt időm megismerni őket, s a kérdésekre, hogy „Mi a KALÁSZ és mit csinálnak?"  sorban választ kaptam!

A Kalász létrejöttének  a gyökereit az első világháború utáni időkre tehetjük, amikor a háború romboló hatása fellazította a faluközösségeket, a parasztcsaládok összetartó erőit, megtörte a hagyományok erejét és valláserkölcsi téren is a hanyatlás jelei mutatkoztak. Ezek következtében a 30-as években a magyar értelmiség figyelme egyre inkább a falu felé fordult. A céljuk az volt, hogy a még fellelhető hagyományokat összegyűjtsék és átmentsék az utókornak, másrészt felemelni a parasztságot mind gazdasági, mind műveltségi téren. A legrosszabb helyzetben ekkor a falu lányai, asszonyai voltak, így a KALOT - a katolikus legények szervezetének a magalakulása után a figyelem a nők felé fordult.  Két jelentős alakját említhetjük ennek a mozgalomnak: Stettner Andrea és Luczenbacher Rita, akik munkája során Nőszövetségek alakultak, amelyek felvállalták a katolikus falusi lányok tanítását, nevelését. Ekkor fogalmazódott meg a mindvégig megtartott célkitűzés: hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal leányaiból. Később felvették a Katolikus Lánykörök Szövetsége, vagyis a KALÁSZ - nevet. A szövetség 1939 febr. 12-én tartott alakuló közgyűlésén a mozgalomnak már 100 egyesületben 6000 tagot számlált.

A tagok számára különböző tanfolyamokat tartottak, pl. főzőtanfolyamot, megismertették őket a néphagyományokkal, erkölcsi nevelésben részesültek és a hitéletet elmélyítették náluk. A vezetők általában tanítónők voltak.

A megindult munkának a kommunista rezsim vetett véget, illegalitásba kényszerültek. A központi iroda hivatalosan nem működhetett tovább, a Kalász elnevezés megszűnt. A lényeg megmaradt: a lányok összetartása és a velük való foglalkozás. Egyházközségi lánycsoport néven egészen az 50-es évekig folyt ez a munka, de utána már "csak" a lányokért mondott ima maradt. Voltak, akik munkájuk miatt börtönbe is kerültek.

A mozgalom újraéledése a 80-as években indult meg, Budapesten létrehozták a XXIII. János szeretetotthont, ahol a régi lányok, vezetők találkoztak.  Hivatalosan 1990-ben alakult újjá a szövetség a régi célokkal, de már a mai korhoz igazodva. Közben a régi tagok vagy elhaláloztak, vagy már szépkorúak lettek, így a mostani csoportoknak a legfőbb feladata a „ frissítés",  új tagok felvétele volt, és velük  folytatni a munkát.

Kiskalász lánycsoportok jöttek- jönnek létre, táborokat szerveznek, tanfolyamokat -pl.: főző- és tánc -, társkapcsolat-teremtő ifjúsági heteket, kislánytalálkozókat tartanak.  Cél, hogy segítsék a   lányokat és asszonyokat  abban, hogy a katolikus hit és a tiszta erkölcs alapján be tudják tölteni a  női hivatásukat a társadalomban, az egyházban és a családban. Továbbra is fontosnak tartják a népi, nemzeti kultúra és a hagyományok ápolását. Ápolják a családok közötti kapcsolatokat is és közösségi megmozdulásokat is szerveznek.

Jelenleg még a szövetség a csoportok létrejöttének, frissítésének az időszakát élik. Ezt jelzi a szombathelyi csoport is, amely 2013. januárban alakult Pados Györgyi vezetésével és Kiss Andrea aktív, szervezői feladatokat ellátó közreműködésével. Egyelőre tagok felvételével, kapcsolatok kiépítésével, az egyházközségi munkában és a Kalász országos munkájában való aktív részvétellel, a szövetség népszerűsítésével, iskolákban való propagálásával foglalkoznak. A csoport még kis létszámban működik, főleg értelmiségiekből áll, bárkit szívesen látnak a csoportban, aki magáévá teszi a hitvallásukat:

Hit - Merjünk élő hittel, gyakorló katolikusként élni
Erkölcs - Gondolataink, tetteink eszerint működjenek
Nemzet - Tiszteljük, szeressük hagyományainkat, nemzetünket, mert ezek a gyökereink
Hivatás - Nőies nők legyünk, minden élethelyzetben anyás lelkülettel két lábbal állva a földön, jól tájékozódjunk a világban.

Kecskemét felé közeledve egyre jobban csodáltam ezeket az aktív nyugdíjas kort élő nőket. Nem elégednek meg a nagymamaléttel, elhívatottan tesznek másokért is. Ezen felül sokan kézműves munkákat is készítenek - varrás, hímzés, horgolás - és persze ezek egy részét elhozták magukkal, hogy bemutassák Lakitelken az ország többi részéből érkező csoport tagjainak is. Mert az is kiderült, hogy miért utazunk Lakitelekre: a szövetség újjáalakulásának a 25. évfordulóját egy nagyszabású ünnepség keretében fogják másnap ezen a helyen tartani. Itt, ennek a kis szombathelyi csoportnak a feladata a saját munkáiból egy kiállítás rendezése illetve másnap az idesereglő KALÁSZ-osok fogadása.

De a munka előtt egy kis megérdemelt pihenő következett. Ha már ilyen messzire elutaztunk, akkor vétek lenne kihagyni Kecskemét nevezetességeit. Erről, és magáról az országos találkozóról a folytatásban olvashatnak!