A díjátadóra készült videók

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj presztízsértéke abban rejlik, hogy a vezetőség döntését irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság készíti elő, melynek tagjai 2026-ban: Báger Gusztáv, Bakonyi István, Báthori Csaba, Filip-Kégl Ildikó, Keresztesi József, Radics Viktória és Szörényi László.

A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László, Bereményi Géza, Darvasi László, Rakovszky Zsuzsa és Szilágyi Ákos részesültek az elismerésben.

Az idei díjakat 2026. május 11-én, a Magyar Zene Házában adták át a zenei Artisjus-díjakkal együtt. 

A 2026-os év irodalmi díjazottjai:

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Krasznahorkai László kapta A magyar nemzet biztonsága című kötetéért. Krasznahorkai László Nobel-díjas író, forgatókönyvíró 1954-ben született Gyulán. A kortárs magyar és nemzetközi irodalom egyik legjelentősebb alkotója, műveit világszerte olvassák és fordítják. Pályáját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regénye indította el, amely rögtön komoly kritikai visszhangot váltott ki, és mára a modern magyar próza egyik alapművévé vált. Írásművészetét a hosszú, áradó mondatok, a sűrű, filozofikus látásmód és a világvégi, apokaliptikus hangulatok jellemzik; műveiben gyakran az emberi lét kiszolgáltatottságát, a történelem és a személyes sors összefonódását vizsgálja. Művei közül kiemelkedik többek között Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború vagy a Seiobo járt odalent című novelláskötet, amelyek nemzetközi elismerést is hoztak számára. Művészete szorosan összefonódott Tarr Béla filmrendezőével: közös alkotásaik a kortárs filmművészet meghatározó darabjai, amelyekben az irodalmi és filmes nyelv egyedülálló egységet alkot. Pályája során számos rangos nemzetközi díjjal ismerték el, köztük a Man Booker International Prize-zal (2015), majd 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „komplex és látomásos életművéért, amely az apokaliptikus szorongás közepette is a művészet erejét erősíti meg". Legfrissebb kötete, A magyar nemzet biztonsága szervesen illeszkedik az életműbe. „Az író nem ezért a művéért kapta a Nobel-díjat, hiszen legújabban jelent csak meg. Ennek ellenére erre is nyugodtan megkaphatta volna. Minden regény-remekmű ősatyja, a Don Quijote egyik főszereplője itt öreg, nyomorék és végtelenül szorgalmas lepkészként jelenik meg Dr. Papp András néven, [...]. Sancho Panzának viszont maga az író, Krasznahorkai áll be, és a regény tulajdonképpen az ő megbarátkozásukról, illetve társulásuk lehetőségeiről szól." - írja méltatásában Szörényi László.

Tóth László Időző című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. Tóth László József Attila-díjas költő, író, művelődéstörténész, műfordító, szerkesztő és dramaturg, az MMA rendes tagja. 1949-ben született Budapesten, majd ötéves korában édesanyjával Csehszlovákiába, Izsára került. Komáromban érettségizett, később Pozsonyban és Dunaszerdahelyen élt, majd 1986 és 2006 között ismét Magyarországon, Budapesten dolgozott, jelenleg Dunaszerdahelyhez köti élete. Pályája során számos lap és kiadó munkatársa volt Szlovákiában és Magyarországon egyaránt; többek között a Csallóköz, az Új Forrás, az Irodalmi Szemle, a Magyar Nemzet és az Iskolakultúra szerkesztőségeiben dolgozott, valamint a Széphalom Könyvműhely és a Pesti Kalligram vezetőjeként is tevékenykedett. 1998-ban ISTER néven saját kiadót alapított. Mintegy százhúsz kötete jelent meg: ezek fele szerzői mű - vers, próza, tanulmány, esszé és gyermekirodalom -, fele szerkesztett kiadvány. Tizenhét verseskötetéből kilenc válogatás, legutóbbi ilyen kötete Időző címmel jelent meg. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, többek között József Attila-díjjal, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, valamint a Dobos László Életműdíjjal és a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal. „Rövid-és hosszúversei, verskatedrálisai prózai és esszéisztikus elemeket szintetizáló felépítmények, melyekben eszmeiség és kompetencia harmonikus kompozíciója valósul meg, s érik a nyelvfilozófiát is birtokba vevő unikális dikcióvá, nemes költészeti modellé" - fogalmaz laudációjában Filip-Kégl Ildikó.

Kornis Mihály Minden ember című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat. Kornis Mihály író, drámaíró, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1949-ben született Budapesten (Kertész Mihály néven). 1969 és 1973 között a Színművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult, 1972-73-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban rendezett és szerződése volt a szolnoki Szigligeti Színházzal is, amelyeket 1973-ban felbontott, hogy írói pályára lépjen. Később a Magyar Rádióban, a Pannónia Filmstúdióban és a Mafilmnél dolgozott, ellenzékiként munkaviszonya a nyolcvanas években Örkény István közbenjárására a Vígszínházban lett. 1990 és 2002 között a Színművészeti Főiskolán tanított, volt a Katona József Színház dramaturgja, majd a Vígszínház művészeti tanácsadója, aztán a Madách Színház művészeti főtanácsadója. A próza, a dráma és az esszé műfajában egyaránt jelentős alkotó. A Végre élsz (1980), a Ki vagy te (1986), majd a Drámák (1999) című kötetek mellett kiemelhető A félelem dicsérete (1989), a Napkönyv (1994), a Vigasztalások könyve (2005), valamint a Kádár János utolsó beszéde (2006), az Egy csecsemő emlékiratai (2007) és a Nekem az ég - Hazafutás (2009). Válogatott kötetei közül az Egy kisfiúban élek (2015) emelhető ki. „A huszadik század derekán játszódó történelmi és családregény egy kisfiú fejlődésregénye is, a második világháborút követő bő évtizedben. A könyv egyik nagy erénye az ötvenes évek, valamint a forradalom atmoszférájának közelképekben részletezett, ahogy az író maga mondja: „pórus minőségben" történő ábrázolása. Azt hiszem, a születő lelkiismeret első lépéseinek érzékeltetése ugyancsak nem elhanyagolható erény. A könyv legszebb lapjai közé tartozik a „harminchat igaz ember" zsidó legendájának rövid elemzése is. Kornis Mihály könyvét esztétikai merészsége, erkölcsi eltökéltsége miatt értékelhetjük. Azt hiszem, arra is hivatott, hogy mindannyiunk szemléletének megújulását előidézze" - írja méltatásában Báthori Csaba.

Soltész Márton Önmaga hőse és áldozata - Közelítések Szabó Magda karriertörténetéhez című kötetéért részesül Artisjus-díjban a tanulmányok kategóriájában. Soltész Márton irodalomtörténész, szerkesztő, kézirattáros, egyetemi oktató 1987-ben született Budapesten. Kutatási területe a magyar irodalom és kultúrpolitika története 1945 és 1989 között. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, majd irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végezte, doktori fokozatait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte. Pályája során több kiadónál és folyóiratnál dolgozott szerkesztőként, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, valamint a Kertész Imre Intézetben végzett kutatói munkát. Rendszeresen publikál, hazai és nemzetközi konferenciák előadója, könyvbemutatók moderátora. 2022 óta a Kertész Imre Intézet tudományos munkatársa, 2023-tól tudományos igazgatója, emellett a Tokaj-Hegyalja Egyetem oktatója. Szakmai-közéleti szerepvállalása is jelentős: a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, a Tokaji Írótábor Egyesület társalelnöke. Munkásságát számos ösztöndíjjal és díjjal ismerték el, többek között a Király István Irodalomtudományi Díjjal és a Tokaji Írótábor Díjával, 2026-ban József Attila-díjat kapott. „Soltész Márton, miután a rendszerkritikus Csalog Zsoltról megírta monográfiáját, a rendszerkonform, Aczélnak behízelgő írónőt vette elő. A szövegközpontú műelemzést kitágítva, roppant filológusi, történészi és irodalomtörténészi munkát elvégezve számba vette az írónő politikai életútját, apróra kidolgozta a karriertörténet és a kapcsolattörténet fogalmait, és megvizsgálta azt a hatalmi mezőt, amelyben a becsvágyó és a karrierjét tudatosan építő írónő feltalálta magát, hogy boldoguljon. Pályarajza egyúttal a magyar irodalom vonatkozó korszakának háttértörténete. Feltárja az írónak és értelmiséginek, a médiaszemélyiségnek a »felsőbb körökkel« kialakított relációit, a kultúrpolitika működését. Ehhez aprólékos munkára, pszichoszociális éleslátásra és kritikus szellemiségre volt szükség. A parázslón izgalmas, több mint irodalomtörténeti mű tanulságai a jelenünkbe vágnak" - fogalmaz méltatásában Radics Viktória.

Kenyeres Zoltán Írók, költők, fogalmak - Esszék, tanulmányok című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat az esszé kategóriában. Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár, professor emeritus. 1957-ben érettségizett, majd 1957 és 1962 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-angol szakon tanult. Pályáját a Kossuth Könyvkiadó szerkesztőjeként kezdte, ezt követően 1964 és 1981 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos kutatója volt. 1981-től az ELTE BTK 20. századi irodalomtudományi tanszékén tanított, 1988-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1992 és 2004 között a tanszék, valamint a kar doktori iskolájának vezetője volt. 1986-ban az MTA doktora lett, 2009-ben nyugdíjba vonult, professor emeritus címet kapott. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, többek között József Attila-díjjal (1978), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2004), Széchenyi-díjjal (2008), az MTA Eötvös József-koszorújával (2009), a Magyar Érdemrend Középkeresztjével (2019), valamint Toldy Ferenc-díjjal (2024). „Kenyeres Zoltán az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb irodalomtörténésze, aki tudja, hogy mi az irodalmi érték és az etikai érték, a legújabb irányzatok sűrűjében is figyelmeztet a hagyományok feledésbe merülő értékeire. Korábbi és mai írásainak válogatott kötetében arra tesz ajánlatot, hogy „fogadjuk el iránytűnek azt a tartalmat és formát teremtő célkeresést, ami a Nyugat íróit igazgatta." A gazdag szellemi vibrálásban olvasható válogatott kötet áttekintését olyan alkotók példájával indítja, akiket a „humanizmusfelelős", „emberségérték-őrzője" jelzőkkel ír le: Babits Mihály, Kodály Zoltán és Illyés Gyula. A könyv Elvek, Fogalmak című harmadik részében elemzése különösen értékes akkor, amikor a jövőbe mutató metafizikus szemlélet jelentőségét emeli ki, illetve amikor a demokrácia és liberalizmus kapcsolatát taglalja" - írja laudációjában Báger Gusztáv.

Zenei Díjak

Az Artisjus zenei díjakat előző héten hirdette ki a szerzői egyesület. Összesen tíz zeneszerző, szövegíró, valamint alkotói közösség munkáját ismerték el. László Attila életműdíjat kapott, a többi könnyűzenei kategóriában Rúzsa Magdi, Rácz Gergő, Kökény Dániel, Gerlóczy Zsigmond, Halász Kolos (Co Lee) és Fábián Balázs (Blaize) szerzőpáros vehetett át díjat. A komolyzene területéről Dobszay-Meskó Ilona és Virágh András Gábor részesült az elismerésben. Az év magyarnóta-szerzője ifj. Sárközy Lajos lett. A 2025-ös év produkciójának pedig a Hungária koncert - Vissza! Vissza! című koncertjét választották. A zenei díjasok bemutatása itt olvasható.