A meghívást Nógrádi Gábor legújabb könyve, a Láttam, mi történt alapozta meg, ugyanis egy régebbi ismeretségből adódóan dr. Fűzfa Balázst és rajta keresztül osztályát kérte meg a könyv szövegének korrigálására, a szleng "kipofozására". A Bolyai Gimnázium 11. C osztálya természetesen megfelelően helyt állt és további fantasztikus szövegekkel örvendeztették az írót. Ezek közül egy rap-szöveget meg is hallgathattunk a találkozón, valamint Rozmán Kristóf tolmácsolásában a könyvből néhány részletet.

Nógrádi Gábor minden könyve tanító szándékkal íródik, bár nem közvetlenül, inkább csak burkoltan. Az eredetileg népművelő szakon végzett költő megosztotta velünk a kezdeti nehézségeket, mikor is édesapja eltiltotta a versírástól, valamint attól, hogy költő legyen, mondván „éhen akarsz halni?". De írás és olvasás gyógyító erők. Persze, nem biztos, hogy a világ feltétlenül kíváncsi mindenki gyógyító erejére. Olykor jobb megtartani magunknak, a családnak, nem kell mindenkinek íróvá avanzsálnia, ha elhagyja a tollát egy-két jóféle költemény.

A tanítóként is otthonosan mozgó költő egyetértett azzal a ténnyel, hogy a 21. században már nem direkt módon tanítani kell, hanem elérni a diákoknál, hogy tanuljanak. A Facebook egész napos pörgetése sajnos közel sem nevezhető olvasásnak. Viszont elérhető, hogy a fiatalok is kezükbe vegyék a kötelezőket, ha azok végre könnyített verzióban is hozzáférhetők.

Nógrádi Gábor fia, Nógrádi Gergely már számos kötelező olvasmány rövidített, leegyszerűsített változatát elkészítette. Ha a spanyoloknál kiadták a Don Quijote-t 4 éveseknek, 6 éveseknek, 8 éveseknek és így tovább, hogy minden korcsoportnak pont annyit meséljenek el a történetből, amennyi abban a korban elmondható és a gyermekek által feldolgozható, akkor miért ne követhetnénk el ezt akár az Egri csillagokkal vagy a Kőszívű ember fiaival, melyek legalább annyira fontosak nekünk, magyaroknak, mint a Don Quijote a spanyoloknak.

S ezt a gondolatot érdemes lenne egy Márai Sándor idézettel zárni, miszerint „gondold meg, hogy csak az ember olvas". Ha a környezetünket élhetőbbé akarjuk tenni, akkor miért ne tehetnénk a kötelezőinket olvashatóbbá, s a fiatalokat olvasóbbá?